•  „Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet,
• az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett,
• akármilyen nyelven értenek a szentek,
• valahogy a végén majdcsak eltemetnek”* 

Még véletlenül sem próbálom meg vegyíteni a kelta-keresztény kultúrát a kínaival, ha esetleg mégis sikerül, megjutalmazom magam egy fánkkal az IKEÁ-ból. Ez a svéd csavar. 

Felszakadnak a múlt emlékei, szivárog be a jelenbe a múlt és meglepő módon a jövő is. Megszűnt az idő linearitása, csak egy illúzió, egy képlékeny konstrukció. Összeomlanak azok az idősíkok, amelyek a múltbeli hibás énhez kötődnek, és épülnek újak, amik az újhoz.** Ami hibátlan? Vagy máshogy hibás? Arra figyelni kell, hogy ez az új is folyamatosan változik. Az időhöz-térhez való viszonyát érdemes frissíteni. Ne az applikációkat frissítsük a telón, hanem magunkat. A természet meg fogja mondani, hogy hogyan. Semmiképp Elon Musk. Aki szintén a természet része. 

Bármerre megyek, ugyanoda jutok, de most ez valahogy nem zavar és teresebb a város, több benne a lehetőség. Apránként valódi emberekkel is találkozom, bár azt mondják, nyakunkon a mesterséges szuper-intelligencia, már nem is csak snassz intelligencia. Szuper. Na ez szuper. Mindig is utáltam ezt az angol szót. Azok használják, akik nem tudnak elég jelzőt, nem elég szofisztikáltak, vagy egyszerűen lusták árnyalni a mondanivalójukat. No, de nem erről akarok írni, hanem hogy valódi emberek, valódi életekkel találkoznak. Más-más küzdelmekkel, kihívásokkal, ízléssel, de mégis valahogy egybeszőtt minket az Élet fonala. Ha kitépsz egy fonalat, megteheted, de az energia nem veszik el, nem tűnik el. Találkozol vele máshol, megkapod máshogy, de most már úgy, hogy fájjon, vagy lehet, hogy már észre sem veszed, deszenzitizálódsz. Ha dolgozol rajta és transzformálod, áldásként jön vissza. Az energia nem veszik el, de átalakítható. Érdemes valami konstruktívba alakítani. Már az is jó, hogy nem rosszabb, hanem napról-napra egy kicsit mindig jobb és jobb.*** 

A fa kígyóban az elhasznált bőrtől kell megszabadulni. Sokáig viseltük, belefagytunk helyzetekbe, ismételtünk történeteket. Megtanultuk, levethetjük. Írhatunk más történeteket. Nem kell a szenvedésnek a központban lenni, a Teremtő nem azért hozott minket létre, hogy megkínozzon. Lehet szeretetből működni, élni, írni. Meglátjuk sikerül-e. Biztos, ami biztos idén én kígyótojást festek Húsvétkor. Kígyóharapást szőrivel.

By the way, még jó, hogy nemrég bevettem a Lachesis-t, most jól jön a rezgése.

FARSANG TAKARÓ, EZ ITT APÁM FEJTÉSE**** 

*Zorán – Kóló

**Regan Hyllier @ Mindvaley

*** Émile Coué alapgondolata

****HATÓERŐ

kép: A fehér kígyó, mafab.hu

Budapest, 2025. február 10.

Van egy ember, akinek hat-nyolc óra lóg a falán és csak az egyik mutatja a helyi pontos időt. Folyton el van veszve, és a fontos dolgokra nincs ideje. Ebben a dimenzióban. Lehet, hogy abban a hat-nyolc idősíkban mindenhol jelen van és van valami halaszthatatlan dolga. És munkájából kifolyólag is egyik nap a tizennyolcadik században van, máskor valahol a jövőben, elvétve a jelenben. Szóval időutazó. „Ha álom csak az élet, egyszer mindenki felébred, egy tiszta hajnalon, várja borzalom, vagy irgalom”**

Régen nagyon romantikusnak gondoltam Az időutazó felesége című filmet, habár már az is bizonytalanságban hagyta a nőt, aki tudta hol van és mennyi az idő. Hát még emberünk párját, aki lehet, hogy a nagy egészet nézve csak egy porszem, ami az időutazó óraszerkezetébe beröppent és valószínűleg beállított egy olyan időt, amiben esetleg lehetne élni. Mondanom sem kell, hogy van neki óragyűjteménye is, a falon lógókon kívül. Nyilván azok mindegyike is más-más időt mutat, ha egyáltalán működik. Jómagam is adtam neki egyet. „Én nem kérek mást, csak elég időt, igazán, érteni, keresni őt, aki félt és remél, és meghív, hogy láss”**

Azt mondják, minden sikeres ember mögött áll egy nő. Legalább. De kettő is elképzelhető, hiszen volt, vagy van egy anyja. Aki mindig mögötte áll. De a címet nem így értettem. Barátnőmmel ketten mentünk a színházi előadásra, s neki mondtam ezt viccesen. Előtte, mint akik szintén elvesztették az időt, egyik kocsmából mentünk a másikba. Egyik helyen csak sört ittunk, másikon ettünk, s végül vissza kellett menni az elsőbe, mert a Ludmilla Ulickaja könyvemet ottfelejtettem. Ebből is látszik, hogy az asszonyok nem az időt, hanem a könyvet vesztik el. S a megtalált könyvben kétségtelen megtalálják újra az időt is. „A szemnek láthatatlan, de száz meg száz alakban érzékelhető, az eltűnő időben is ott van Ő”**

T.B.-nek

*Jonas Petter Aronsen színházi darabja a Vígszínházban

**Ákos: Igazán részletek

kép: Gordon Eszter, Vígszínház honlapjáról

Budapest, 2025. február 2.

