Kutatók régóta vitatkoznak azon, hogy mely kísérleti állat használható legjobban modellállatnak. A disputa érinti az állatok könnyű fenntartását, egyszerű kezelhetőségét és fontosságát. Ezeket a kritériumokat felülmúlva egyes ritka esetekben halászati kutatók dolgozói beszámoltak a halak szerzett savant-szindrómájáról, mely még érdekesebbé teszi őket, mint modellállatokat.

A szerzett savant-szindróma olyan tünetegyüttest jelöl, amelyben valamilyen agysérülés után felszínre kerülnek az illető korábban nem sejtett képzőművészeti, zenei vagy matematikai képességei. A szerzett savant-szindróma különbözik a familiáris savant-szindrómától, abban hogy az utóbbi esetben ez egy veleszületett kórkép. A nagyközönség a familiáris savantizmust a Rain Man című filmből ismerhette meg, amelyben a főszereplőnek, amellett hogy autizmusban szenvedett, különleges matematikai és emlékezetbeli képességei voltak.

A megfigyelések szerint elsősorban a halak átteleltetésekor, vagy megjelölésekor szerzett fejsérülések okozzák az említett savant-szindrómát. 1982-ben egy lapátorrú tok az átteleltetés során fejjel esett neki a kísérleti tóba vezető csúszdának, melynek hatására elkezdett zongorázni, holott addig csak gitározni tudott. 1995-ben is detektáltak egy hasonló esetet, itt egy egyszerű ponty zuhant neki fejjel a teleltető tó oldalának, melynek hatására percre pontosan fel tudta idézni, hogy melyik nap mit csinált, sőt azt le is tudta írni. Ez a példány később megírt egy nagydoktori értekezést is, mely a saját neve alatt sajnos nem jelenhetett meg.

A fent említett példák elgondolkodtatták a tudósokat, azon felül, hogy a hal régóta használt modellállat ezek az esetek rámutattak arra, hogy esetleg az ilyen egyedeket adatrögzítésre is használhatnák. Egyelőre ezek elszigetelt esetek, de ha találnak olyan egyedet, aki az egész populációt monitorozni tudja és arról jelentéseket ír, merőben megkönnyíthetnék a kísérleti munka menetét és annak kiértékelését is.

Szarvas, 2015. november 26.

Az elmúlt néhány évben igen dinamikus növekedés mutatkozott az akvakultúrában nevelt halfajok számában. Igen nagy a piaci érdeklődés a tipikusan ragadozó halakra, mint a fogas süllő. Bizonyos reprodukvív biotechnológiai eljárások megkívánják a monoszex, vagy steril hal populációk előállítását.

Ha a gyorsabb növekedési rátájú nemet választjuk tenyésztésre a szaporodási potenciált és befektetett energiát szabályozhatjuk, emellett a termelési nyereség nő, míg a táplálási koefficiens csökken. Továbbá a populáción belüli agressziós szint csökken, a halak mérete uniformisabb. Az ilyen monoszex állatokat szelektálással, hibridizációval, kromoszóma manipulációval, drogokkal vagy hormon terápiával állíthatjuk elő.

2013-ban a The Stanisław Sakowicz Inland Fisheries Institute két kutatója jóhiszeműen hibridizációval monoszex süllő populációt hozott létre olyan módon, hogy az igen sokrétűen kutatott erdei nünükeszúnyog hímet és ikrás süllőt keresztezték. Az eredmény egy minden képzeletet fölülmúló andro süllő populáció lett. Ezek a hímek mindenféle -a haltenyésztők számára- cirkuszi mutatványokra képesek, mint Shakespeare szonettek verselése-megzenésítése, impresszionista festmények másolatának elkészítése és az ír River dance profi szintű művelése.

Egyes egyházatyák az 1487-ben megjelent Malleus Maleficarum szerint, mely két domonkosrendi szerzetes munkája, ezeket a lényeket boszorkányoknak azonosították be. De a mai felfogás szerint a középkori módszerekkel nem léphetnek fel velük kapcsolatban, így az American Psychiatric Association-nel egyeztetve feltehetően Rogers féle személyközpontú terápiában részesítik majd az állatokat, különös hangsúlyt fektetve azok hiperszenzitív személyiségjegyeire.

