A latinos vulkán szó elnevezését az antik mitológiában szereplő Vulcanusról, a rómaiak tűzistenéről kapta, aki egyben a kovácsok istene is volt. A tűzhányók két csoportba sorolhatók aszerint, hogy az aktív lemezhatárokon (közeledő és távolodó kőzetlemezek), vagy az aktív peremszegélyektől távol alakulnak ki.

          Vulkanológusok régóta kutatják a görög mitológiából ismert Poszeidón szerepét a nagyobb vizekben. Csak az utóbbi két évtizedben fordították figyelmüket a halászati kutatók tenyész-, kísérleti tavainak, recirkulációs rendszereinek és egyes igen ritka esetekben halászcsárdák vulkanikus tevékenysége felé.

          Ezek a jelenségek különösen érdekesek, hiszen feltételezik, hogy a jól ismert görög Isten, Poszeidon mellett egyes vadabb sellőlányok is résztvesznek a tektonikai mozgások létrehozásában. A megfigyelt eseményeket a görög mitológiai alak dührohamaira vezetik vissza, amelyek a kísérleti munka nem tervszerű előrehaladta, illetve az halászcsárdákban kapható silány minőségű ételek fogyasztása váltja ki.

      Vulkanológusok ezügyben megkeresték a Magyar Pszichoterapeuták Társaságát, és a közös munka eredménye arra a következtetésre vezetett, hogy Poszeidon ilyen jellegű személyiségtorzulása „hányatatott” gyerekkorából fakad, amikor is apja, Kronosz felfalta, majd testvérei könyörgésére újra felöklendezte. Ezt hívják Poszeidon második születésének. Így anyja, Rhea és apja is megszülte egyszer. Ez a kettősség, illetve az apja általi egészben való lenyelés okozhatta ezt az életreszóló traumát.

         A jövőben abban az irányban folynak majd a kutatások, hogy hogyan lehet ezt a traumát feldolgozni és így az említett szeszélyes kitöréseket csökkenteni.

Szarvas, 2015. július 23.

- Eva, nem láttad a bajuszollómat?

- Nem, Dolfi, biztos a farzsebedben van!

- Amien ostroma óta nem tudom hol áll a fejem!

- Drágám, Amien ostroma az I. világháborúban volt! Vegyél be egy aszpirint!

- Sosem érdekelt a történelem!

- Tudom, drágám, a Kunst Akadémiára akartál bejutni. Feküdjünk le végre!

- Igazad van, fel kell készülnünk a holnapi Hosszú Kések Éjszakájára!

- Erre mindenképp szükség van? Nem lehetne csak leváltani Rhömöt?

- Nem, láttam, hogy húst evett! Ez tűrhetetlen!

- Kicsim, ez a vegetarianizmus az agyadra ment. Ha olykor-olykor ennél egy kis halat például…

- Eva, kezdesz olyan lenni, mint az anyám!

- Tudom, az is zsidó volt…Dolfi, te egy freudi rémálom vagy!

- Eva, ezerszer megmondtam, hogy ne olvassál Freud-ot, az egy felcser! Talán Jungot!

- Jól van, Dolfi, nyugodj meg! Holnap játszunk egy párti scrabble-t!

- Isten őrizz, a múltkor is teljesen megaláztál a küszvágó csérrel!

- Aludjunk!

- Jó, de nincs meg a bajuszollóm! Úgy nézek ki, mint egy rozmár!

- Tudod, hogy mit mondott neked Ferenczi az önértékelési zavaraidról?

- Az egy freudista barom volt!

- Akkor beszélj Junggal!

- Ő nem áll szóba velem!

- Akkor nincs mit tenni…Fáradt vagyok, drágám, aludjunk!

Budapest, 2013. október 29.

Egy újabb elgyötört nap után, amikor Fjodor Mihaljovics A félkegyelmű című művén dolgozott, fáradtan egy kád langymeleg fürdőre gondolt. Hozott vizet a kútról, míg az a tűzhelyen melegedett, mécseseket gyújtott és a kád szélére helyezte. Fürdősót keresett, és az élmény megkoronázásaként olvasnivaló gyanánt Balzac Elveszett illúziók három kötetével a hóna alatt beslattyogott a fürdőszobába.

Fjodor Mihajlovics rátarti ember volt. Száraz sherry-t kortyolgatva mentális társalgást folytatott Balzac-kal: „Fiam, sose leszel igazán elismert író, ameddig nem valami világnyelven publikálsz, például oroszul!” A társalgásban az sem zavarta, hogy akihez beszél már történetesen halott. „És ezek a karakterek! - folytatta. „A realizmust már rég túlnőttük!” Dosztojevszkíj ragaszkodott ahhoz az elgondolásához, hogy a szeretetről érdemes írni, az nyitja meg jó irányba az embereket. Mi lenne, ha Miskin herceg monológja a következőképp hangzana: „Nézze meg a kisgyereket, nézze meg Isten szép hajnalát, nézze meg a fűszálat, hogyan nő, nézzen annak szemébe, aki ránéz önre és szereti önt?” – morfondírozott.

