• „I remember who am I
• I remember who am I
• I’m a masterful manifestor
• I’m a powerful manifestor”**

No amount of time will change your surroundings. Your past doesn’t affect your ability to recover, but you gonna take the inside out route, rather than the other way around. I tell you how in a jist. „You hear my voice, you hear nothing, but my voice.”***

Shut down all your social media, turn down all your lights, switch off all your electronic equipments-except for the fridge, open the window, now if it’s in the bloody city centre, close it! Sit down, not on the cat’s head! Thank you! Take a bigger breath and you can start.

Close your eyes, on a count of ten imagine, that you are in a wheatfield - not the van Gogh painting, just generally- and you are longer than the other poppies. What would you do? Will you think, that you will be cut? Poppycock! You actually will grow closer to the sky, that’s all. You’ll have different perspective. You see over and around. You see higher. You reach higher. You get more light, hence you are lighter. You get more air. That’s all, falks!

Really starting to think that turgor might not support you. People might think, that these scientific facts and clichés elude me after a while. But not! There is a reason why poppies are at a same size. There is nothing unspiritual or restricting behind it. There is a unifying force that makes them grow at a same size. We can call that force God, genom, erosion or habit. Same sized poppies can protect each-other, mainly from wind and heavy rain. Poppies don’t want to stand out, however outstanding they are. They are contended with their situation.

Of course it’s just a metaphore. I’m just pulling your chain. You can grow as high as you want personally, spiritually. You can be as abundant as you wish, you can manifest even new universes, as long as your purpose universal, it can be supported by a benevolent Universe. Keep practicing. Go inside, be creative. Freedom, abundance, love, health are your birthrights. Nobody can take it from you, unless you have given to them….sometime in the past. Grab hold, your destiny is in your hand. Be present, be diligent, do a little every single day. It will soon materialized in your physical reality. Have fun with it! And welcome!

Also for some weird coincidence we appear in harmony with Brithish poppy campaign. Nothing targeted though.

*Marisa Peer’s hypothesis

**Regan Hyllier’s leading sentences

***Bob Proctor

Ispired by MindValley, special thanks for them

Budapest, 2024. október 29-30.

„How could I be so blind to this addiction?
If I don't stop, the next one's gonna be me

Only emptiness remains
It replaces all
All the pain”*

Az megvan, hogy egy kapcsolatba vannak bevezető jelek? Olyan a keze, mint az exemé; pontosan azt a mondatot mondja, mint ebben a filmben, amit úgy szeretek; úgy néz, mintha álmot látna; 58, de 20-nak, ha kinéz; amikor lassúzunk, mintha kihúznának a testemből és persze a teljes szagvakság is ilyen jel. Kell a léleknek, hogy ismerje, akivel összejön, ha nem ismeri, félredobja, mint az Irish Guardiant, amikor megint az unatkozó brókerfeleségekről ír ahelyett, hogy kezét a közvélemény ütőerén tartaná.

De azt is meg kell mondani, hogy ezek a bemenő jelek egyáltalán nem garancia a sikeres hosszú távú kapcsolathoz, ezek csak jelek, hogy itt valamit tanulni fogunk, vagy jobban mondva: ismételni, hiszen már tudjuk, különben nem ismertük volna fel. S persze olyan, mintha 6000 éve ismernénk egymást, az első adandó alkalommal, amikor elkezdünk magázódni, mindenki furcsán néz, nekünk meg olyan természetes. Hol ez jön, hol a tegeződés, és valahogy egyszerre, mintha a szemünk sarkán megcsillanó fénysugár jelet adna, melyik formát használjuk.

Aztán a test, szem jelez, hogy vége, de a lélek még húzza. Itt jönnek a kivezető jelek. Lemondja a randikat, csak szeretőnek tart, de még annak se, olyan távol tartja magát és családját tőlem, amilyen távol csak lehet, s ő sem keveredik az én családommal, mindenki mással csinál programot kivéve engem, eddig olyan volt a teste, mint egy 20 évesé, most hirtelen, mint egy 70-é, és még én dönthetem el, hogy hóhér legyek, vagy áldozat, hogy szakítok-e. Világos, miután így ezzel az elkerülő személyiségzavarral megterhel, örülök, ha kilátok a Stockholm szindrómából, de legyen, ha ő akarja. Nagy az Isten állatkertje, s toxikusságból is annyiféle van, ember legyen a talpán, aki számon tudja őket tartani.