Nézem a Holdat, pont egynapos növőhold, olyan karcsú, mint egy cérnaszál, rámkacsint és azt mondja, ennél már sokkal szörnyűbb dolgokat megéltél. Ez most csak az ismétlés, csak flash-back, belemész még egyszer a csapdába, vagy már eleget tanultál belőle? Csaló-maffia-alvilág-legális csaló-bántalmazó. Switch off, move on, lehetőleg a fény felé, és ha ezt a fényt az alagút végén látod, akkor az a közelgő 10.50-es gyors, semmiképp ne arra!

Szóval megkaptam Katja gatyáját, de rendre olyan megéléseket hoz, amikben már régen volt részem és olyan, mintha bizonyos dolgokat újraélnék benne. Szakadnak le rétegek. A tüdőmről is. A régi gyermeki mintáktól búcsúzom, vagy a kiszakadt iker tapasztalatait rendezem valahogy, mert két lélek egy testben az nem jó ötlet, mint ahogy valószínű az egy lélek két testben sem, bármennyire is ezt sugallja néhány ezoterikus. Nem tudom, hogy a SOMA-légzés, a két egymásutáni túrbó-oldás, vagy Béla érkezésének híre, de egy kissé szétcsúszott a valóság. Nincsenek határai, szivárognak be rajta régi tapasztalatok, és húzom meg a vonalakat, de most majd én mondom meg, hova, meddig lehet, és mi az új minimum sztenderd.

Állítólag addig nem indulsz el felfele, amíg nem láttad a mocsár legalját, you don’t turn back still you hit rock-bottom, ahogy az angol mondja. Jelentem, én még a Loch ness-i szörnnyel is találkoztam, sőt éltem is vele elég sokáig. Szóval létezik, és elég gyakran főz tökfőzeléket, mert az jó ecetes. Szívfájdalomra, azt mondják, eceteset kell enni. S neki összetörték a szívét és azt akarja, hogy mindenki érezze, amit ő érzett, ezért megkínoz mindenkit, akiben a szeretet egy cseppjét is érzi.

Na a gatya ezt rendezi. Gatya extrákkal. A hajszexről meg már megint nem írtam. Ez most ilyen mélylélektanira sikerült, sehova nem fér bele a szexuális humor.  Legközelebb, addig is Ákos: 

Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.

Szeretettel barátnőmnek, Kátjának és testvéremnek, aki 47-48 évig velem volt. 

Budapest, 2025. január 31.

 „Brief exposure to discomfort creates more energy and happiness.”** 

Szóval törölj és tekerj vissza! Tekerj vissza addig a még működő állapotig ahonnan újra összeszedhető az életed. Ahol a test és lélek egyesült. Nem kell feltétlenül mindent kikukázni és újat teremteni, lehet, elég ha csak újrahajtogatod, mint a hő-sokk-fehérjék teszik. Az új teremtése igen hosszadalmas és költséges, ahogy Dave Asprey gondolta egy rövid ideig tartó kényelmetlenség, legyen az hideg sokk, vagy meleg, átírja a meat operating system-et, a testet egyszóval. Az extrém hideg a dopaminszintet emeli meg, két-három percnyi hideg zuhany, vagy hideg-merülés 500-szor annyi dopamint termel, mint az orgazmus. Míg a szauna (forró zuhany, vagy fürdő nem működik) a heat-shock-proteinek-et aktiválja, amik a fehérjék hajtogatásáért, újrahajtogatásáért felelős, így a defektesen hajtogatott fehérjéket nem kell óriási energiabefektetéssel elpusztítani és from scratch újakat legyártani. Ennyi a biológiai háttérből elég is mára. Jöhet a lélektan. 

Na most hogy hol volt az egész még vállalható és működő és mi volt az a rövid kényelmetlenség azt nehéz lenne megmondani. Mindenki egy csomaggal érkezik a kapcsolataiba. Ebben a csomagban vannak sérülések, beteg minták, hozott transzgenerációs traumák és karmikus, akár életeken átívelő szerződések. A bántalmazott bántani fog. Hurt people hurt people.*** De ezt a folyamatot meg lehet állítani. Lehet azt mondani, hogy elég, a te részedet fogjad, amit kaptam köszönöm, az én részemet meg viszem én tovább. Le lehet tenni a bántásokat, sértéseket, megcsalásokat, elhagyásokat. Ott lehet hagyni a bántalmazót, nem kell abba a beteg gravitációba belezuhanni, amit kínál. Eméssze fel magát! S fel is fogja, nem életképes. Mások traumái, megoldásai, patológiái nem kell, hogy mintát szolgáltassanak, hacsak arra nem minták, hogy hogyan semmiképp ne! Nem az a lényeg, hogy mennyire vagyunk erősek, a túlélés attól fog függeni, hogy tudunk-e adaptálódni az újonnan felmerülő kihívásokhoz****, hogy kompetensek vagyunk-e. De ezt együtt kell megtanulni. Külön-külön érésre is szükség lehet, Jane Austen szinte összes regénye erről szól. Hogyan érik két lélek külön, hogy végül egymást válassza, vagy ne válassza. Ha tüzet gyújtottál bennem, felelős vagy értem. Vagy táplálnod kell a tüzet, vagy meg kell várnod, hogy teljesen kialudjon. Nem illik elfújni. Mécsesekre mondják, amikor egyet elfújnak, egy kalóz a tengeren meghal. A szellemeket meg el kell engedni, hadd menjenek az övéikhez fénybe fürdőzni. Hogy mi is a fényben fürdőzhessünk végre! 