Felhörpintette a maradék sherry-jét, kinyújtóztatta fáradt tagjait, és egy hatalmas sóhajjal a víz alá merült. Mikor felbukkant, tudta, hogy kész van a remekmű. Soha nem érezte ennyire elégedettnek magát. Meg is fogadta, inspirációnak legközelebb is a kissé sós-fanyar Manzanilla sherry-t és a hasonló karakterekkel jellemezhető  Balzac-ot hívja segítségül.

Szarvas, 2015. július 1. 

Szilvia barátnőm fejébe vette, hogy kedvemért megtanulja a sújtásos ékszerek készítését. Gondolom hosszas küszködés árán az utolsó képen látható eredményre jutott. Mire én bíztatóan az írtam neki: "Ha hunyorítok és messze megyek, Robert Carlyle-re hasonlít! Tehát jó!" Köztudott, legalább is barátaink körében, hogy mindketten odavagyunk ezért a skót színészért. Az egész karakter, akcentussal és a szerepekben is ellenállhatatlan.

Sziszka aggódva azt kérdezte: "És nem gáz, ha két egymásra nem hasonlító Robert Carlyle-t hordasz a két füledben?" Erre jött a felelet: "Nem gondolom, az egyik Rumplestiltskin, a másik Mr. Gold..." Ha valaki követi a Once upon a time című sorozatot, tudja miről beszélek, azon olvasók kedvéért akik nem, következzenek végre a képek. Balról jobbra: Mr. Gold, Rumplestiltskin (starring: Robert Carlyle-Once upon a time), az elkészült ékszerkezdemény.

További évődés gyanánt megkérdeztem, hogy fog-e ez a lény fejlődni és hogy az evolúció mely szakaszában kaptuk el, mire Szilvia azt írta: "Ez a Trainspotting forgatási szünetében a kellék sörre ráúszó Robert Carlyle." Mert hogy a színész ott a felejthetetlen Bagbie-t játszotta. Erre visszaírtam, hogy "Tényleg ez olyan ebihalas forma...embrió Robert Carlyle... A Swarovskit meg menet közben fagocitálta?" Itt már fájt a hasam a röhögéstől, de azért folytattam: "Azon gondolkozom, hova fogom én ezt hordani, de most a halászati kutatóba megyek dolgozni, oda jó lesz..." Válasz: "Jaaa. A halaknak tök mindegy." és, hogy: "Levágom a zsinórokat és kész is a kis hetyke bajszos Begbie!"

Alig várom, hogy mivé fejlődik barátném technikája. Kiváncsi vagyok, mikor rukkol elő egy George Clooney-ra hasonlító remekművel, akiért ugyan nem rajongok, de állítolag dögös. Valahogy mindig is jobban érdekeltek a kevésbé látványos, de annál mélyebb man of substance típusú férfiak, akiknek van mondanivalójuk és tudják is azt közvetíteni. 

Dedicated to Szilvia Gáncsné Szilvia

Budapest 2015. június 30.

Ma az Örs vezér tértől hazafelé utazva a buszon egy olyan négyes ülésbe ültem be, csupa „értelmiségivel”. Tudjátok: kigyúrt-kivarrt izmok, szolárium és Taigetosz pozitív, az értelemnek a leghalványabb szikrája sem látszott a tekintetükön. Persze, végül is mindegy, hogy kivel ül egy csoportban az ember, ha van egy jó könyve.

Az élet azért szerencsére nem ilyen egyszerű: el kezdett viszketni a mellem alja. Rengeteg gondolat futott át az agyamon: például mit tenne egy férfi, ha bombázókkal lenne körbevéve és Dél-tájt viszketegség gyötörné… Ezen felbuzdulva megvakartam, de ahelyett, hogy elmúlt volna, az egész mellemen csupa viszketegség vett erőt. Ha ezt nyilvánosan megvakarom, az már a softpornó kategória és ki kell tegyem a 18-as karikát. Úgyhogy összeszorítottam a fogam és vártam, hogy múljon.

Közben elérkeztünk a híd előtti bekötőúthoz, ahol három „ribizli” volt már esti szolgálatban. Lám-lám, gondoltam, úton Keresztúr felé és Keresztúron is a testiség rabszolgái vesznek körül.