Kutatók gondolkoznak azon, hogy ezeknek a halaknak „művészeti előnevelőket” állítsanak fel, és ahelyett, hogy húsként, inkább hobbiállatként értékesítsék őket. Elgondolkodtató az is, hogy mekkora potenciál rejlik a különböző, már eleve életképes fajok, keresztezésében; hogy azoknak minden előnyös tulajdonsága megjelenik a keresztezések során; és hogy egy kísérlet eredményei nem mindig felelnek meg az elvárásoknak, de mégis többet tudhatunk meg általuk az Életről és így saját magunkról is.

Szarvas, 2015. október 13-14.

A görög sávozó nünükeszúnyog nevét onnan kapta, hogy a görögdinnye sávjait ő festi meg, ezzel elengedhetetlen mezőgazdasági tevékenységet végezve. Nemrégiben egy igen különös jelenségre lettek figyelmesek az Athéni Egyetem kutatói, amikor a nünükék fent említett mezőgazdasági tevékenységének vizsgálata közben kiderült, hogy a kérdéses populáció csak nőstény egyedekből áll. További vizsgálatok azt is kimutatták, hogy DNS állományuk egymással és egy korábban a természetbe eresztett transzgenikus nünükeszúnyog nősténnyel teljesen megegyezik, és hogy a szaporítószervük teljesen elcsökevényesedett, szaknyelven a GSI-ük (gonado-szomatikus index: a petefészek tömegének testtömeghez viszonyított aránya) 0%. 

Arra a következtetésre jutottak, hogy a biotechnológiailag módosított nőstény önmagát klónozással szaporította, amely a genetikai diverzitást csökkenti és ezzel együtt a környezeti változásokra való adekvát választ lehetetlenné teszi. Már korábban is felmerült, hogy az ilyen jellegű beavatkozások a szaporodás anomáliáit okozzák: mind a párzási rítus, mind az utódnevelés végrehajtását megzavarják, veszélyeztetve ezzel a populációt.

Vannak azonban előnyei is a szex nélküli életnek. Az egyedek megtakaríthatják a szaporodásra szánt energiát, nem kell áldozniuk forrásaikból a hímek létrehozására, viszont minden generáció 100%-al növeli termékeny nőstényeinek számát. Nem kell létrehozni az akár 15% GSI-t, amely erre a fajra egyébként jellemző. Hátránya viszont, hogy kisebb a genetikai változatosságuk a klónozás következtében. A nagyobb sokféleség egyben jobb ellenállóképességet jelent a parazitákkal és betegségekkel szemben. Ha egy klónokból álló rovarkolónia egy tagja fertőzést kap, akkor az a többit is megfertőzi. 

A transzgenikus egyed feladata a négyzethálós mintával megfestett görögdinnye létrehozása lett volna, amelyre -legyünk őszinték- még nincs felkészülve a piac, és úgy tűnik a nünükék sem. A tudósok további célja olyan rovar-változatok létrehozása, melyek sem szexuális, sem másmilyen jellegű viselkedésükben nem sérülnek annyira, hogy az veszélyeztesse akár az ő, akár az ökoszisztéma életképességét.

Szarvas, 2015. szeptember 30.

          A latinos vulkán szó elnevezését az antik mitológiában szereplő Vulcanusról, a rómaiak tűzistenéről kapta, aki egyben a kovácsok istene is volt. A tűzhányók két csoportba sorolhatók aszerint, hogy az aktív lemezhatárokon (közeledő és távolodó kőzetlemezek), vagy az aktív peremszegélyektől távol alakulnak ki.

          Vulkanológusok régóta kutatják a görög mitológiából ismert Poszeidón szerepét a nagyobb vizekben. Csak az utóbbi két évtizedben fordították figyelmüket a halászati kutatók tenyész-, kísérleti tavainak, recirkulációs rendszereinek és egyes igen ritka esetekben halászcsárdák vulkanikus tevékenysége felé.

