A hajnali fény átdereng az üvegablakra csapódott dér cseppjein. Hét óra, és a buszon egy teremtett lélek sincs. Mi lehet az emberekkel, miért nem mennek dolgozni, iskolába? Az utcákon se jár senki, és ez az áthatolhatatlan köd. A nyirkosság bekúszik az ember bőre alá. A Regény utcai megállónál fölszáll valaki, egy nő, derékig érő vörös hajjal, kezében hárfa. A buszvezető nem akarja felengedni, túl nagy a hangszer. A nő csak bólogat, nem szól, s beljebb jön. Kicsit olyan, mintha lebegne, odajön hozzám, s leül.

Haniel vagyok, az Őrangyalod, beszélnem kell veled! - mondja, s elővesz egy pakli kártyát. 21-ezni fogunk és megtanítalak kockázatot vállalni. Oszt és közben a következő történetet meséli el: 1921 tavaszát írunk, P. G. Voltaire hosszú hányódás után Pestre szökik. Igen, a neve ismerős és a helyszín nem különösebben kecsegtető. Mért vándorolna egy jóhírű grafikus Párizsból Magyarországra?

Szüleit nem ismeri, a francia állam és az utca neveli fel, intézeti nevelője ragasztja rá ezt a nevet, mert az író születésnapján, november 21-én született. Fiatalon már nagyon tehetséges, főleg rézkarcai csodájára járnak Versailles nemesei is. Egy területen hibázik csak élete, nem ért a nőkhöz. Aki neki tetszik, az menekül tőle, akinek kellene, az meg neki nem zsánere. Elkezd inni, képei egyre sötétebbek és egyre jobban kelendőek. Beszippantja a párizsi éjszakai világ. Egyik hajnalban teljesen meztelenül ébred az Eiffel torony lábánál, teste tiszta vér, de sebesülést nem észlel magán. Valaki más vére lehet. Ahogy a közfürdő felé indul, a buszmegállóban egy lány ballonkabátot terít rá: -Így, még csípősek a hajnalok. – mondja tört franciasággal, és rámosolyog.

Pierre abban a pillanatban tudta, hogy ő lesz élete társa. A tömeg elsodorja mellőle a lányt. Hogy fogja így megismerni? Hogy fognak így újra találkozni? Idegesen a hajába túr és önkéntelenül a ballonkabát zsebébe mélyeszti kezét. Egy tárcát talál ott, a lányé lehet. Kinyitja, az útlevél szerint Ivette Kocsis, budapesti lakos, 20 éves, hajadon. Tovább keres, egy hajtűn kívül semmi. Ahogy a fürdőben végigfolyik a meleg csapvíz a gerincén, szeme előtt végigpörög az élete, s nem áll meg a mostnál, fut tovább. Látja magát boldog férjként, apaként és nagypapaként, s végig az a lány van mellette, aki a legkínosabb órájában olyan angyalian kisegítette. Másnap az első vonattal Pest felé indul. A kínon és fájdalmain kívül nincs mit hátrahagynia.

Budapest, 2016. november 21.

Vannak olyan dolgok, események, emberek mindenki életében, amelyek első ránézésre nem egyértelműen használhatók, vagy kifejezetten károsnak mondhatóak. Mégis ahogy az idő halad előre, később kiderül róluk, hogy igenis volt értelműk és valami igen nagy szerepe volt az ember fejlődésében.

Van, hogy ezekre csak későn jövünk rá, van aki csak halála órájában, de olyan is van, hogy az esemény annyira traumatikus, hogy az értelmét csak nagy adag ’fájdalomcsillapító’ mellett mutatják majd meg nekünk a két lét közötti térben.

Mindezért érdemes már most úgy tekinteni minden tapasztalatra, hogy az jó valamire és értünk van, még akkor is ha a jelentősége az adott pillanatban nem nyilvánvaló.

Mondok egy biológiai példát. A DNS kettős spirálról tudjuk, hogy az élővilág ötökítőanyaga (kivéve néhány RNS- és Retro-vírust, már ha a vírus élőlény). Az ember esetében a DNS 3%-a kódol fehérjére átírható géneket, a többi úgynevezett puffer, vagy szakmai zsargonban trash (szemét). Ilyenek a géneken belüli pszeudogének, génfragmentek, intronok és le nem fordított szekvenciák. A géneken kívül a kis kópiaszámú és egyedi szekvenciák, a mérsékelten és erősen ismétlődő szekvenciák (tandem repeatek, közbeiktatott szekvenciák). Ezeknek mind nagyon fontos szerepük van a DNS és az élőlények életében, nem is beszélve a mitokondriális DNS-ről, illetve a DNS kromoszómává alakításáért felelős Hiszton fehérjékről.