„Csepp a tengerben
Kit Földre ejt egy kósza csillag
Csepp a tengerben
Minden jól van már, hogy itt vagy
Hiába lázadtál
Ezerszer eltévedtél
Hiába szárnyaltál
Ezerszer visszaestél
Múlt ezer év;
Mondd, mit reméltél még?
Hiába játszottál
Te vagy a játék rabja
Felkap a hullámok habja
Még ezer év
Míg partot érhetnél”- Jazz+Az 

Minden keresőnek, aki azt hiszi, hogy nem talál. És minden léleknek, aki velem együtt az Élet fonalát fonogatja. Katja tudja is, hogy hol lehet fonalat kapni, by the way. 

*The Cardigans

**Dave Asprey @Mindvalley

***Vishen Lakhiani @ Mindvalley

****Charles Darwin evolúcióelmélete

Miss Daisy Neveragain

Na a zöld pozdorjaajtó az barna, nem voltam ott, csak Laci írja, hogy majd megnézhetem, hogy barna, nem zöld. Mire én írom, hogy neveragain. És hogy ezekszerint én sikeresen ráhallucináltam a csorvási emléket, mert az korábbi és nyilván jobban beégett a retinámba. Nagyon tetszett, hogy érdeklődik irántam és valami régi gyermeki mintából azt gondoltam, meg kéne felelnem neki és új randira menni, amit gyorsba megbeszéltem magammal, hogy talán megfeleléskényszerből ne töltsük időnket olyanokkal, akiktől semmit nem akarunk, mert azt félre fogják érteni. Lachesis muta C200-at mindenesetre bevettem, hogy a kígyó rámtekeredését megakadályozzam. Na, ami nem az nem. Neveeeeeeeeeeeeeeeeeeragain. Rajta maradt egy száraz pezsgő, némi aperol, meg egy aperolos pohár, de reméljük a következő csajnak majd pont ezek kedvére lesznek. Én a kellékeket hátrahagytam, már csak a megfelelő alany kell hozzá. Béla mondta is, hogy berendezőnek kéne lennem, semmiképp kellékesnek, vagy öltöztetőnek. Egyelőre maradjunk az írásnál és Marie Diamond feng shui-nál, ezek működnek.

Fonal

Baromira nem tudom, hogy hogy kell gondolatjelet generálni a párbeszédekhez és a Henrik, vagy a tördelő ki fog akadni, hogy még mindig nem, de attól még párbeszéd jön. És hogy én kisbetűvel írok mindent a facebook messengerében az tipikus és autentikus, úgyhogy úgymarad, így legalább látszik, hogy két karakter beszélget, egyébként csak egyszerűen lusta vagyok lenyomni a shift-et, szerintem ezt nem kell kikorrigálni belőlem. A kibaszott LibreOffice persze pontok után mindig naggyal akar kezdeni, szóval plusz munka visszaállítgatni az autentikus énemet. Így kezdjen párbeszédekbe az ember, olyanokba, amik valóban meg is történtek.

- kata, majd csütörtökön ha otthonról jössz, hozz nekem valami jó kis 36-os csípőgatyót, azt mondtad van néhány, mert teljesen le vagyok gatyásodva. farmert, ha van. kösziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

- Rendicsek.

- akkor most felgatyásodok.

- Szia! Tudnánk ma fél ötkor kor talizni? El kéne mennem előtte boltba fonalat venni. Vagy ha az jó neked és van kedved eljönni velem, akkor fél négy Nyugati.

- bármelyik jó? elvesztetted a fonalat?

- El én. Akkor legyen fél négy.

- nyugati hol?

- Nyugati, forgó óra alatt.

- akkor most megtaláljuk újra?

- Úgy van.

- már épp rámfér. érdekes, hogy pont az alatt az óra alatt vesztettem el kicsit több, mint húsz éve. basszus, ez most üt. majd elmesélem.

- Na erre kíváncsi vagyok.

- döbbenet, mik jönnek most elő. akkor fél négy.