Azóta próbálom felfejteni ezeknek az eseményeknek a mondanivalóját. Egyes ezoterikus tanok szerint a velünk történt eseményeket mi vetítjük ki magunkból, mert ezzel is tanulunk valamit. Hosszas analízis után én azt hiszem a következőt tanultam: „Ha viszket a melled, wazze, mindegy, hol vagy, vakard meg…esetleg előtte kérj igen nőiesen bocsánatot!” Hát mára ennyi!

Budapest, 2015. június 16.

Kedves Beethowen!

Úgy látom a Sors szimfónia megírása nagyobb feladatot rótt Magára, mint reméltük. Hogy van a hallása? Én adminisztrációs okokból november elején nyithatom meg óvodámat Budapesten. Írjon, ha ideje engedi!

Őszinte híve: Brunszvik Teréz

1828. október 

Terus!

Mióta szólítasz a vezetéknevemen? Az a szeptemberi éjszaka semmit nem jelentett neked? Te dög!

Ölel a te Ludwigod

---------------------------------------------------------------------

Drága Ludwigom!

Azt hittem, elfogják a leveleket. Mostanában azt sem tudom, hol áll a fejem. Képzelje, eszembe jutott, hogy az óvodába akkora méretű székeket, asztalokat kellene rakni, mint a gyerekek. Hát nem nagyszerű? Mikor esedékes a válása attól a szipirtyótól? Ne dolgozzon sokáig éjszakánként!

A Maga szertő Teréze 

Terikém!

Mit hablatyolsz itt össze székekről meg asztalokról? Azt mondd inkább, mikor bújunk újra össze! A válás úton van, bár lehet, hogy a pestis hamarabb végez vele. Esetleg érdemes lenne várni! Az új nyitányom magasabb passzusait alig hallom. Baj lesz ebből, úgy érzem!

Csókol: Ludwig

-----------------------------------------------------------------------

Ludwig!

Nem gondoltam, hogy Magának csak a szex számít! Maga is csak olyan, mint a többi! Gondolkodom a mindenszenteki látogatásomon…

Teréz

Na, Bubus!

Ne legyél olyan morci! Ha eljössz, megmutatom a zongorámat! Grand Piano-most mi kell még?

L.

Budapest, 2010. október

Művészettörténészek már régóta vitatkoznak azon, hogy Szinyei Merse Pál-Lilaruhás nő című képét valójában ki festhette. A kép annyira kitűnik és elüt a művész többi munkájától, hogy már évtizedek óta az a gyanú lengi körül, hogy valaki más állhatott az ecset mögött a megalkotása során. A képen a francia plein air festés elveit felrúgva a művész egy sajátságos úton jutott el a színek világos ragyogásához, a levegő és fény rezgésének visszaadásához.

Hosszas keresés és tudományos vita után a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 2014. évi konferenciáján időzített bombaként robbant az a hír, hogy a képet tulajdonképpen az erdei nünükeszúnyog lárvák ecsetszerű úszókarjaikkal festették. Ezek az állatok kiemelkedő művészi hajlamaikról igen jól ismertek és lárvakorukban sem tétlenkedvén úgy tűnik, hogy festői babérokra törnek. Egyetlen apró kétség merül fel ezzel a képpel kapcsolatban, mégpedig az, hogy ez egy olajfestmény. De valószínű, hogy az 1874-es dunai gázolaj szállító hajó olajszivárgásából meríthettek a kis lények alapanyagot. A remegő-rezgő ecsetvonások mindenképpen az ő munkálkodásukat bizonyítják.

Tudományos körökben elterjedt pletykák szerint Andy Warhol műveinek többségét is ők festették, kifejezett tekintettel a Campbell’s Tomato soup reklámkampány képeire. A kutatások ebben az irányban még nagy erőkkel folytatódnak és nem csodálkoznánk, ha újabb művek bukkanának fel, melyeket ezek a kis kreatív és igen lelkes lények alkottak, mindig valami újat hozva a művészetek és művészek világába.

Budapest, 2015. május 16.

Már régóta megfigyelt tény, hogy az erdei nünükeszúnyogok a násztánc közben a horror vacui elvet követve teljesen betöltik a rendelkezésükre álló teret. És nem csak, hogy betöltik azt, de Benoit Mandelbrot megfigyelése szerint a Fibonacci szekvenciát követve fraktálszerű káoszt képeznek, amely New Yorkban gyakran hurrikán kialakulásához vezet. Ezt a jelenséget nevezte el Edward Lorenz, meteorológus, „nünükeeffektusnak”.

A nünükék ilyenkor teljesen elvesztik a fejüket, belső háborút vívnak az EGO-jukkal. Ez az eredeti értelemben vett dzsihád kiszakítja őket a Nagy Egészből, a Tao-ból.