Az említett szakaszok - de legfőképp a Hiszton fehérjék modifikációja - felelősek például azért, hogy egy meglévő gén kifejeződjön-e és, hogy milyen mértékben. A génexpressziós mintázatokkal foglalkozó epigenetika az egyik legfontosabb ágává nőtte ki magát egy olyan tudománynak, ami mindezt eredetileg TRASH-nak nevezte el, illetve azt gondolta, hogy csak a CSOMAGOLÓANYAG. Ma ez egy aranybánya, és tudományokon átívelve molekuláris hátteret adott a pszichológia által korábban már felvetett Transzgenerációs hatásoknak.

A transzgenerációs trauma (TGT) hagyományosan elsősorban a holokauszttúlélők gyermekeinél kimutatható hatásra utalt. A jelenség lényege, hogy az utódgenerációk annak ellenére mutatnak a traumatizáltságra utaló tüneteket, hogy maguk nem voltak közvetlen áldozatai a traumának. A jelenség később számos más trauma kapcsán is megmutatkozott: a háborús veteránok, természeti katasztrófák és tömegmészárlások túlélőinek utódgenerációit sújtva, vagy szexuális abúzust elszenvedők családjában.

Természetesen a Transzgenerációs hatások nem csak traumatikusak lehetnek és az expressziós mintázatokat meg lehet változtatni anélkül, hogy belenyúlnánk a génekbe. Csupán táplálkozással, környezetváltoztatással, munkahely változtatással, sportolással, egészséges kapcsolatrendszer kialakításával és fenntartásával, hittel, szeretettel, elfogadással, pszichológiai- és szociális háttér módosítással az epigenetikai mintázat is változik és ’öröklődik’.   

Mindez az egykor dogmatikus gén elméletet alapjaiban rengeti meg és már-már a ’Csodák Világába’ kalauzolja a kutatót. Jól nézzük meg hogy mit nevezünk szemétnek és figyeljük, hogy milyen előnyöket kovácsolhatunk belőle!

Budapest, 2016. november 11.

Köztudott tény, hogy az erdei nünükék, mivel hártyás szárnyuk hozzáízesült kitines szárnyukhoz, nem tudnak repülni. A faj egyedül lárva korában képes a levegőben történő helyzetváltoztatásra, akkor is úgy, hogy a kapaszkodó karmával a virágokat beporzó méhek, darazsak bundájába csimpaszkodva szállíttatja magát.

Carl Rogers korai munkássága során sokat foglalkozott a kifejlett erdei nünükék lélektani jelenségeivel. Számos esetet tanulmányozott, és még több egyeddel beszélgetett. Arra a következtetésre jutott, hogy az erdei nünükék mozgássérülteknek érzik magukat, és úgy érzik, senki nem fogadja el őket, hogy senkinek nem tudnak megfelelni.

Ezen megfigyelések indíttatták Rogerst a kliens-központú pszichoterápiás gyakorlat megalapítására, aminek, mint tudjuk központi elve a páciens elfogadása és kapcsolat teremtése, fejlődése. Hosszas évtizedes munka eredményeként sem tudta a fajt megszabadítani maró önvádjától, önértékelési zavaraitól, és igazi kapcsolatokat sem sikerült kialakítania az állatokkal. Pályatársai kritizálták is, hogy kár volt egy ízeltlábút választani kísérleti állatnak, és hogy valószínűleg a rovarpszichológia nem teljesen összeegyeztethető a humán pszichológiával.

Rogerst nem hagyta nyugodni ezen állatkák sorsa, így genetikus barátjához, George Grey-hez fordult segítségért. (Grey nevét eredetileg az első immortális sejtkultúra -a HeLa sejtek- elindításához köthetjük.) Grey felvetette, hogyha a problémát pszichológiai úton nem lehetett megoldani, esetleg megpróbálhatják biológiai úton. Genetikai modifikáció során Grey eltüntette az erdei nünükék kitines szárnyát, de valamilyen előreláthatatlan génkapcsolat következtében ezzel a fajhatárokba is belenyúlt és egy teljesen új fajt -az erdei nünükeszúnyogot- hozott létre.