Azt mondják az Univerzum nem azt adja neked, amit akarsz, hanem amire szükséged van a fejlődésedhez. Meglátásom szerint az Univerzum engem most sématerapeutává képez, mert ennyiféle toxikussággal, amivel eddigi életem során találkoztam, csak egy rendelőben tehetnék megfelelő jártasságot. S nyilván családtagok, vagy szerelmek, esetleg jó barátok, hogy nagyon fájjon. A fájdalomnak meg persze evolúciós jelentősége van. Én már kérem túlevolválódtam, ha nem vigyázok, emiatt szelektál ki a természet. ”Állítsátok meg a Világot, ki akarok szállni!”** Köszönöm, most már valami mást is szeretnék megtanulni! Nem kell már tovább kínozni, ennél jobb író már nem leszek, vagy mégis? Lassan itt az ideje, hogy ezt a közönség is megmondja nekem és körülöttem mindenkinek!

Please help thy toxicity to disappear from my life, it doesn't support my story anymore! THNX UNIVERZE!

to you-know-who....no, not from harry potter :)

*Martika – Toy soilders 1988

**American musical 1961

Budapest, 2024. szeptember 14.

„Néha meg kell halnod ahhoz, hogy élni kezdj.” Pauo Coelho

Állunk Biussal a konyhájukban. 10 éve nem találkoztunk és mintha semmi sem változott volna. Ugyanazokat a köröket futjuk, csak öregebbek lettünk. Ez érdekes módon nem látszik. A családfa, amit 10 éve elkezdtek festeni mára már kész, meg rengeteg állat lett, de nettó a problémák nem változtak.

- A tökmagot héjastól, vagy héj nélkül eszed? - kérdezi. S látok a szeme sarkában egy csintalan felvillanást, de akár komolyan is kérdezhetné, mert Láva, a kutya csak úgy falja hántolatlan.

Nem ő az első, aki kutyának néz és ez még a jobbik eset. Béla, a kellékes, szerintem kelléknek, bár a tárgyakhoz jobban kötődik, mint az emberekhez. Szóval nehéz meghatározni, hogy minek néz. Majd ha lesz ideje, megkérdezem.

Van két spirituális tanítás. Az egyik: Az Univerzum nem azt adja neked, amit akarsz, hanem azt tükrözi vissza, ami vagy. Nekem ezzel mindig az a bajom, hogy közben én is tükrözök, meg körülöttünk ugye mindenki, s talán mindannyian kicsi tükrök vagyunk, kicsi Univerzumok. A másik tanítás jobban tetszik: Ahhoz hogy újat teremts az életedben vákuumot kell előállítani. Gondolja ezt úgy a tanítás, hogy a felhalmozott, felesleges, 10-20 évre visszamenőleg nem használt dolgokat, akár emlékeket is ki kell dobni, oda kell ajándékozni, el kell adni. A feng shui-ban ez a de-cluttering. Sokáig nem vettem komolyan ezt a tanítást, nagyon ragaszkodtam dolgokhoz, tárgyakhoz, ruhákhoz. Ezt a barátnőmtől kaptam, ezt a nővéremtől, ezt a szerelmemtől. De ezek az emberek már nem is emlékeznek arra, hogy odaadták, sőt nagy része, a nővéremen kívül, már rám sem emlékszik. Hát úgy egy hónapja nekiálltam, és ha a II. világháborúból itt ragadt katona nem került elő a szekrényekből, dobozokból, akkor semmi. Kinek van szüksége 100 darab szerelmes levélre egy olyan embertől, akihez még csak baráti szálak se fűztek, versekkel együtt kuka. Egy barátnőm javasolta, adjam ki, de olyan silány minőség, hogy akar vele a hóhér foglalkozni. Még nem végeztem, de ahogy haladok, azt érzem, egyre több a helyem, egyre több levegő jut a tüdőmbe, egyre tisztább az elmém és egyre könnyebb vagyok. Nagy érdeklődéssel várom, hogy a vákuum, amit teremtettem mit-kit fog bevonzani.

