A zöldségek vallásossága már régóta foglalkoztatja mind az élelmiszer tudósokat, mind a theológusokat. 2005 nyarán világot látott az a felfedezés, aminek már az ősi védikus tudományokban is megvoltak az alapjai, miszerint a zöldségek igen fogékonyak a vallásokra, kifejezetten azok, amelyeknek tápanyagot tartalmazó része a föld alatt van. Ilyenek a gumós növények és répafélek. Erre egyelőre az a magyarázat, hogy az ilyen előlények egyszerre vannak kapcsolatban a Föld mélyével és zöld szárukkal az Éggel, így az isteni áramlat rajtuk akadálytalanul halad át, nem pazarolva energiáját holmi bogyókra, vagy cifra virágokra.

A 2005-ös tanulmány arról számol be, hogy a krasznadári politechnikum ennek kutatásara létrehozott egy multidiszciplináris kutatócsoportot, amiben élelmiszervegyészek, filozófusok, pszichológusok és theológusok együtt vizsgálták a marharépa theológiai tulajdonságait. A csoport egyöntetűen választotta a fajt, mint mintanövényt, hiszen az egyik vezető kutató, a magyar származású Kokas Klára, zenepszichológus volt, akinek nagyszülei répatermesztő kisföldbirtokosok voltak.

Az eredmények egyelőre nem konzekvensek, de annyit biztonsággal mondhatunk, hogy a reggeli fagyok és a meditatív zene a répak vallásos elmélyülését okozza. Erre bizonyíték többek között, hogy ilyen körülmények közt a növények ásványianyag raktározása, vízmegtartása és keménységi mutatója is megnő, mely roppanósabb, ízletesebb és táplálóbb terményhez vezet. 

További felfedezés, hogy úgy tűnik a marharépák a episzkopiális egyház hívei, ami igen megnehezíti nekik a vallás gyakorlati követését, hiszen a megporzás miatt a monogámia szinte lehetetlen. Egyes egyedek nem általnak akár más ernyősvirágzatúakkal is szaporodni, mint példaul a közönséges répával. Ez a gyakorlat a repák hitszakadásához (schisma), vagy pszichés összeomlásához vezethet, amelynek megoldasa a növények pszichoterápiás gyakorlatának alacsony fejlettsége miatt még nem teljesen megoldott.

Azóta 13 nyelven megjelent a kutatások során a növények által írt szentbeszédeket, templomi énekeket és orákulumokat összegyűjtő több, mint 1500 oldalas kiadvány, illetve szerkesztés alatt van egy a lágyszárú élőlenyek családtörténetét és mentális elváltozásait összefoglaló kompendium.

Még hosszú út vezet ahhoz, hogy tisztán értsük a méllyebb összefüggéseket, de ennek az újszerú tudomány-amalgamátumnak igen nagy jövőt jósolhatunk.

Köszönet a sugallatért Csatári Júliának!

Budapest, 2017. március 28-29.

Elvtársak, elvtársnők! A mai különleges társulati gyűlés napirendi pontjai arról szónak, hogy én, mint egyöntetűen megválasztott igazgató hogyan is fogok a leggyorsabban, a legkisebb erőfeszítéssel meggazdagodni. Hiszen senki sem várhatja el tőlem, hogy annyi áldozatkész évtized után, amikor a művészetet és kultúrát mindenek előtt támogattam, nyugdíjas éveimben pulykanyak levest egyek és csak a Csepel-szigetre látogathassak el kikapcsolódásképp.

Az első napirendi pont, hogy kirúgom mindazokat, akik az igazgatói poszttért való pályázaton vetélytársaim voltak, és fényévre el is húztak mellettem, de kedvenc barátném, a gazdasági igazgató meghamisítván a szavazati eredményeket nem nyertek, így jelenlétük veszélyessé és okafogyottá vált.

A második napirendi pont, hogy megválunk azoktól a további munkatársaktól is, akik túl intelligensek, okosak, vagy tehetségesek, mert ezek az elemek szintén hátráltatják a társulat jövőbeni munkáját.

A harmadik napirendi pont a munka meghatározása: a jövő évadra megnyertük a TÁMOP fogyatékosok a művészetben 3.5.2.2017-es pályázatát, aminek keretösszege 35 milliárd forint és a tervek szerint, az egész összeget átmossuk a társulaton. Minimál büdzsés, alacsony színvonalú darabokat állítunk színre, tehetségtelen színészekkel az igénytelen és meglehetősen tompa nouveau bourgeois részére, akik úgyis csak azért járnak színházba, hogy villogjanak a Gucci táskájukkal, vagy a kanári gyémántjukkal.

Végül, de nem utolsósorban a pályázat értelmében fogyatékosokat alkalmazunk elsősorban a fiktív számlák kiállítására és háttérmunkákra, természetesen minimálbéren, akik miatt hál Istennek a Rehabilitációs adót nem kell befizetni.