Ez a faj később a biotechnológiai vizsgálódások egyik kiemelt mintapéldája lett és az is kiderült róluk, hogy az irodalom, a zene és a festészet területén is kiemelkedő alkotásokat hoznak létre. A művészeti alkotások fényes bizonyítékai annak, hogy igen fejlett a kapcsolatteremtő képességük, hiszen a modern kor művészete akkor válik művészetté, amikor kapcsolat alakul ki a szemlélő és a művész között.

Elgondolkodtató az a kitartás és elhivatottság, amellyel ez a két tudós dolgozott. Munkájuk nemcsak a pszichológia világát forgatta fel, de a faj értelmezését is újrafogalmazta, és egy olyan érzékeny területét érintette a facilitációnak, amelyhez eddig még kevesen mertek nyúlni és ahol eddig még igazi megoldások nem igen születtek.

Köszönet az inspirációért Bodnár Imrének!

Budapest, 2016. október 9.

Amedeot az igazság, a szépség, a tisztaság keresése vezeti szenvedélyes művészetében. Az első világháborút átélt Európa kezd éhezni azokra az értékekre, amelyeket Modigliani művészete reprezentál, az érdeklődés tovább fokozódik a második világháború után és napjainkban. Olyan egyetemes emberi értékeket képvisel, melyek időtállóak, s ezt lineáris vonalakkal, finom kontúrokkal, tiszta színekkel meglehetősen szuggesztíven közvetíti.

Rövid, traumákkal teli élete az egyszerűség felé irányítja. Rájön, hogy egy olyan korban, ahol minden a feje tetejére áll, semmi sem biztos, a fizetőeszköz inflálódik, az emberek korrupt, kicsinyes háborúkban vesztik el életüket, az emberi kapcsolatok a legfontosabbak. A művészet, az eredetiség és egyszerűség válik értékké és konvertibilis valutává. Alkotás, művészet és egyediség nélkül nem lehet egymáshoz kapcsolódni. Ami igazán számít: az ami figyelemreméltó, az embereket megérintő nagyszerű történetek, az emberség, a kapcsolat, az együttérzés és az alázat.

Világát a hiány uralja, mely a rendszer értéktelenségét növeli. Erre az egyetlen gyógyír az végtelen bőséget kínáló kapcsolatrendszer kialakítása. Rájön, ha valaki nagyon speciális, nem tud a rendszerhez igazodni, elég bátornak kell lennie, hogy döntéseit felvállalja. S ha ezt egyszer megteszi, kockáztat, akkor szokásává válik és képes a hasonlóan speciális lényeknek utat mutatni.

A gyárakból kiözönlő tömegcikk már nem sokáig kell, a frontokon bábuként elesett katonák a gépezetnek nem számítanak, csak a családjuknak, barátaiknak, szeretteiknek.

Szükség van-e tehát a gépezetre, a rendszerre, a tömegtermelésre? Vagy mégis inkább a szeretet, a szellemi értékek, a bizalom a fontosak, melyek univerzális és állandó fogalmak?

Budapest, 2016. szeptember 29.

Eredeti gondolatok Seth Godin - Ikarosz tévedése c. műből. Speciális ajánlással Dömötör Éva Andreának és Bodnár Imrének.

Mint azt jól tudjuk, Bowbly szerint a szeparációs szorongás a kötődés harmadik szakaszában, a tiszta kötődési szakaszban alakul ki, amikor a csemete már meg tudja különböztetni szüleit az idegenektől és ha a szülők kiúsznak a látóteréből, nyugtalan, rémült, vagy feldúlt lesz, esetleg a hallárva alvási ritmusát zavarja meg.

Nagyipari körülmények között fenntartott halneveldékben, ahol a halak sosem tudják meg, hogy kik az igazi szüleik igen ritkán fordul elő ez a jelenség. Eddig egyetlen ilyen esetről számoltak be a tudosok. 2011 telén mintegy hétszázezer dühöngő lazac szabadult ki két norvégiai akvakultúrából. A szökevények Dél-Trondelag vidékén megzavarták a vadlazacok ívását és veszélyeztették azok genetikai tisztaságát, ezzel mérhetetlen ökológiai kárt okozva.