A Fehér gyűrűbe megyünk fonalvásárlás után, ahol nagyon régen voltunk, és pont ugyanolyan jó, mint volt, annyi különbséggel, hogy mára csak Gyűrű. Én kiborítom az elmúlt hét eseményeit, traumaoldásban nem volt hiány, Katáék meg úgy látszik megházasodnak. Végre egy boldog történet. Beállt a rutin, este hajszesz bedörzsölés and all. Persze nekem van egy olyan érzésem, hogy ők mindketten többen vannak** emiatt a sokdimenziós játék miatt, ami mára leállt ugyan, de lehet, hogy a szellemCSOK-ot felvehetnék, ha lenne ilyen. Az biztos, hogy bennem volt egy ikertestvér, most nem tudom, hogy áll a távozása és hogy Béla sincs egyedül, a könyv** diagnózisa alapján semmiképp. Szóval egyszerre két férfival volt kapcsolatom (vagy van), aki egy testben van. Ezért valami Nobel-díjat kaphatnék, csak a Nobel nem gondolt ilyenekre, csupán arra ügyelt, hogy matematika Nobel ne legyen, de szellem, diszkarnáció, vagy entitás Nobel igazán lehetne. A gyűrűben tomboltunk, főleg én. Egy jobb helyre nem lehet elmenni velem, ahogy Ferenc barátom szokta mondani. Asztalegyesítés volt, mire én megkérdeztem a pincért, hogy akkor ez most itt egy közösülés. Szegény, elvigyorodott és mondta, hogy kétségtelen. Na, a szokásos. Daisy Fullbright kiszabadul a palackból. Alig lehet visszafogni. Még jó, hogy mindenki csak röhögött. Fizetéskor még mondtam a pincérnek, hogy nagyon jó voltam, semmit nem tettem el. Azt monda, fel se tételezte. Valamiért azt gondolom, hogy ami tetszik azt el kell rakjam, de már sokat fejlődtem, már odáig eljutottam, hogy úgymond betöretem a poharat, amit el akarok hozni. Meg most észrevettem, hogy már nem is akarok annyira tárgyakat megszerezni. A nyári de-cluttering óta inkább megszabadulnék tőlük. Amikor elbúcsúzunk Katával a lelkemre köti, hogy majd mondjam, milyen a gatya.

- szia Katja, na a gatya az király, hasban nagy.

- Oh, mondjuk az övvel még megoldható.

- vicceltem, hasig fel sem ér. tökéletes, csak nem feszül, ahogy vártam, pedig szteccs, alsó lábszáron kissé szűkebb. mért lettünk narancssárga, te csinálod? (facebook chet ablak színe megváltozik)

- Aham, csináltam hátteret. Te nem látod?

- ilyen asztromémek. remek.

- Azaz.

- érdekes, béla rámírt, hogy hol lehet azt a krémet kapni, amit anno a kezére vittem, mert jövőhéten jön rákos-ligetre.

- Na, ez már haladás.

- óriási haladás az eddigi kuss után.

- Nagyon is. És jó lenne, ha találkozni is szeretne már.

- én is ezt írtam neki, ha jön, szóljon, megnézném, de lehet, még nem akar, meglátjuk. de ilyen fényévek óta nem volt, hogy ő akar tőlem valamit. tudom a fényév, az távolság-, nem időmérték.

- Na, drukkolok.

- meglátjuk. szerintem még korai, de hátha öt percet kibír velem.

- Hátha összejön.

- jah, ha nem, várunk még egy kicsit.

- ámulok-bámulok, azt írja, jelez, ha jön. megmozdult a mező. azt mondták 21 nap, de béla milyen gyors.

- Meg. Túrbó Béla.

- az apám, begyorsult.

- Be hát.

- na majd meglátjuk.

- katja, ebben a gatyában depis voltál? egész nap sírok. át kell füstölni.

- Nem, az egész jó időszak volt.

- akkor nem a gatya. lehet a kibaszott lachesis, az tud ilyen mélyre vinni. meg bizti, hogy 36-os, nem 38-as? olyan nagy.

- Annak kell lennie, tizennyolc éves korom óta 36-os a méretem. Lehet az oldások miatt sírsz, tisztul a lélek.

- az, még vekengek egy kicsit.

- béla stabilan válaszol, valami van. én egy kicsit visszavettem a tempóból, nehogy megint megijedjen.

- Ez jó hír, hogy reagál. Mondtam én, hogy most lehet átgondolt dolgokat. Drukkolok.

- viszont a gatyával bajok vannak, ma mentem benne hangfürdőre, és nem volt, zárva az ajtó, se csengetésre, se telefonra nem válaszolnak, még egyszer átfüstöltem. most füstölővel, múltkor szentfával, még a szentelt vizet tudom bevetni, ha harmadszor is csinál valami gebaszt, visszaadom.

Remeték

Él a cinkotai erdőben a Naplás-tó mellet két remete. Két háznak mondható kunyhóban laknak és valahogy tavaly karácsony körül megismerkedtünk. A fő-erdész engedélyével élhetnek ott. Viszek nekik ezt-azt, pénzt sosem fogadnak el, már tudok mindent az életükről. Ők is megvendégeltek már sörrel. Ha nem találom otthon őket, amikor arra megyek, csak otthagyom a cuccot és megyek tovább az erdőbe, tópartra, kilátóba. Szeretem látni, ahogy a természet mindig más ás más arcát mutatja és előrejelez dolgokat, akár a világ változását is. Nem vagyok egy erdő-olvasó, de bizonyára előbb tudnak a fák-füvek dolgokat, mint az ember, nagyon érzékenyek, és minden növény-élőlény egy egység. Volt is egy erdész, aki erről írt.***Tegnap nagysokára megint arra mentem. Sándort a háza előtt találtam, úgy festett, mint Mekk-mester, szemüvegben valamit hegyezett. Azt mondja, rossz hírem van, Józsi meghalt Mikulás után. Most egyedül maradt. Még szerencse, hogy márciusban normál házba és közösségbe költözik egy 200 lelkes faluba, ott legalább lesz társasága. És az erdőből eltűnnek a remeték. Vagy újak jönnek? Vagy teljesen ledózerolják a házakat? Ez a mező is megmozdult. Ha valahol változás van, az más rendszerekre is hat. Mindannyian össze vagyunk kötve valami meghatározhatatlan kötelékkel, vagy fonallal, az élet fonalával, a sors fonalával. Egy anyagból vagyunk, víz, némi ásványi agyag és lélek. S minden lélek a világosság felé halad. Csak egyesek lassabban. Egyesek meg akarják tapasztalni a sötétséget is, hogy tudjanak különbséget tenni, vagy csak kalandvágyból.