Erőt, egészséget, Elvtársak!

Budapest, 2017 február 26-27.

Ma is, mint minden hétköznap délben, kedves munkatársnőmmel - Évával - gyanutlanul haladtunk az ebédlő felé. Mikor leültünk enni, ő egy nem mindennapi gömbszerű ételt is hozott magával, ami reménykedően feszengett a vajszínű szósz és mákszórás alatt.

-'Gőzgombóc.'- mondta Éva, és felragyogott a szeme, mint egy kislánynak Szenteste a csillagszóró gyújtásakor. -'Kérsz belőle?'- kérdezte. Mire én hullámosra szorított ajkakkal kétkedően ingattam fejem.

-'Mi ez tulajdonképpen? Még sosem láttam ilyet.

-‘Csehorszagban gyakori.’- felelte lelkesen, bár hozzáteszem a szintaxis szabályait figyelmen kívül hagyva, helytelenül.

- ‘Én sörözni járok Csehországba.’ -mondtam erre, és még mindig hitetlenkedve szemléltem a C-s melltartóba beleillő domborulatot.

Mikor baratnőm kinyitotta a gömböt, gőzölgő szilvalekvár csúrgott elő belőle, bevallom, megkívantam. Nem volt rossz, de beledagadva a bélrendszerbe ez az élmény egy időre garantáltan távol tart minden mélyen érző embert a kelt tészták nyújtotta gyönyöröktől.

Azóta utánanéztem, az eredetileg délnémet konyha hagyományos tésztaféléje, neve: Germknödel, vagy Dampfnudel. Kelt tésztából készül, mely lefedett fazékban egyidejűleg sül és gőzölődik úgy, hogy az alja ropogós lesz, míg a teteje puha marad. Leggyakrabban sárgabarack-, vagy szilvalekvárral készítik, tetején dió- , mák szórással és vaníliasodóval. Ismert még Csehországban édes knédliként is.

Ezen elgondolkoztam: Milyen jelentősége lehet a gasztronómiában a gömbformának? Miért olyan fontos, hogy az ilyen jellegű ételek rejtsenek is valamit? A kókuszgolyó meggyszemet, a szilvásgombóc szilvát. A gömbcukkini hússal-gombával van töltve, a japán Takojaki szinten töltve. Egyesek pedig úsznak az ételek felszínén, mint a levesgyöngy. Vagy miért pont az almával ábrázolják a tiltott gyümölcsöt? Holott az valószínűleg a füge volt, ami persze nem gömbölyű.

A gömb szó a latin sphaera=kozmosz, illetve globus=bolygók/Föld szavakra vezethető vissza, melyek rávilágíthatnak az ételek belsejében található meglepetések okaira. A gasztrospirituális magyarázatok azonban még további feltárást igényelnek.

Míg ezen elmélkedünk, addig is jó étvágyat kívánok mindenkinek egy kis gőzgombóchoz!

Köszönet Török Évának az élményért!

Budapest, 2017. január 16-17.

A kutatók régóta vitatkoznak a vörös hajszín kialakulásának hátterén. Minden emberben megvan az MC1R gén, ám a modern vörös hajúak annak módosult, vagy mutálódott formáját hordozzák. A ritka variáns nem működik olyan hatékonyan, mint a gén sokkal hétköznapibb formái. Ezen funkcióvesztés módosítja a sejt kémiáját, vörös hajat és sápadt bőrt eredményez, egyben a fájdalomtűrő képességet csökkenti. A gén recesszív és sokszor generációkon keresztül nem jelenik meg, míg egyszercsak meglepetés szerűen fel nem tűnik egy hétköznapi hajszínű családban.

Egyes kutatások kiterjednek a vörös hajszín legelső megjelenésére, ami a 400.000 évvel ezelőtt élő neandervölgyiekben találtatott meg. Eleinte úgy gondolták, hogy ez a kapocs a két faj között és bizonyítja azt, hogy a Homo sapiens sapiens keveredett a Homo sapiens neanderthalensissel, de később kimutatták, hogy a neandervölgyiek a gén olyan egyedülálló variánsát hordozták, mely a modern emberekben nincs jelen. Ugyanazon funkcióvesztést figyelték meg a neandervölgyi MC1R génnél, mint amit a vörös hajat előidéző modern génvariánsnál.

Ahogy az elmélet megdőlni látszik, hogy a két faj keveredett, újabb eredmények mégis azt bizonyítják, hogy vannak a modern ember DNS-ében neandervölgyi gének.

A kérdés csak az, hogy a természet mért hozta létre egy mutáció segítségével kétszer ugyanazt a fenotípust, ami evolúciósan nem egyértelműen előremutató. Azon kívül, hogy a vörös hajúak D-vitamin hasznosítása jobb, mint más hajszínű társaiké, és ez az Egyenlítőtől távol előnyökhöz juttatja őket, a többi karakterjegy kifejezetten hátrányos.