Azt javaslom hát mindenkinek, ha elakadás van az életében, szelektáljon, ne érdekeljék semmilyen érzelmi szálak, vagy pláne, hogy ez még jó lesz valamire. Ha 20 évig nem volt jó semmire, tessék tőle megválni és ez olyan teremtésspirált indít meg, amire sosem gondoltunk volna. Ha csak folyton ragaszkodunk, gyűjtögetünk, akkor leblokkoljuk azt a sok áldást, ami most és mindig felénk áramol. Már nem azok vagyunk, mint 10-20 éve, más a testünk, más az elménk, más gondolataink vannak, új tapasztalatokkal gazdagodtunk, a régi csak akadályoz. Természetesen kivételt képez ez alól az antik-árus, de nem neki írom ezeket a sorokat! Ő csak gyűjtögessen! Neki az a dolga.

De Bius nem így értette, azt akarta kérdezni, hogy hajlandó vagyok végre az életemet egyben megemészteni, nem lehéjazni, s csak a csillogó mázt csodálgatni. Hát így kerültem Coelhoval egy konyhába. És a szelektálás most a héj eltávolítása, vagy valami esszencia előhívására kísérlet? Ha az elixír lepárlódik, majd tudatom. Mindenesetre én jobban vagyok tőle.

Barátnőmnek, Biankának

Budapest, 2024. augusztus 25.

„These mountains that you are carrying, you were only supposed to climb.”- Naywa Zebian

Van egy spirituális tanítás, mely szerint a valóság, amit élünk: EGY valóság és nem A valóság. Ez a tanítás arra ösztönöz minket, hogyha nem tetszik az a valóság, amit éppen élünk, hát cseréljük le, hiszen ez csak egy a sok közül, amit élhetnénk. Cseréljük le egy olyan alternatív valóságra, ami a; jobb, mint amit élünk és b; el tudjuk képzelni és számunkra elfogadható. És ha lecseréltük, kezdjünk úgy élni, viselkedni, cselekedni, dönteni, mintha az a valóság lenne A valóság. Lesznek az úton olyan tapasztalatok, amik megcáfolják ezt a valóságot, azokat kukázzuk ki, nincs rá szükség, az eredeti rossz valóság próbál visszarántani minket a lelki-nyomorba, s lesznek olyan tapasztalatok is, melyek alátámasztják az általunk teremtett valóságot, ezt mindig gondosan jegyezzük le. Ne mondjuk zuhanyzás közben, hogy most nem tudom leírni, majd emlékszem rá. Én speciel arra sem emlékszem, mit ettem tegnap reggelire, mért emlékeznék pont erre? Ugorjunk ki a kádból, s kezdjünk írni. Hamarosan, ígéri a tanító, minden sejtünk azt a valóságot fogja élni, amit saját magunknak teremtettünk.

Egy barátnőm és párja ugyan nem tud erről a tanításról, de ők egyenesen úgy élnek, hogy egyszerre több dimenzióban vannak párban és minden dimenzióban más a kapcsolatuk állapota, s attól függően, hogy éppen mire van szükség, ha éppen egy kis feszkó van, akkor beugranak abba a dimenzióba, ahol verik egymást, bunyóznak egyet és mehet tovább a kapcsolat. S ezen fellelkesedve egy kávézás közben kreáltam nekik egy svéd vegán dimenziót, ahol Grabovoj számok² vannak a hűtőn és pránán³ élnek és az mindent megold. Egy hétre rá megtaláltam a debreceni barátnőmtől kapott Grabovoj számos képeslapokat, nagyot röhögtem, s továbbítottam a svéd dimenzióba, ott a helye. Nagyon remélem, barátaim nem töltenek sok időt ebben a valóságban, de azért néha meglátogatják, ha egy jót akarnak mulatni.

Az élet egy játék, csak nem mindenkinek mondják el, hogy most melyik játékban van, kik a csapattársai, kik az ellenségei, s mik a játékszabályok. Azok néha a játék közben derülnek ki és alakulnak. Minden a képzelőerőn és kreativitáson múlik. Egymás tükrei vagyunk. Kiben jobban szeretjük magunkat nézegetni, kiben kevésbé. Úgy kapcsolódj, mintha minden élő béklyóban lévő Isten lenne.

"Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
 
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
 
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
 
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod. "⁴

1, Alternate reality- Srikumar Rao

2, Grigorij Petrovics Grabovoj kazahsztáni származású orosz szélhámos, csaló, szektavezér, aki a követői szerint tudós, feltaláló, tisztánlátó, gyógyító, tanító; A tudományos közvélemény szerint áltudományokat terjeszt és kuruzsló. Egyik ilyen tanítása a számsorokkal való gyógyítás. (Wikipedia)

3, Prána (szanszkrit): szél, az élet lehelete, univerzális életenergia, amely mindenhol jelen van.