FARSANGI FÁNK DURUMTÉSZTÁBÓL****

*Mező: Bert Hellinger családállításában használt kifejezés a családrenszerek erejének nyilvánított energia mező.

**Edit Fiore: Nyughatatlan holtak

***Peter Wohlleben: A fák titkos élete

****HATÓERŐ

kép: Bius

Az események és szereplők valósak valós névvel, ha a valóság bármire hasonlít ami valótlan, az a véletlen műve.

Budapest, 2025. január 23., 25.

„The meeting of two personalities is like the contact of two chemical substances: if there is any reaction, both are transformed.”**

De kajakra a Laci szomszédja drogdíler, még a rendőrségi nyomozati jelek is ott virítanak az ajtaján, ami olyan, mint Csorváson a tyúkól belépője volt. Zöld pozdorjaajtó, felszegecselve rá egy háló. Csorváson sem értettem, mért. A legyek így is, úgy is bemennek rajta. Talán az élet hálója.

Kurvára nem itt kellene lennem, menekülni akarok, szerintem Laci látja. Még jó, hogy nem történt semmi, ilyen tinédzser bogus-session-kezdemény, de közel az ötvenhez. Most ezt csak azért csinálom, hogy legyen miért bűntudatomnak lennie, mert már hiányzik anyám verklije, amitől lehetne. Mikorra edzi ki magából a szív a fájdalmat? Mikor mondja, hogy elég? Ki mondja meg, hogy meddig lehet bírni, s kivel-meddig. És mikor húzom bele a gépbe azt a történetet, ami valóban az enyém? Egy nap kellett, hogy úgy-valahogy rendbejöjjek.

Pénteken este fogselymezés közben a bal alsó hatos-hetes közt végképp bennragadt a selyem. Ez is a kibaszott orvos hibája, aki felhívta a figyelmemet, hogy ott mindenképp selymezzek, ami egy baromság, mert korábbi tapasztalatokból tudom, hogy ott nagyon feszesek a fogak, és a selyem állandóan bennmarad, szemöldökcsipesszel kell kiszedni. De most így sem ment, sőt, csak elszakadt a selyem, és a maradék kintlévővel már nem lehetett kihúzni. Este fél tízkor nem volt kedvem bebuszozni a szájsebészetre, úgyhogy úgy döntöttem, majd másnap, ki nem fog jönni, éjszaka csak nem nyelem le. Másnap megérkezett Bius, túrbóátmozgatás és gondoltam megkóstolom a scone-t, amit előző nap sütöttem. Na a selyem el is tűnt, mire elkezdtem aggódni, hogy most akkor mi lesz. Bius megnyugtatott, hogy neki egyszer a kontaklencse ment hátra a szemgolyóján úgy, hogy soha többet nem látta és nyilván az évek alatt beszervült, még jó, hogy szövetbarát anyag. Meg hogy az egyik nővére kiskorában egy rulettezéshez használt fémgolyót nyelt le, de egy-két napon belül az is előkerült. Szóval nyugodjak meg, kijön az majd a másik oldalon. Csak nekem feljöttek emlékek, hogy valakinek a valakije lenyelte a haját és belehalt. Erről rögtön ugrottunk a trichotillomániára, amikor a beteg kényszeresen tépkedi a haját, s majd azt megeszi, képezve ezzel hajlabdacsot valahol a béltraktusban, amit aztán ki lehet műteni. Mindez hálistennek elöző hét szombaton történt, és még élek, szóval az idegen test valószínű távozott, s remélhetőleg magával vitte a traumaíró nevezetes eseményeit. 

Elgondolkodtam, mennyi idegen testet bír el az ember. Jómagam nagyon válogatós vagyok, ha érzem, hogy nem szövetbarát, azonnal pattintom. A kémiában érdemes megbízni, egy adott hőmérsékleten, adott páratartalmon és nyomáson a higany és a foszfor mindig egy igen exoterm heves reakcióban higany-foszfátot fog képezni. Érdekes módon, mind a higany, mind a foszfor önmagában mérgező, de elegyükből képződő só stabil, sehol nem találom, hogy mérgező-e. Ha csak annyira, mint az amalgán, akkor semmi pánik, de majd valami kémia-professzor írja meg nekem, hogy mit tud róla! Ez ilyen korabeli pasifogó-duma. Te, mondd már, mit tudsz a higany-foszfátról, pláne di-foszfátról? Szóval a kémiában nem lehet csalódni, az azt hozza, ami. Aki az én novelláimat írja, az is vegyész volt, ha igaz, hogy Örkény. Na, ő például pont meg tudná súgni ezt a fenti kérdést, ha itt van. De ez egy másik írás témája lesz.

