A fantom jobb térdét a szűnni nem akaró hidegrázás húzta. Múlt héten ez a fájdalom a könyökében volt, előtte a vállában. Egyáltalán hogy fájhat bármije, hiszen nincs is teste? Nyilván, fantom fájdalom.

A fantom rápillantott a zsebórájára: - 11 múlt 10 perccel, ideje készülni –gondolta. Ilyenkor teli hold idején nagy fantom találkozót szoktak tartani az egykori rajec-teplitzi fantompárt tagjai. - Ezek a fundamentalisták az agyára mennek. Biztos megint majd olyan felesleges dolgokról fognak beszélni, mint például a homoszexualitás. Egyáltalán, mi értelme bármilyen szexualitásról beszélni, ha nincs hozzá test? Fantom szex? Hú, de rég volt már az is... – nézett a távolba fancsali képpel. - Ahelyett, hogy arról beszélnének, hogyan élhetnénk rendesebb otthonokban. Ezekbe az elhagyott kastélyokba ki-be jár a szél. Nem csoda, hogy mindenkinek fáj valamije, vagy TBC-s. Fantom TBC, mi más?

Kiment a fürdőszobába, hogy megborotválkozzon, de ahogy a tükörbe nézett, látta, hogy nem lát semmit. - A mindenit, ezt mindig elfelejtem! - bosszankodott, majd az arcához nyúlt. Érezte, hogy itt már a borotva nem segít, szakálla nőtt. De hol talál ebben a késői órában a másvilágon egy borbélyt? A dolgok ilyetén való állásán csakis a fantomborbély segíthet.

Mikor eddig jutott a gondolatmenetben, a térde megint rákezdte. – Ha belepusztulok is, kikúráltatom ezt az átkozott csúzt! Már fantom vagyok több, mint kétszáz éve, de ez a vándor fájdalom csak nem szűnik. Azt rebesgetik, a pöstyéni Éva fürdő a legjobb rá. Oda jár az összes izületes. Ahhoz már kérdés sem férhet, hogy fantom körökben igen-igen híres. – bólintott elégedetten, s ballonkabátját a vállára terítve kilépett a komor erdei éjszakába.

Budapest, 2017. október 25.