4, Weöres Sándor-Ki minek gondol, az vagyok annak...

Barátnőmnek, Katának

Budapest, 2024. augusztus 18.

Felvettem a fűzőmet. Mióta megcsináltattam a mellem, nincs egy perc, hogy ne fájna a hátam. A kis csigolyák, mintha homokszemcséket rejtenének, s tűszúrás-szerű érzetet keltve folyamatosan éberen tartanak. Itt a D-s zónában fel kell venni a versenyt, de azt senki nem mondta, hogy ez ennyire fog fájni. Hogy ennyire fog fájni, hogy elfogadjanak. Amikor odakinn elfogadnak, akkor már idebenn elviselhetetlen az élet. Érdemes volt? Kétlem.

Kiszolgáltatottak vagyunk mindahányan. Vannak ideák, elvárások, vannak normák. De nem vagyunk egyformák. És ha a kis mell nem tetszene senkinek már rég kihaltunk volna. Most attól, hogy megnövesztették, a gének nem viszik tovább. És egyáltalán nem biztos, hogy ide tartozok, ha itt nem fogadnak el. Lehet, hogy teljesen máshova.

A karakteremből sem adódik a nagy mell. Azt viselni kell tudni. Én meg szeles vagyok, ugri-bugri, vagy más napokon mélázó-szellemeskedő, de semmiképp nem az a dögös bombázó. Bárki is akart olyanná változtatni, tévedett.

Mindenkin van valami szép, ha más nem, a lelke. Persze van, hogy pont az nem. De mindenkinek van egy története. S ezek a történetek szövik át, meg át a kozmoszt mióta világ a világ. S mindenkinek van egy ellensége, amitől igazán fél. „A vadkan fejében a nyúl, a nyúl fejében a galamb, s a galamb fejében a darázs.”**

EZ VOLT A MAI SOKKHATÁS

*A történet meg nem történt eseményeken alapuló gondolatkísérlet, ha bármilyen hasonlóság van a valósággal, az a véletlen műve. (Nagy mell, mint metafora szerepel.)

**Testen kívül elrejtett mitikus erő/lélek/ellenfél ereje

Budapest, 2024. július 23.

A kék pietersites Tiborral és egy fokhagymaszagú úriemberrel úszom a gyors sávban. Egyáltalán nem úszok gyorsan, csak ebben a sávban voltak a legkevesebben és itt úsztak kb. a tempómban. Mindeközben Mónika Montenegróban lefulladt a kocsival, kicsit aggódom mert a jelnyelven kívül magyarul tud és kétlem, hogy az út közepén pont egy siket autószerelőt le tud szakítani, továbbá ő magyar ameslamot beszél, nem nemzetközit. Hagyjuk. Lányával, Flórával utaznak ketten. Szépek, szóval nem aggódom. Mutogatással annyi mindent meg lehet érteni. A kék pietersit azért most lehet segítene.

A pietersit, más néven viharkő. Az biztos. Ma találkoztunk, azóta, hogy hazajöttek. A kocsi háromszor fulladt le, Mónikát megbüntette egy rendőr, és két szandálja elszakadt. Volt, hogy reggel sírtak, este meg egy sör mellett sírva röhögtek. Ezek a nagyon távol lévő érzések sokszor ugyanúgy jelentkeznek, mint amikor a jeges vizet tűzforrónak érezzük, érdekes módon az igen forrót sosem érezzük jéghidegnek. Magas rezgésű kő, amely aktiválja és egyensúlyba hozza a Harmadik Szem és Korona csakrát. Fokozza az intuíciót és betekintést. Hasznos lehet azok számára, akik mélyen eltemetett, múltbeli problémákkal küzdenek, amelyek a jelenben konfliktust okoznak. Mónika intuíciójával eddig se volt baj, szerintem mégis inkább a múltbéli probléma manifesztációja. De melyiké? Lelőhelye Namíbia.* Mónika az útszélen mosollyal összeszedett szerelővel azóta is csetel, hát ránézésre több államban körözik, Ildi szerint nem havi fix-ből él. A Balkán az Balkán.

A köveknek, ásványoknak, drága és fél-drága köveknek számos hatást tulajdonítanak. Meg kell, hogy mondjam, egy időben én is úgy gondoltam, hogy van hatásuk, de soha nem tapasztaltam, így először egy nagy marék fél-drágát odaajándékoztam barátnőm kislányának, azzal a felkiáltással, hogy varázskövek a többi ékszert pedig darabonként ajándékként adogatom oda olyanoknak, akik tudom, hogy szeretik, vagy benne vannak a „na majd ez az ásvány megváltoztatja az életem” kétséges spiráljában.