          Ezek a jelenségek különösen érdekesek, hiszen feltételezik, hogy a jól ismert görög Isten, Poszeidon mellett egyes vadabb sellőlányok is résztvesznek a tektonikai mozgások létrehozásában. A megfigyelt eseményeket a görög mitológiai alak dührohamaira vezetik vissza, amelyek a kísérleti munka nem tervszerű előrehaladta, illetve az halászcsárdákban kapható silány minőségű ételek fogyasztása váltja ki.

      Vulkanológusok ezügyben megkeresték a Magyar Pszichoterapeuták Társaságát, és a közös munka eredménye arra a következtetésre vezetett, hogy Poszeidon ilyen jellegű személyiségtorzulása „hányatatott” gyerekkorából fakad, amikor is apja, Kronosz felfalta, majd testvérei könyörgésére újra felöklendezte. Ezt hívják Poszeidon második születésének. Így anyja, Rhea és apja is megszülte egyszer. Ez a kettősség, illetve az apja általi egészben való lenyelés okozhatta ezt az életreszóló traumát.

         A jövőben abban az irányban folynak majd a kutatások, hogy hogyan lehet ezt a traumát feldolgozni és így az említett szeszélyes kitöréseket csökkenteni.

Szarvas, 2015. július 23.

- Eva, nem láttad a bajuszollómat?

- Nem, Dolfi, biztos a farzsebedben van!

- Amien ostroma óta nem tudom hol áll a fejem!

- Drágám, Amien ostroma az I. világháborúban volt! Vegyél be egy aszpirint!

- Sosem érdekelt a történelem!

- Tudom, drágám, a Kunst Akadémiára akartál bejutni. Feküdjünk le végre!

- Igazad van, fel kell készülnünk a holnapi Hosszú Kések Éjszakájára!

- Erre mindenképp szükség van? Nem lehetne csak leváltani Rhömöt?

- Nem, láttam, hogy húst evett! Ez tűrhetetlen!

- Kicsim, ez a vegetarianizmus az agyadra ment. Ha olykor-olykor ennél egy kis halat például…

- Eva, kezdesz olyan lenni, mint az anyám!

- Tudom, az is zsidó volt…Dolfi, te egy freudi rémálom vagy!

- Eva, ezerszer megmondtam, hogy ne olvassál Freud-ot, az egy felcser! Talán Jungot!

- Jól van, Dolfi, nyugodj meg! Holnap játszunk egy párti scrabble-t!

- Isten őrizz, a múltkor is teljesen megaláztál a küszvágó csérrel!

- Aludjunk!

- Jó, de nincs meg a bajuszollóm! Úgy nézek ki, mint egy rozmár!

- Tudod, hogy mit mondott neked Ferenczi az önértékelési zavaraidról?

- Az egy freudista barom volt!

- Akkor beszélj Junggal!

- Ő nem áll szóba velem!

- Akkor nincs mit tenni…Fáradt vagyok, drágám, aludjunk!

Budapest, 2013. október 29.

Egy újabb elgyötört nap után, amikor Fjodor Mihaljovics A félkegyelmű című művén dolgozott, fáradtan egy kád langymeleg fürdőre gondolt. Hozott vizet a kútról, míg az a tűzhelyen melegedett, mécseseket gyújtott és a kád szélére helyezte. Fürdősót keresett, és az élmény megkoronázásaként olvasnivaló gyanánt Balzac Elveszett illúziók három kötetével a hóna alatt beslattyogott a fürdőszobába.

Fjodor Mihajlovics rátarti ember volt. Száraz sherry-t kortyolgatva mentális társalgást folytatott Balzac-kal: „Fiam, sose leszel igazán elismert író, ameddig nem valami világnyelven publikálsz, például oroszul!” A társalgásban az sem zavarta, hogy akihez beszél már történetesen halott. „És ezek a karakterek! - folytatta. „A realizmust már rég túlnőttük!” Dosztojevszkíj ragaszkodott ahhoz az elgondolásához, hogy a szeretetről érdemes írni, az nyitja meg jó irányba az embereket. Mi lenne, ha Miskin herceg monológja a következőképp hangzana: „Nézze meg a kisgyereket, nézze meg Isten szép hajnalát, nézze meg a fűszálat, hogyan nő, nézzen annak szemébe, aki ránéz önre és szereti önt?” – morfondírozott.