*Címében azonos az Átrium színielőadásával

**Carl Gustav Jung – Két személyiség találkozása olyan, mint két kémiai anyag találkozása, ha van reakció, mindkettő átalakul.

kép: kémiai reakciók típusai

Budapest, 2025. január 15.

• „Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki magad elé
• bármilyen célt, csak egyet ne: a boldogságot!”**  

„A félelem pszichológiai állapota elválik bármilyen konkrét, valódi azonnali veszélytől. Ez több formában jelentkezhet: kényelmetlenségérzetként, feszültségként, rettegésként, fóbiaként, stb. Ez a fajta pszichológiai félelem mindig valami olyasmivel kapcsolatos, ami megtörténhet, s nem olyannal, ami éppen most történik. Te itt és most vagy, elméd pedig a jövőben. Ez „szorongásszakadékot" szül. Ha te az elméddel azonosulva elvesztetted a kapcsolatot a most erejével és egyszerűségével, akkor ez a szorongásszakadék állandó társaddá válik. A jelen pillanattal mindig meg tudsz birkózni, viszont képtelenség megbirkózni valamivel, ami csak az elmének egy kivetülése: a jövővel."*

Bius azt mondja: a jeges szél fújjon az utamba egy szerető szívet. Erre tavaszi meleg lett hirtelen, és azt hiszem a szív nem elég. Némi máj, tüdő, egyéb szervek, s lélek, de semmiképpen az a k****mélyeket gondoló, távolbarévedő, hanem, akivel jókat lehet röhögni és el is jön velem helyekre. Semmiképp a szorongásszakadékhoz, ha már a Tolle ilyen szépen körülírta, hagyjuk is benne a könyvében tanulságként, vagy szemfelnyitogató aforizmaként. Mi most menjünk vissza Bius konyhájába, ahol Láva szuggerál, hogy adjak neki grissinit, de nem merek, mert köménymagos, nem tudom kutyákkal mit csinál.

Valahogy most a kapcsolatok diszfunkciója jön elő, pedig eddig minden, többé-kevésbé olyan simán ment. Valahogy buckák vannak a mozaikcsalád minden színhelyén. Még Hó kapcsolata is szakadozik, pedig három hónapom ment rá, hogy a párja nevét megtanuljam, s erre, amikor már büszke öntudattal megszólítottam, közlik velem, hogy mostanában sokat veszekednek. Tiszta felesleges volt belefeccölnöm ebbe a névtanulásba három hónapot! Jó, rólam tudni kell, hogy vannak nevek, amiket keverek, és nehezen tanulom meg a helyeset, meg van egy elképzelésem emberekről, hogy én milyen nevet adnék nekik, s erről a menetről nehéz lecsavarni az agyamat.

Bélánál én továbbra is szuperpozícióban vagyok, mintha megszűntem volna létezni. Ez egy érdekes állapot, s nyilván, ha kinyitjuk a dobozt, tudjuk meg, hogy élek-e, vagy meghaltam. Kellékes, az emberekkel is úgy bánik, mint a kellékekkel, ha nem kell neki, bebassza egy dobozba. Nyilván. Bár a kellékeit inkább kezeli lelkes lényként. Azok szentek. Én annyit sem érdemlek meg, hogy megmondja, mi a baja. Nehogy fejlődni tudjak, vagy pláne neki kelljen ilyet tennie. Hát nem azért inkarnálódtunk fizikai testbe, hogy kapcsolatban fejlődjünk, hanem hogy kibaszott tárgyakat gyűjtsünk egy kriptában, meg könyvekből elefántcsonttornyot építsünk! „A kapcsolatban szerzett sérüléseket, csak kapcsolatban lehet meggyógyítani.”***Azt hiszem, ezért működnek jól a pszichológusok. Akkor van az embernek egy referencia-kapcsolata, s ahhoz tud viszonyítani, akár gyógyulni.

Sok rossz közt a jó, hogy a harmonikus kapcsolatban élő barátnőmre emlékeztek a Fahéjban. Ilyen is van. Több, mint fél éve nem voltunk ott, lehet az egy is, s mégis. Mondjuk rám nem emlékeztek, de nehéz is: egy erős identitás upgrade után az őszes szőkéből most mokkavörös vagyok, plusz egyéb változások. Na, meglátjuk, hogy az upgrade és a jeges szél mit-kit fúj még az utamba. Keep calm and learn SOMA-breath technique! Actually SOMA-breath technique will keep you calm. 

* Ekhart Tolle: A most hatalma a gyakorlatban

**Lucian Blaga

***Boruszk Valéria- Önismeret és Írás kúrzus (@Magyar Íróképző) 

kép: Bius 

Budapest, 2024. december 19.

• „put your picture on my wall,
• it reminds that it’s not so bad”* 

Ha már nyomi vagyok, legalább keressek rajta, de mindenképp írjam ki! Ez volt a segítő instrukciója 10 éve, amikor ezt a blogot elkezdtem írni. Na még azt nem találtam ki, hogy lehet vele keresni, de majd a mentor megmondja, reméljük.

