Kelekótya reggel volt a száz domb tövében, ahol a méhek kábán zengték első éneküket, a faágak vízszintesen nőttek, s a só felhők többé-kevésbé kitakarták a lilánál is lilulóbb Papot.

A réten vértehenek lejtettek break táncot, hogy szúnyoglárvák anyjától imígyen meneküljenek. A marharépák gyökerükkel nőttek az ég fele, s a szederbokrok tövében buja esőcseppek rikoltgattak.

Berta, feszült űrlényeket tudott a Földre teleportálni, mégsem volt teljesen elégedett. Azt gyanította, hogy túl sokat akart a kertészektől, s azok most mellhossznyival leelőzik.

Mindig is álmodozó volt, és túl heves, s a kettő együtt talán a brassói aprópecsenye. Kicsit ő maga is elfáradt, s ahogy lenyúzta a kikerics szárat, ásvány szabó nagybátyja jelent meg előtte: - „Bertus, te sem vagy már az a nyikhaj, aki voltál, állapodjál meg!”- mondta, s hatalmasra lendítette a rogyasztott üveget. –„Mit szeretnél tulajdonképpen?”- kérdezte csücsörítve.

Berta végigsimította a fejős kecskéjét, hanyagul hátradőlt, és nagy sóhajjal ezt válaszolta: -„Én egy tatárvérű, fémesen tekeredő, talaj menti pojácára várok, akivel nagy fagyok idején szerepelhetek és sétálhatok, az afrikai hőségben pedig tarackbúza ciberével kínál, és mindennek ellenére pont elég vékony.”**

Budapest, 2018. április 16-17.

*Teknős Berta: A. A. Milne: Micsoda négy nap (Four days wonder) c. művében szerepel.

**Külön köszönet a Hovatovább Kikötő HATÓERŐ műhelynek!