Felhörpintette a maradék sherry-jét, kinyújtóztatta fáradt tagjait, és egy hatalmas sóhajjal a víz alá merült. Mikor felbukkant, tudta, hogy kész van a remekmű. Soha nem érezte ennyire elégedettnek magát. Meg is fogadta, inspirációnak legközelebb is a kissé sós-fanyar Manzanilla sherry-t és a hasonló karakterekkel jellemezhető  Balzac-ot hívja segítségül.

Szarvas, 2015. július 1. 

Szilvia barátnőm fejébe vette, hogy kedvemért megtanulja a sújtásos ékszerek készítését. Gondolom hosszas küszködés árán az utolsó képen látható eredményre jutott. Mire én bíztatóan az írtam neki: "Ha hunyorítok és messze megyek, Robert Carlyle-re hasonlít! Tehát jó!" Köztudott, legalább is barátaink körében, hogy mindketten odavagyunk ezért a skót színészért. Az egész karakter, akcentussal és a szerepekben is ellenállhatatlan.

Sziszka aggódva azt kérdezte: "És nem gáz, ha két egymásra nem hasonlító Robert Carlyle-t hordasz a két füledben?" Erre jött a felelet: "Nem gondolom, az egyik Rumplestiltskin, a másik Mr. Gold..." Ha valaki követi a Once upon a time című sorozatot, tudja miről beszélek, azon olvasók kedvéért akik nem, következzenek végre a képek. Balról jobbra: Mr. Gold, Rumplestiltskin (starring: Robert Carlyle-Once upon a time), az elkészült ékszerkezdemény.

További évődés gyanánt megkérdeztem, hogy fog-e ez a lény fejlődni és hogy az evolúció mely szakaszában kaptuk el, mire Szilvia azt írta: "Ez a Trainspotting forgatási szünetében a kellék sörre ráúszó Robert Carlyle." Mert hogy a színész ott a felejthetetlen Bagbie-t játszotta. Erre visszaírtam, hogy "Tényleg ez olyan ebihalas forma...embrió Robert Carlyle... A Swarovskit meg menet közben fagocitálta?" Itt már fájt a hasam a röhögéstől, de azért folytattam: "Azon gondolkozom, hova fogom én ezt hordani, de most a halászati kutatóba megyek dolgozni, oda jó lesz..." Válasz: "Jaaa. A halaknak tök mindegy." és, hogy: "Levágom a zsinórokat és kész is a kis hetyke bajszos Begbie!"

Alig várom, hogy mivé fejlődik barátném technikája. Kiváncsi vagyok, mikor rukkol elő egy George Clooney-ra hasonlító remekművel, akiért ugyan nem rajongok, de állítolag dögös. Valahogy mindig is jobban érdekeltek a kevésbé látványos, de annál mélyebb man of substance típusú férfiak, akiknek van mondanivalójuk és tudják is azt közvetíteni. 

Dedicated to Szilvia Gáncsné Szilvia

Budapest 2015. június 30.

Ma az Örs vezér tértől hazafelé utazva a buszon egy olyan négyes ülésbe ültem be, csupa „értelmiségivel”. Tudjátok: kigyúrt-kivarrt izmok, szolárium és Taigetosz pozitív, az értelemnek a leghalványabb szikrája sem látszott a tekintetükön. Persze, végül is mindegy, hogy kivel ül egy csoportban az ember, ha van egy jó könyve.

Az élet azért szerencsére nem ilyen egyszerű: el kezdett viszketni a mellem alja. Rengeteg gondolat futott át az agyamon: például mit tenne egy férfi, ha bombázókkal lenne körbevéve és Dél-tájt viszketegség gyötörné… Ezen felbuzdulva megvakartam, de ahelyett, hogy elmúlt volna, az egész mellemen csupa viszketegség vett erőt. Ha ezt nyilvánosan megvakarom, az már a softpornó kategória és ki kell tegyem a 18-as karikát. Úgyhogy összeszorítottam a fogam és vártam, hogy múljon.