Ma megint Biusról van szó természetesen. Láva már családtagként fogad. A szokásos lelkiélet óriási röhögésekkel. Anyám napi beszólása: -” Az nem elég, hogy ilyen kis semmilyen bizonyítványokat rakosgatsz ki, attól te még nem vagy író, ahhoz tudni is kell írni.” - mondja ezt úgy, hogy egyáltalán nem ismeri a munkáimat, nem egy korosztály, nem egy ízlés, és még csak azt sem tudja, miről formál véleményt. A nárcisztikus személyiségzavar lecsap, kell neki az a napi tüske. Annyira beteg, csalódott és annyira fél, hogy én jóval tehetségesebb vagyok és nincs olyan szar életem, mint neki, hogy muszáj neki lehúznia magához, mert természetesen energiát nem akar befektetni abba, hogy oda eljusson, ahova én, vagy csak a közelébe. Egyébként szerintem mindenki író, még az is, aki nem tud róla, csak esetleg közönsége nincs.

Na szóval Béla eltűnt, és ez már a kóros elkerülő kötődési minta eredménye. Egyszerűbb lenne átbeszélni, kezetrázni, elbúcsúzni. Én tuti nem fogom meggyógyítani, pláne hogy nem is engedi, elkerül. Világos. Julia Roberts szerint „mi nők nem rehabilitációs központok vagyunk, nem projektet, partnert keresünk.” Én speciel szeretem a projekteket, de igaza van, férfiban az nem jó, vagy csak egy ideig. Nem tudom, erről most inkább nem döntök hirtelen, hátha olyan projekt jön, akivel leesek a székről röhögés közben.

Biuséknál is zajlik az élet, de a beleegyezése nélkül azért azt most nem teregetem ki, annyi legyen elég, tele van tartozékokkal, amit a mozaikosodó családja innen-onnan hoz. Felújítanak, s a családfát többet nem látom. Ezzel kapcsolatban Bius kijelentette, ő teret akar a nappaliban, ha már ideje nincs. - „Drágám, tőlem karácsonyra a tér-idő kontinuumot megkapod!” - mondtam, s itt már fájt a hasunk a röhögéstől. Alig várom az új rendet!

Mikor hazaértem még folytattuk. Ugye én csak itthon látom a messengerem, butatelefonom van. Inkompatibilis vagyok az okosokkal.

- Béla válaszolt, jelekkel kommunikál, de legalább valahogy – írom Biusnak.

- Ezt hány nap után sikerült neki? Lehet, eddig tetszhalott volt. Óvatosan vele, ha feltámadt! - válaszol.

Igaza van Biusnak, még közel a Halloween, ilyenkor bármi megtörténhet…..vagy az a Szent Iván éj? Ezeket az angolszász ünnepeket mindig keverem.

- A múltkorira egyáltalán nem válaszolt, most 1 nap, az egész jó – írom. 

- Ja, az nem is rossz.

- Anyám még az elején mondta, lehet, hogy csak hallucinálom a Bélát. Most meg a fantomférfi feltámad.

- Lehet, anyádat is hallucinálod.

- De elég stabilan. Ilyeneket az Einstein mond: „Reality is merely an illusion, albeit a very persistent one.”** És úgy tűnik te.

- Mert mindenki az ő gondolatait viszi tovább a könyveiben.

- Abban az időben rajta kívül bizonyára senki nem gondolkodott, legalábbis úgy, ahogy ő, nem.

Hát így kerültem Einsteinnel egy csetablakba, mint ahogy Coelhóval múltkor egy konyhába. Erre mondják, jó körökben forog. Sky is the limit! Csak a lumbágóm múlna már el, és akkor ígérem nekifutok a felszállópályának. De meredeken.

*Eminem - Dido: Stan

**A valóság csupán illúzió, habár tartós. - Albert Einstein

Budapest, 2024. november 16.

„Freedom comes when you learn to let go
Creation comes when you learn to say no

...

Pain is a warning that something's wrong
I pray to God that it won't be long
Do you wanna go higher?

There's nothing left to try
There's no place left to hide
There's no greater power
Than the power of good-bye”*

Csütörtök van. Ülök a hármas metrón, kávézni és dumálni megyek egy régi barátnőmhöz, aki valahogy eltűnt Kanadában, majd most újra felbukkant itthon. Szemben velem egy negyvenes nő, jól szituált, tökéletes smink, mani-gondolom-pedi and all, és nézd mi van abban a makulátlan kezében, a Szentesi könyv**, ami sehol nem kapható már! Nem nyomja senki újra, gondolom Évának kisebb baja is nagyobb annál, hogy most ezzel foglalkozzon. Már csak antikvár példánya érhető el. Azt a jó kurva életbe, ott van a kezében 15 rugó! És olvassa! Már azon is fennakad a szemem, hogy könyvet olvas, nem mobilozik. Nem mindennapi tapasztalás. Nekem, akinek okostelefonja sincs, szóval én sem simogatom a képernyőt, hanem magam is könyvet olvasok, csak egy Háy János, szintén díjnyertes, de nem annyira értékelik még az antikosok. Majd ha a Jánosnak is nőgyógyászati rákja lesz, talán. Ha az lesz, nyilván a Guinness-rekordok könyvébe fog bekerülni. És nem csak én fogom a metrón olvasni, hanem ország-világ.