A násztánc végső célja, hogy visszaszerezve méltóságukat újra szeretetteljes lénnyé varázsolják magukat. Ezt a „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!” („Ne nous soumets pas a la tentation, sed libera nos a malo!”) könyörgések kántálásával érik el.

Tudják, hogy a Szeretet Törvénye mindent fölülír. Örök szabály, amely alól nincs kibúvó. Ebbe az állapotba kell hát visszatérniük, hogy kis életüket tovább folytathassák és családot alapíthassanak. Minden élő dicséri az Urat! Amen!

Budapest, 2015. május 12.

Kutatói körökben bombaként robbant az a hír, miszerint az erdei nünükeszúnyogok és Erzsébet királyné közt a genetikai állomány egyezése több mint 95%-os. A tudós világot már régóta foglalkoztatja ezeknek a különc lényeknek a származása, erre az eredményre azonban nem számítottak.

Állítólag VII. Edward nyarait rendszerint Marienbadban töltötte, ahol megtetszett neki egy fürdősnő. A légyottokat a helyi erdőben titokban tartották és eközben csíphette meg a királyt az erdei nünükeszúnyog egy korai őse. A vérszívás eredményeként a gének keveredtek és nemzedékek sorának adódtak át. Valami Isteni szerencse folytán a gének mutációja a királyi és a rovar családban is egy irányban történtek (millió az egyhez az esélye az ilyen jellegű összehangolt evolúciónak). Ma a két fajt már csak az epigenom „szekvenciája” alapján és persze szabad szemmel, ránézésre különíthetjük el.

Most folyik az egyezkedés a királyi család jogászai és nünükeszúnyog küldöttek közt arról, hogy a szúnyogok esetleg erre az erős kapcsolatra hivatkozva megkapják Sherwood erdejét. Továbbá Erzsébet királynő gondolkozik azon, hogy a nünükéket megfelelő oktatásban részesítse-e. Ezügyben már konzultált is a University of Cambridge rektorával: tánc-, etikett-, angol nyelv-, irodalom és történelem órákat tartanának a kis lényeknek, hogy méltóak lehessenek királyi örökségükhöz.

Csodaszámba megy az ilyen nemesi leszármazás felfedezése, de ha mélyen magunkba nézünk, mindannyiunkban ott lapul egy nemesebb Én. „Minden emberben ezernyi másik ember van eltemetve. (…) Tízezernyi. Azok, akikké válhatott volna. Mindannyiunkban ott rejlik a költő is és a tolvaj is, a haramia is és a szent is, a tengerész is (…) Nem adatott meg, hogy ezernyi életet éljünk, kiválasztunk ezek közül egyetlenegyet, gyakran hibázva közben. De ha egyszer meghoztunk egy döntést…emlékeznünk kell arra is, kivé válhattunk volna. Magunkba kell olvasztanunk minden meg nem élt életünket.”-Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

Budapest, 2015. május 7.

Egy korábbi cikkünkben már utaltunk arra, hogy a biotechnológiai kutatások nyomán a tudósok új szaporodási viselkedésű nünükeszúnyog hímeket alkottak. Az első  tapasztalatok, miszerint a génmódosított állatok nem akarnak szaporodni, arra sarkallták a kutatókat, hogy tovább fejlesszék a mintapéldányokat.

Több éves kísérletezés eredményeképp rávették a GM állatokat az utódnemzésre, de ekkor egy újabb problémával találták szembe magukat: az ilyen hímek nem hajlandók gondoskodni az utódaikról, helyette inkább visszaköltöznek a szüleikhez és szingli életet élnek. Ezt a jelenséget nevezték el „full nest” szindrómának.

A nem kívánt „mellékhatások” sora ezzel nem zárul le, hiszen az év folyamán az első generáció tagjainak szülei már nem élnek, így az ilyen hímek gyakran megzavarodnak és a kutatósegéd háztartásába, vagy a bambább PhD hallgatók köpenyzsebébe költöznek be.

Az alap probléma nyilván onnan eredhet, hogy mint a rovarvilágban általában, a násztánc-utódnemzés-családgondozás génjei egy genetikai clusterban helyezkednek el, ahol a gének meghatározott sorrendben és kaszkádszerűen aktiválják egymást. Ha az egyik gén működésébe beleszólunk egyértelmű, hogy az utána következő gének és az azok által kódolt magatartás is zavart szenvednek.

Valószínű, hosszú út vezet még oda, hogy a tudósok kényükre-kedvükre úgy manipulálják a természetet, hogy annak ilyen és hasonló utóhatásai ne legyenek. Addig is érdemes szem előtt tartani, hogy a Természet tart életben minket és ezért tisztelettel és alázattal tartozunk Neki.

Budapest, 2015. április 25-27.