Közben elérkeztünk a híd előtti bekötőúthoz, ahol három „ribizli” volt már esti szolgálatban. Lám-lám, gondoltam, úton Keresztúr felé és Keresztúron is a testiség rabszolgái vesznek körül.

Azóta próbálom felfejteni ezeknek az eseményeknek a mondanivalóját. Egyes ezoterikus tanok szerint a velünk történt eseményeket mi vetítjük ki magunkból, mert ezzel is tanulunk valamit. Hosszas analízis után én azt hiszem a következőt tanultam: „Ha viszket a melled, wazze, mindegy, hol vagy, vakard meg…esetleg előtte kérj igen nőiesen bocsánatot!” Hát mára ennyi!

Budapest, 2015. június 16.

Kedves Beethowen!

Úgy látom a Sors szimfónia megírása nagyobb feladatot rótt Magára, mint reméltük. Hogy van a hallása? Én adminisztrációs okokból november elején nyithatom meg óvodámat Budapesten. Írjon, ha ideje engedi!

Őszinte híve: Brunszvik Teréz

1828. október 

Terus!

Mióta szólítasz a vezetéknevemen? Az a szeptemberi éjszaka semmit nem jelentett neked? Te dög!

Ölel a te Ludwigod

---------------------------------------------------------------------

Drága Ludwigom!

Azt hittem, elfogják a leveleket. Mostanában azt sem tudom, hol áll a fejem. Képzelje, eszembe jutott, hogy az óvodába akkora méretű székeket, asztalokat kellene rakni, mint a gyerekek. Hát nem nagyszerű? Mikor esedékes a válása attól a szipirtyótól? Ne dolgozzon sokáig éjszakánként!

A Maga szertő Teréze 

Terikém!

Mit hablatyolsz itt össze székekről meg asztalokról? Azt mondd inkább, mikor bújunk újra össze! A válás úton van, bár lehet, hogy a pestis hamarabb végez vele. Esetleg érdemes lenne várni! Az új nyitányom magasabb passzusait alig hallom. Baj lesz ebből, úgy érzem!

Csókol: Ludwig

-----------------------------------------------------------------------

Ludwig!

Nem gondoltam, hogy Magának csak a szex számít! Maga is csak olyan, mint a többi! Gondolkodom a mindenszenteki látogatásomon…

Teréz

Na, Bubus!

Ne legyél olyan morci! Ha eljössz, megmutatom a zongorámat! Grand Piano-most mi kell még?

L.

Budapest, 2010. október

Művészettörténészek már régóta vitatkoznak azon, hogy Szinyei Merse Pál-Lilaruhás nő című képét valójában ki festhette. A kép annyira kitűnik és elüt a művész többi munkájától, hogy már évtizedek óta az a gyanú lengi körül, hogy valaki más állhatott az ecset mögött a megalkotása során. A képen a francia plein air festés elveit felrúgva a művész egy sajátságos úton jutott el a színek világos ragyogásához, a levegő és fény rezgésének visszaadásához.

Hosszas keresés és tudományos vita után a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 2014. évi konferenciáján időzített bombaként robbant az a hír, hogy a képet tulajdonképpen az erdei nünükeszúnyog lárvák ecsetszerű úszókarjaikkal festették. Ezek az állatok kiemelkedő művészi hajlamaikról igen jól ismertek és lárvakorukban sem tétlenkedvén úgy tűnik, hogy festői babérokra törnek. Egyetlen apró kétség merül fel ezzel a képpel kapcsolatban, mégpedig az, hogy ez egy olajfestmény. De valószínű, hogy az 1874-es dunai gázolaj szállító hajó olajszivárgásából meríthettek a kis lények alapanyagot. A remegő-rezgő ecsetvonások mindenképpen az ő munkálkodásukat bizonyítják.

Tudományos körökben elterjedt pletykák szerint Andy Warhol műveinek többségét is ők festették, kifejezett tekintettel a Campbell’s Tomato soup reklámkampány képeire. A kutatások ebben az irányban még nagy erőkkel folytatódnak és nem csodálkoznánk, ha újabb művek bukkanának fel, melyeket ezek a kis kreatív és igen lelkes lények alkottak, mindig valami újat hozva a művészetek és művészek világába.

Budapest, 2015. május 16.