Persze vannak külső események, tárgyak, amik megváltoztathatják az életmenetet, de én mégis azt gondolom, hogy az igazi változás mindig belülről jön, s az arra való igény is. Én például kifejezetten ellenállok, ha valaki megmondja nekem a tutit, hogy mit kellene máshogy csinálnom, inkább a rávezetést szeretem, akikor magam jövök rá, az persze lehet külső segítséggel. Tükrök pedig kellenek. Néha torzak, néha görbék, néha szilánkosra törnek, de nélkülük nem megy a felismerés. 

• JÖVÉS-MENÉS,
• KACSAFARKÚ SZENDER ÉS HULLÁMVERÉS,
• NA EZ ÉDESKEVÉS
• ANYÓSÜLÉS*

*forrás: Pietersit termékek | Kárpát Gyöngye (valodiasvanyekszer.hu)

**HATÓERŐ

Budapest, 2024. július 16-17.

• „i do not know what it is about you that closes
• and opens; only something in me understands
• the voice of your eyes is deeper than all roses
• nobody, not even the rain, has such small hands” ** 

Tegnap még úgy gondoltam, tudom, s mára semmivé lett. Ha meglátom, s beszélek vele, más, mintha nem látom, s mások beszélnek róla. És már több, mint egy hónapja nem is láttam. Az analízis mindig könnyű volt számomra, de rengeteg dolog van a racionalitás felett, amiket nem lehet számba venni. Két félig kész történet találkozik két emberben, s annyi tekervényes gondolat, s esemény siklik ki, el nem mondott, elhallgatott érzés. Annyi biztos, a történetnek mindig csak a felénk eső oldalát látjuk. S amit mi 6-osnak látunk, a másik velünk szemben nyilván 9-esnek. S csak akkor látom úgy, ha átmegyek az ő oldalára, ha belebújok egy napra az ő cipőjébe. De ezt senki nem akarja. Még ha két emberrel ugyanaz is történik, az egyik összetörik valami alatt, míg a másik, csak legyint és azt mondja, végre vége, csinálhatok mást. A kérődzés is csak addig érdekes, míg el nem jött az ideje annak, hogy vagy lenyeljük, vagy végleg kiköpjük, amit éppen rágcsálunk.

Az életben sok minden történik és sok minden belefér, és nincs az az iskola, ami felkészíthet arra, ami tulajdonképpen a mienk. De ha eljön, érezzük. Azt érezzük, hogy nem akarunk tovább menekülni, és végre kibontakoztathatjuk eltitkolt képességeinket. Egyszerre 8-10 nő akar életre kelni bennünk és akar különböző dolgokat tanulni, alkotni. Felfedez magában, s maga körül olyan dolgokat-embereket, amik-akik mellett eddig elment. A biztonságosnak látszó toxikus kapcsolataiból kitör, ez a környezetet nagyon zavarja, de már több, mint 40 éve minden zavarja, szóval semmi új.

És akkor bekövetkezik, amit sose hittünk volna, a terhesség alatt felszívódott iker lelke, ami eddig bennünk volt, mert nem akartuk elengedni és állítólag ez egy betegség, amit kezelni kell (szerintem egy képesség, amit kamatoztatni), szóval eltávozik. Egy egyszerű, de igen rosszul sikerült vérvétel miatt, ami olyan szöveti traumát okoz, hogy kis híja, hogy nem az SBO-n kötünk ki. De mégsem halunk meg, viszont az ikert végleg kiűzi. És akkor most itt maradunk tök egyedül. Ez rendkívüli módon érdekes. Nincs az a feszülés az agyunkban. Nincs két akarat. És vannak, nyilván még majd lesznek emberek-dolgok, amik már nem érdekelnek, mert az az iker érdeklődési köre volt. De hogy magyarázom meg ezt a barátaimnak, a pasimnak, akihez most egyáltalán nem tudom, hogy köt-e még valami, nem én választottam, hanem az iker. Az a golyó, az egy kibaszott fecskendő volt, és semmi mást nem gondolt, csak, hogy add kisanyám a véred, mert nekünk arra szükségünk van, meg akarunk menteni egy embert. És lehet, hogy két embert mentettek meg. 47 évig kihordani egy ikerlelket az már patológia. El nem tudom képzelni, hogy most ezután mi lesz, így egyedül. A novelláim tuti megváltoznak. Most az olvasó nyilván fellélegez: - „na csak ír már a kiscsaj valami olvashatót is!” S még zárszónak annyi: senki ne keresse az ikerlelkét, nem olyan nagy buli az, mint amilyennek az ezo-spiro-asztrológus oldalak, jósnők beállítják.