A másik nem különben fontos pszichológiai jelenség a hospitalizáció. A folyamatot először majmoknál figyelte meg és írta le Harry Harlow. A rhesus majmok esetében a hospitalizmus a korai életkorban elszenvedett szociális elszigeteltség nyomán részvétlenség, mozgásnyugtalanság formájában nyilvánult meg. A hospitalizmus tüneteit a magyar származású pszichoanalitikus, René Árpád Spitz írta le 1945-ben, amikor a gyermekek kórházi vagy intézeti elhelyezése alatt kialakuló pszichés károsodásokat vizsgálta, melyek az anyától való elszakadás nyomán jelentkeztek.

A hospitalizáció pozitív formája is ismeretes, amikor valaki az intézeti körülményeket valamilyen okból jobban kedveli, mint az otthoniakat, például van valamiféle rend, biztonság, társaság, rendszeres élelem. Japán halbiológusok 1987-ben figyelték meg az első ilyen esetet a Shikotsu tó mellett létesített lazacneveldében, ahol az egyik ikrás hal minden fiziológiai nehézség ellenére megtanult hárfázni. Ezt a példány később az Asumi névre keresztelték és piacra dobása helyett a tokiói filharmónikusokkal járta a világot.

Ezek a ritka, de igen fontos megfigyelések arra hívják fel a figyelmet, hogy nem mindegy, hogy tenyészállatainkat milyen körülmények között tartjuk, hiszen annak óriási horderejű következményei lehetnek, a fent említett esetekben ökológiaia, de akár művészeti szempontból is.

Köszönet az eredeti címért, mely Buskó Tibortól származik.

Budapest, 2016. augusztus 31.

A kedves olvasó biztos ismeri a scrabble nevezetű  játékot, amit a szót facsarni még jól tudó, de a szexet már annyira nem igénylő idősebb házaspárok, vagy az öregek otthonában tébláboló szellemileg fittebb hölgyek játszanak az idő múlatása végett. Az ügy pikantériáját még szokták fokozni azzal, hogy különböző kontextusú szavakra soron kívül kétszeres-háromszoros szóértéket adnak.

Így vágtunk bele egy kollégámmal a nyári szünet előtt a scrabble marathonba. Mi, mondanom sem kell, az erotikus szavakat díjaztuk háromszoros szóértékkel. Célunk volt továbbá, hogy minden betű a táblára kerüljön és nem vetettük meg a teljesen új szavakat, ha azokat mondatba foglalva használhatónak ítéltünk. Az erotikusnak mondható szavak közül a kolléga által lerakott békakukikák volt az évad befutója, míg a legszebb kreált szónak, amit ketten hoztunk össze, a jóstökméz bizonyult. A szó darabonként állt össze, és mindig valamilyen sztorit kellet köré keríteni, hogy elfogadható legyen.

Mi is tehát mindezek után a jóstökméz? Hát, kérem szépen, a jóstökméz egy igen ritka mézfajta, amit már az őskorban is használtak a törzsek sámánjai az időjárás előrejelzésére. Pszichedellikus hatásátáról később a delphoi jósdában Püthia transzállapotai tanuskodnak, aki jóslatai előtt ebbe az igen nagy becsben tartott csemegébe mártotta kisujját, s nyalta le.

Más szerzők szerint már említett oly ritka jelenséget, mint a nünükék prekognícióját (lásd: Buskó Tibor- nyiroknünükék kiegészítés) egyes ritka mézelő nünüke fajtáknál ez az igen hatékony szer is okozhatja. A jövőbe látást ennél a fajnál még biotechnológiai módosítás és epilepsziás roham is kiválthatja, amellyel egy másik cikkünkben foglalkozunk.

Ha valakinek ezután megjött a kedve a játékhoz, jó szórakozást kívánok! 

Köszönet az inspirációért a játszótársnak, Bodnár Imrének!

Budapest, 2016. július 20.

Tegnap a Jászberényi úti öregek otthona 406-os szobája kiégett. A tűzszerészek és a tűzoltók egybehangzó véleménye szerint az égést robbanás okozta. Lapzártáig az akciót egyetlen iszlám terrorszervezet sem vállalta magára, úgyhogy el kell fogadnunk azt a prózai valóságot, hogy az esetet egy felrobbant dezodoros-, borotvahabos-, vagy hajlakkos doboz okozta.