Tegnap egy barátomat, Ferencet elkísértem a helyi könyvtárba, ahol a fenn nevezett könyvet meg is találtam, s halkan a fülébe súgtam, el kéne lopni, vegye ki nekem és „veszítsük el”, csak rögtön eszembe jutott, hogy eszmei értéket fognak behajtani rajtunk, nem vételárat, tehát így is 15 ezer. Mikor kiválogattuk a kívánatos könyveket - Háy János is jött velem – a Szentesi könyvet nem akarta beolvasni a rendszer, egyszerűen nem akarta kiadni nekünk a gép. Most ez a könyv vagy valóban ennyire értékes, vagy az algoritmus „hallotta”, hogy le akarjuk nyúlni. Aztán csak kiadta. S másnap látom a metrón a nő kezében. Összeesküvések még vannak, vagy mi a csoda? A könyvtárból kijövet Ferenc mesélte, hogy van ebben a könyvtárban érték, ő például Rákosliget történetét találta meg, s figyelmeztette az ott dolgozókat, vegyék be a példányt, mert ő is majdnem lenyúlta, csak az úrifiús neveltetés fogta vissza.

Hát pénteken már én is rátértem a könyvre, s vittem magammal családállításra, ahol mindenki el volt ájulva, hogy nekem megvan ez a könyv, mert hogy nem lehet kapni. Szabadkoztam, hogy csak könyvtári, nem örök. Egy lány még mondta is, hogy neki is vannak Szentesi könyvei, tudja, hogy jók, de nem meri olvasni, mert annyira fél a ráktól. Mire én mondtam, hogy attól még nyugodtan olvashatja, a könyvek többsége nem arról szól, és ami arról szól, is olvasható.

A tortán a hab az volt, hogy egyik segítő állást keres, s nem tudja merre menjen, nem tudja mit akar. Mire én mondtam, hogy ilyenkor nem azt a kérdést kell feltenni, hogy mit akarok, vagy mit akarok, hogy történjen, hanem, hogy ki vagyok én ebben a helyzetben, ki vagyok ebben a szerepben, ebben a történetben, s hogy akarok-e az lenni. Mert ha nem, akkor már azt meg sem kell kérdezni, hogy akarom-e. Nyilván nem akarom. Most nyugalom van. Szentesit egy nap alatt buszonutazgatás közben kiolvastam. Harmadszorra is jó volt. Nem lopom el. Megvárom, hogy újranyomják. Mert én csak a könyvet akarom, de nem akarok helyi könyvtár szarkája lenni. Egyszerű kisstílű rabló, hacsak nem szívrabló.

SZÍV A RAB LÓ. KACSKARINGÓS A HAJCSAVARÓ.*** 

A történetek és szereplők valósak, utólagos elnézést kérek, ha bárkit megsértett volna az írásom, vagy olyan információ szivárgott volna ki, aminek nem szabadott volna. De valahol minden történetet el kell kezdeni, s a legjobb a valóságban. 

*Madonna: The power of Good-bye

**Szentesi Éva: Kardos Margit disszidál – az elérhetetlen könyv

***HATÓERŐ

kép: pinterest.com.mx

Budapest, 2024. november 10.

• „I remember who am I
• I remember who am I
• I’m a masterful manifestor
• I’m a powerful manifestor”**

No amount of time will change your surroundings. Your past doesn’t affect your ability to recover, but you gonna take the inside out route, rather than the other way around. I tell you how in a jist. „You hear my voice, you hear nothing, but my voice.”***

Shut down all your social media, turn down all your lights, switch off all your electronic equipments-except for the fridge, open the window, now if it’s in the bloody city centre, close it! Sit down, not on the cat’s head! Thank you! Take a bigger breath and you can start.

Close your eyes, on a count of ten imagine, that you are in a wheatfield - not the van Gogh painting, just generally- and you are longer than the other poppies. What would you do? Will you think, that you will be cut? Poppycock! You actually will grow closer to the sky, that’s all. You’ll have different perspective. You see over and around. You see higher. You reach higher. You get more light, hence you are lighter. You get more air. That’s all, falks!

Really starting to think that turgor might not support you. People might think, that these scientific facts and clichés elude me after a while. But not! There is a reason why poppies are at a same size. There is nothing unspiritual or restricting behind it. There is a unifying force that makes them grow at a same size. We can call that force of God, genom, erosion or habit. Same sized poppies can protect each-other, mainly from wind and heavy rain. Poppies don’t want to stand out, however outstanding they are. They are contended with their situation.

Of course it’s just a metaphore. I’m just pulling your chain. You can grow as high as you want personally, spiritually. You can be as abundant as you wish, you can manifest even new universes, as long as your purpose universal, it can be supported by a benevolent Universe. Keep practicing. Go inside, be creative. Freedom, abundance, love, health are your birthrights. Nobody can take it from you, unless you have given to them….sometime in the past. Grab hold, your destiny is in your hand. Be present, be diligent, do a little every single day. It will soon materialized in your physical reality. Have fun with it! And welcome!

Also for some weird coincidence we appear in harmony with Brithish poppy campaign. Nothing targeted though.

*Marisa Peer’s hypothesis

**Regan Hyllier’s leading sentences

***Bob Proctor

Ispired by MindValley, special thanks for them

Budapest, 2024. október 29-30.