let the dead would be with the dead and the living with the living

to TB

*utalás 2 műre: Mérő László- Mit gondol a golyó, Péterfy Gergely- A golyó, amely megölte Puskint

**E.E. Cummings- Somewhere I have never travelled, gladly beyond

 Budapest, 2024. június 6. és 9. Újhold és azután

Mióta a trollok visszavették a Föld nevű bolygó felett a hatalmat azóta a vírus-influenszerkedésből próbálnak megélni. Járkálnak lápról-mocsárra, hol ilyen, hol olyan akár biofegyvernek látszó élőnek nem mondható dolgot összeszednek, s nem átallnak azt továbbadni. Mióta otthagytuk őt a lápban még szaporodott is, és most már egy egész troll családdal kell kucsmagombát vadászni a bükkösökben.

- Csatold fel a kulcscsontodat és nézzük meg, mi van most Balatonmocsokon! - mondtam Dobraynak nem túl nagy lelkesedéssel.

- Már fogat mostam, muszáj ma? - mondta miközben takonygalacsint gurigatott ujjai közt, s másik kezével a köldökszöszt próbálta kihalászni domború hasa közepéből.

Ez az idilli kép annyira megfogott, hogy hozzávágtam a Derrick ballonkabátját és finoman ráordítottam:

- Na, haladjunk, a kék szemű szamurájra haza akarok érni!

Dodray összekapta magát, mert a sorazat-függőségnél komolyabb indokai neki sincsenek. Azóta sem tanultam meg vezetni, viszont Dobray elfelejtette még azt a kevés tudást is. Nyavalygott, hogy ég a hibajelző a műszerfalon, persze kiderült az autóval nincs baj, a jelző romlott el, s a jelző elromlását semmilyen jelző nem jelzi. (Ez az írás azonban azt jelzi, hogy lassan más elfoglaltságot kellene találnom. Még szerencse, hogy elkezdtem egyvonalas rajzokat készíteni.) Ahogy a Velencei tó mellett elsuhantunk, magunk mögé ültettük Hínárossy Alajost és bájos feleségét, Pákozdi Placidát. Régi barátok Tibóval, még a Fertő tó elfertőzését proponálták körülbelül 10 ezer éve. Így négyen érkeztünk a Balatonra. A tó nyár lévén tömve volt német turistákkal és mostanában oroszok is vannak, de annyian, mint a kínaiak. Ahogy közeledtünk Tibó kuckójához magyar szót alig hallottunk, patakokban folyt rólunk a maró izzadság, s már nem is emlékeztünk, mért is vagyunk itt.

- Dobray, találj ki valami megválaszolhatatlan kérdést!

- Én nem is akartam jönni! - türelmetlenkedett, s idegesen cibálta a szakállát.

- Most a barátai is itt vannak, hátha barátságosabb lesz.

- Reménykedj csak!

Egyszer csak megbuggyant a láp, s három alaktalan paca emelkedett ki belőle. Pillanatokig a híres Rorschach tinta-paca teszt jutott eszembe, de nem volt kedvem személyiség-teszteket csinálni, főleg nem a Dobray-val, meg a halakkal. Mire idáig eljutottam a gondolatmenetben Dobray felsikított:

- Kérdezzük meg azt, hogy mi Srí lanka fővárosa!

- Hülye vagy? Földrajzalapszakos! Kérdezzük inkább meg, hogy mennyi egy töketlen fecske repülési sebessége!

- Afrikai, vagy európai fecskéé?

- Az jó lesz. Ezt nem fogja tudni, nem király, nem kell értenie mindenhez.*

Összeütöttük a sarkantyúnkat, s mire háromig számoltunk hát Tibó, s kis családja előjött. Hatalmasat ordított, riszált egy kicsit, s álmosan megrótt minket:

- Már rég nem lehet kucsmagombát szedni, most a májusi pereszke van mindenfele, az kell a fenének, semmi tápértéke. Gyertek vissza jövőre!