Riporterünket odaérkeztekor áldatlan állapotok fogadták. A szoba és a folyosók füst és koromfelhőben, egy ápoló sokkos állapotban volt. Az öregeket, akik nem tudtak elmenekülni, a kerekesszékeikben ülve már nem csak a kor, hanem a korom is felismerhetetlenségig egymáshoz hasonlatossá tette. Többen hallották, amint a szoba egyik lakója a gyógytornászt kérte meg, hogy hozza ki a bent felejtett fogsorát, mert nem tud ebédelni, mások a káoszban még délelőtt 10-kor sem kapták meg a reggelijüket.

Mindazonáltal az esetet oknyomozó riporterünk sem tudta mélyebben felderíteni. Misztikus homály fedi, hogy kinek lehetett tűzszerszám a birtokában és a reggeli órákban mért használta. Spekulálni persze lehet. Egyes belső információk szerint az ügy az autoriter főápolónő elleni lázadás egyik lépése lehet, miután a parketten szétszórt vajaskenyerek és a kávéval összepiszkított ágyneműk nem bírták távozásra a hölgyet. Mások szerint nem elképzelhetetlen, hogy valamelyik romantikus öreg pipára gyújtással köszöntötte a Napfelkeltét. A pontos okot valószínűleg soha nem tudjuk meg. Ezt a hírt is csakúgy elmossa az idő, mint az összes többit, anélkül, hogy valakit is túlságosan megváltoztatott volna.

Budapest, 2016. július 5.

Köztudott, hogy az ízeltlábúak körében nyílt keringési rendszer van, melyben a testfolyadék „kering”. A nyiroknünükéket Gibson Lavery (született: Reich Jenő, közismert nevén: Rejtő  Jenő) 1940-41-ben fedezte fel, amikor a Líbiai-sivatagban előtanulmányokat folytatott nagysikerű művéhez, a Csontbrigádhoz. Mr. Lavery ebben az időben súlyos anyagi gondokkal küzdött, amiért is egy kutató laboratóriumban vállalt munkát, amely a Faráfra-oázis mellett állomásozott és az első transzgenikus állatkísérletek színhelye volt.

Ebben a laboratóriumban fejlesztették ki a nyiroknünükéket, melyeknek-nevükhöz híven- nyirokrendszerük is volt. A kísérletek célja az volt, hogy olyan ízeltlábú törzset fejlesszen ki, mely a szélsőséges időjárási viszonyokban is képes élni és szaporodni, esetleg bevethető a háborúban, mint felderítő alakulat.

A kísérlet nem teljesen váltotta be a belevetett reményeket, mert kiderült, hogy a nyiroknünükék elsősorban esős időben aktívak. Megfigyelték, hogy csak nyírkosabb időben szeretnek tevékenykedni. Legkedvesebb elfoglaltságuk pedig az őslakos beduinok által adott Schubert koncert látogatása volt, amikor is legfelső kitinrétegüktől megszabadulva spirális köröket írnak le a levegőben, fúrcsa nyávogó hangot adva ki tetszésnyílvánításuk gyanánt. Szó se róla, ezek az állatok bajosan lennének alkalmasak felderítő katonáknak.

Azóta a biotechnológiailag módosított állatkísérletek sokkal szofisztikáltabbak és körültekintőbbek, de még ma is azt mondhatjuk, hogy amit a Természet nem akar, azt nem hozza létre, vagy ha erővel létre is hozzák, sokáig nem tartja fenn. Figyeljünk oda, hogy mit kívánunk az Univerzumtól, mert ott rend van!

Köszönet Buskó Tibornak, aki a címet és ezzel az inspirációt adta.

Budapest, 2016. június 26.

Napjainkban egyre nő a házasságon kívül, vagy ismeretlen apától született gyermekek száma. Azt a jelenséget amikor az apa nem biztos, vagy nem vállalja fel a gyereket, esetleg az anya nem akarja tartani vele a kapcsolatot, képzelt, vagy fiktív apának nevezzük. Az anyát természetszerűleg nem lehet kényszeríteni az apa megnevezésére, azonban el kell gondolkodni azon, hogy egyedülálló szülőként ma sem egyszerű egy gyermeket felnevelni, továbbá az anya betegsége, esetleges váratlan halála esetén a gyermeknek nincs másik szülője, aki a nevelési, gondozási feladatokat átvállalja.