- De ha már itt vagyunk, nem játszunk egy kör ultit? - kérdezte Alajos, hogy ő is mondjon már valamit, ne csak ott álljon tátott szájjal, mint egy sült hal. - Placida, drágám, keverj, s ossz!

Erre már Tibó sem tudott semmit mondani, elővette svájci bicskáját, kanyarított egy szeletet a jobb félteke bal sarkából, megfordította a Föld forgásirányát, s már a lapokat nézte.

Nyarak mennek-jönnek, de vannak olyan barátságok, amik akkor sem változnak, ha a Világ a feje tetejére áll, mint ahogy most pont van.

Barátomnak, Tibornak és családjának.

*Monthy Phyton’s Flying Circus - Gyalog-galopp

Kép: Johannes Kepler: https://hvg.hu

Budapest, 2024. május 30.

Az érvágást, vagy más néven flebotómiát elsőként Galénosz ókori görög orvos idejében alkalmazták a második században. A gyógyító azt tanította, hogy a vér az elfogyasztott ételek terméke az emberi szervezetben, ami a gyomor által válik folyékonnyá, majd a májban alakul át vérré. A felfogása szerint az emberekben néha fölöslegesen sok vér termelődik, ami betegségeket okozhat. A gyógyulás pedig csak úgy valósulhat meg, ha a testet megszabadítják a fölösleges folyadéktól. Később a borbélyok is felvették szolgáltatásaik közé, innen származik a hagyományos angol borbélycégér, a szakemberek ezzel hirdették, hogy a szakálligazítás ás hajnyírás mellet a érvágás mesterségéhez is értenek. Ez a gyakorlat a 19. századig maradt velünk, annak ellenére, hogy az esetek nagy részében hatástalan volt és igen sokan bele is haltak a túl nagy vérveszteségbe.*

A középkorban használták még ördögűzésre, illetve mentális betegségek kezelésére. Sok sikert ezekben az esetekben sem hozott.

Mindazonáltal ma is azt mondják, hogy a vérrel sok minden kijön, ami szinte biztos, hiszen a természet a nőket megáldotta a menstruációval, ami a legtermészetesebb módja az öntisztulásnak.

És akkor most elmesélem, mért is írok erről.

A minap vettek tőlem vért, a flebotómus (angliában így hívják a vérvételes munkatársat ma is) az oldalsó vénámon próbálkozott. Én amúgy sem igen szeretem, ha vért vesznek tőlem, azon túl, hogy a személyes terem megsértését látom benne, igen vékonyak a vénáim és nehéz őket megtalálni. Úgyhogy mindig mondom, hogy nehéz lesz megtalálni és torzul az arcom. A nő incselkedett velem, hogy nem kell ennyire félni a vérvételtől, mikor már jött a vér, megjegyezte, hogy nem ittam eleget, mire én, hogy most van 10 óra, már 1 liter víz bennem van, mire ő, hogy nem tetszik neki a vérem színe sem, biztos beteg vagyok, mire én, hogy 20 évig dolgoztam itt-ott olyan laborokban, ahol napi szinten igen sok vérrel találkoztam, tudom milyen a vér színe, nyugodjon meg. Mindegy is. De csak eztán kezdődtek a bajok, retteneten bedagadt, becsomósodott és belilult. Este elkezdtem remegni, szédülni, hányingerem lett, zsibbadt a bal karom, ahonnan a vért vette, ködösek voltak a gondolataim. Már-már a mentőt hívtam, mikor eszembe jutott, hogy melyik homeopátiás szer lesz erre jó, attól azonnal jobban is lettem. De itt nincs vége a történetnek. Éjszaka olyan érzésem volt, mintha valaki a farokcsontomon keresztül ki akarná húzni a lelkemet, egy ideig ellenálltam, majd már nem volt erőm és elengedtem, és mivel még mindig itt vagyok és írom ezt a bejegyzést, feltételezem, hogy két lélek volt bennem. Ami elképzelhető, hiszen én ikerterhességnek indultam, csak az ikrem felszívódott, de a lelke nem. Másnapra annyira jól lettem, hogy elmentem edzésre, ahol ezt az egészet egy idegen nőnek elmondtam, mire ő felvonta a szemöldökét, és boldogan közölte, hogy ilyen neki is volt, csak fizikailag. 18 éves korában ki kellett venni az egyik petefészkét, amiben a boncnok apró gerincet, fogakat és koponyát talált, megvan a zárójelentése, az ikerszarkóma létező fogalom. Van úgy tűnik lélektani ikerszarkóma is, nem tudom, annak mi a neve, majd rákérdezek pszichológustól.

No de nem én volnék, ha itt vége lenne. A következő éjszaka is horror volt, akkor már mindkét lábam és bal karom zsibbadt, szívremegésem volt és ismét olyan voltam, mint a zombi egészen másnap délig. Ezeket már leegyeztettem a homeopatha orvos konzulensemmel, hogy mit is vegyek be rá, aki azt mondta, hogy ő 45 éve vesz napi szinten vért, ilyen vérvételt ő még nem is hallott.

A középkorban ennek az egészségügyi dolgozónak levágták volna a kezét és a nyelvét is kivágták volna, mert csak orvos diagnosztizálhat. Én csak a betegjogi képviselőig jutottam, kétlem hogy bármit tesz.

Azóta jobb, de eszembe jutott egy mondat: I don’ want to be a case study!

Mindenki nagyon vigyázzon magára! Allopathához ne menjen, csak viccből és csak beszélgetni! PEACE AND TOGETHERNESS TO ALL!

*forrás:Gyógymódnak hitték, pedig rengetegen haltak meg miatta - A flebotómiát kétezer évig alkalmazta az orvostudomány - Terasz | Femina

kép: https://www.darkstag.com/

Budapest, 2024. május 25.

Tudom, hogy most mindenki azonnal az E.L.James - A szürke 50 árnyalata című könyvre asszociál, illetve a kékharisnyákra. Nem véletlenül írtam két szóban. Mindenféle szexuális mellékzönge nélkül és a félműveltség határait rég túlszárnyalva arról fogok írni, hogy minap kutakodva a szekrényemben megtaláltam a sötétkék harisnyámat, s nem kellett sokat keresni, találtam egy világoskéket is.

Értem én, most mindenki befejezi az olvasást, mert a cím miatt azt hitte, valami felvilágosító kisesszét írok, holott csupán arról van szó, hogy kaptam egy szép kék nyári ruhát, amihez az esős időre rezonálva kerestem valami kiegészítőt.

De ha már eddig elolvastad, ne fordíts hátat jön egy kis kékharisnya művelés! Szóval a harisnyanadrág eredetileg a férfiak ruhadarabja volt, akiknek a reneszánsz idején térdig érő nadrágjuk volt és magas-sarkút hordtak, mert az domborította ki az akkor legférfiasabbnak tartott testrészt, a vádlit. A magas-sarkút is először férfiak hordták. A harisnya eredete ukrán, jelentése: székely férfiak posztó-, szűrnadrágja, szó a 15. századtól él. Egyéb elnevezések: kapca, botos, harizsnya, fuszekli, lábbőr.* Azt hogy hogyan került át a nők lábára és lett belőle harisnyanadrág kétségek övezik, nyilván akkor kezdődhetett, amikor a nők már megmutathatták nyilvánosan a lábukat és a legvalószínűbb, hogy a táncosnők terjesztették el teljesen.

A szürke 50 árnyalatáról nekem meg mindig a szürkeskála jut eszembe. Már kislány koromban igen érdekelt a színtan. Apukámnak, aki a konzerviparban dolgozott sokáig, van egy színkönyve – lévén a konzervétel színe nagyon nem mindegy, hogy milyen. Kék gyíkhúst a 70-es, 80-as években senki nem evett volna meg. Persze azóta már bármit meg lehet etetni az emberekkel, legyen az politikai párt, aki lop és korrupt, sztáredző, aki sikkaszt, professzor, aki csal-s félrevezet, covid, műanyag, szintetikus táplálékkiegészítő és gyógyszer, az elnyomás bármilyen formája, mérgek, s mérgező kapcsolatok, okostelefon, és még sorolhatnám. Helyette előveszem a színkönyvemet és bűvölöm a színeket, ahogy 10 évesen. Akkor meg voltam róla győződve, hogy minden színnek van egy saját története. És az az érzésem, nem álltam messze az igazságtól.

Ha valaki véletlenül nem értené, miről akartam írni, jelezze, vagy vigye magával a sírba!

PONT BELEÉR A LÁBAM A ZSÍRBA

KACSABŐR ÉS CSÍRA**

*https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon

**HATÓERŐ - paleolit étrend :)

kép: https://velvel.hu

Budapest, 2024. május 18.