Figyelembe kellene venni az anyának a gyermeknek azt a jogát is, amely a saját, családban történő felnevelkedéséhez fűződik, mert a legjobb anya is csak az egyik szülőt adja, a másikat nem pótolhatja, és nem képes teljes családot biztosítani.

Természetes vízi halászatokban és halgazdaságokban a helyzet még aggasztóbb, hiszen a szülők kiléte a testen kívüli megtermékenyítés miatt szinte sose teljesen biztos, így a lárvákban már kora gyermekkorukban felmerül a képzelt szülő traumája. A tenyésztésre, továbbszaporításra szánt állatokat anyaneveldékben tartják, ahol halak esetében mind az ikrás (nőstény), mind a tejes (hím) állatokat szakmai nyelven anyának hívják. Belátható, hogy ilyen esetekben jó lenne pontosan tudni, hogy kik voltak a halcsemeték eredeti szülei, de fent említett körülmények miatt egyes ritka kivétellel (bölcsőszájú halak) ez szinte sose lehetséges.

Tovább bonyolítja a helyzetet az olyan fajok esete, amelyek életvitel szerű lakhelye az ívástól messze van. Az ilyen halak, mint például lazac félék, nem csak a képzelt szülő traumájától, de még migrációs lelki válságtól is szenvednek.

Ezen súlyos és társadalmilag fontos probléma megoldására a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Pszichológia Intézetében Halpszichológus képzést és Halóvodapedagogus szakot indítanak 2017. szeptemberétől. Addig is az ilyen esetek a nap 24 órájában hívhatják a már működő hal lelkisegélyszolgálatot, illetve jelentkezhetnek a körzetükhöz legközelebbi Hal Gyermekjóléti és Hal Családgondozó Szolgálatnál, ahol az ilyen speciális esetekre felkészült munkatársak sok szeretettel várják őket.

Budapest, 2016. április 15.

Reggel 8 óra 32: a nő  lustán nyújtózkodik az ablak előtt, amikor a téren meglát egy csapat mosómedvét. Mivel Budapest külvárosának panelnegyedében ez nem mindennapi látvány, azonnal hívja a mosómedve elhárító team-et.

9 óra 45: öltözködés közben egy letört köröm kiszakítja a harisnyáját, ezért úgy dönt, hogy szoknya helyett ma mégis inkább nadrágot húz. A mosómedvék még mindig nem hagyják nyugodni. Mister Nightingale újkeletű teozófiai tanulmányai szerint ezek a lények segítik át a lelkeket a Világok között. Mit jelethet az, hogy hirtelen egész garmadával jelentek meg Rákoskeresztúron?

11 óra 12: megérkeznek a mosómedve elhárítók. Heves vita keletkezik afelől, hogy befoghatók-e az állatok. Hosszas telefonálgatás után kiderül, hogy az éjjel folyamán a tatabányai moziból szökhettek meg, ahol a legújabb Zootropolis című filmet reklámozták velük.

Délután 13 óra 50: az állatok jellegzetes bandita-szerű  álarca egyesekben kétkedést keltenek: Mi lehet az álarc mögött? A nő  úgy dönt, kideríti milyen univerzális okság lehet a tapasztalt jelenség mögött. Meghallgatást kér a Budapesti Állat- és Növénykert szóvivőjétől, hogy az esetről konzultáljon.

Délután 18 óra 8: a nő  fáradtan lerogy a fotelbe, belelapoz a Guardian-be, átnézi a napi híreket. Állítólag Madagaszkáron Napfogyatkozás van, ami megzavarhatja az erre érzékeny egyedeket, legyen az ember, vagy állat. Igaz lehet, a nő sem érezte magát egész nap önmagának.

Este 20 óra 35: egy hosszú langymeleg fürdő után a nő elkortyol egy pohár békésszentandrási szilvás sört, belebújik a hálóköntösébe és az ágyba fekve felüti a kedvenc mesekönyvét: Mosó Masa mosodája.

Vannak ilyen napok. Amikor minden egy irányba mutat. Csak a jelek felfejtése a feladat. Engedd, hogy vezessenek!

Budapest, 2016 április 6.