Hasonló, a darwini evolúcióselmélettel egyelőre megmagyarázhatatlan tulajdonságok gyakran maradnak fenn az ember tulajdonságai között. Ez csupán két dolgot bizonyít: 1. nem csak darwini evolúció van jelen a természetben, 2. az élőlények a mutációknak random vannak kitéve és néha egy-egy mutációt megtartanak, még ha recesszíven is, és amikor senki nem számít rá, kijátszák. Az Élet egy olyan játék, amit nem mindenki játszik ugyanazokkal a szabályokkal, de végképp nem ugyanazokkal a lapokkal, s néha a gyenge lapok együtt kijátszva nem várt nyereséget hozhatnak.

Budapest, 2016. december 17.

A hajnali fény átdereng az üvegablakra csapódott dér cseppjein. Hét óra, és a buszon egy teremtett lélek sincs. Mi lehet az emberekkel, miért nem mennek dolgozni, iskolába? Az utcákon se jár senki, és ez az áthatolhatatlan köd. A nyirkosság bekúszik az ember bőre alá. A Regény utcai megállónál fölszáll valaki, egy nő, derékig érő vörös hajjal, kezében hárfa. A buszvezető nem akarja felengedni, túl nagy a hangszer. A nő csak bólogat, nem szól, s beljebb jön. Kicsit olyan, mintha lebegne, odajön hozzám, s leül.

Haniel vagyok, az Őrangyalod, beszélnem kell veled! - mondja, s elővesz egy pakli kártyát. 21-ezni fogunk és megtanítalak kockázatot vállalni. Oszt és közben a következő történetet meséli el: 1921 tavaszát írunk, P. G. Voltaire hosszú hányódás után Pestre szökik. Igen, a neve ismerős és a helyszín nem különösebben kecsegtető. Mért vándorolna egy jóhírű grafikus Párizsból Magyarországra?

Szüleit nem ismeri, a francia állam és az utca neveli fel, intézeti nevelője ragasztja rá ezt a nevet, mert az író születésnapján, november 21-én született. Fiatalon már nagyon tehetséges, főleg rézkarcai csodájára járnak Versailles nemesei is. Egy területen hibázik csak élete, nem ért a nőkhöz. Aki neki tetszik, az menekül tőle, akinek kellene, az meg neki nem zsánere. Elkezd inni, képei egyre sötétebbek és egyre jobban kelendőek. Beszippantja a párizsi éjszakai világ. Egyik hajnalban teljesen meztelenül ébred az Eiffel torony lábánál, teste tiszta vér, de sebesülést nem észlel magán. Valaki más vére lehet. Ahogy a közfürdő felé indul, a buszmegállóban egy lány ballonkabátot terít rá: -Így, még csípősek a hajnalok. – mondja tört franciasággal, és rámosolyog.

Pierre abban a pillanatban tudta, hogy ő lesz élete társa. A tömeg elsodorja mellőle a lányt. Hogy fogja így megismerni? Hogy fognak így újra találkozni? Idegesen a hajába túr és önkéntelenül a ballonkabát zsebébe mélyeszti kezét. Egy tárcát talál ott, a lányé lehet. Kinyitja, az útlevél szerint Ivette Kocsis, budapesti lakos, 20 éves, hajadon. Tovább keres, egy hajtűn kívül semmi. Ahogy a fürdőben végigfolyik a meleg csapvíz a gerincén, szeme előtt végigpörög az élete, s nem áll meg a mostnál, fut tovább. Látja magát boldog férjként, apaként és nagypapaként, s végig az a lány van mellette, aki a legkínosabb órájában olyan angyalian kisegítette. Másnap az első vonattal Pest felé indul. A kínon és fájdalmain kívül nincs mit hátrahagynia.

Budapest, 2016. november 21.

Vannak olyan dolgok, események, emberek mindenki életében, amelyek első ránézésre nem egyértelműen használhatók, vagy kifejezetten károsnak mondhatóak. Mégis ahogy az idő halad előre, később kiderül róluk, hogy igenis volt értelműk és valami igen nagy szerepe volt az ember fejlődésében.

Van, hogy ezekre csak későn jövünk rá, van aki csak halála órájában, de olyan is van, hogy az esemény annyira traumatikus, hogy az értelmét csak nagy adag ’fájdalomcsillapító’ mellett mutatják majd meg nekünk a két lét közötti térben.

Mindezért érdemes már most úgy tekinteni minden tapasztalatra, hogy az jó valamire és értünk van, még akkor is ha a jelentősége az adott pillanatban nem nyilvánvaló.

Mondok egy biológiai példát. A DNS kettős spirálról tudjuk, hogy az élővilág ötökítőanyaga (kivéve néhány RNS- és Retro-vírust, már ha a vírus élőlény). Az ember esetében a DNS 3%-a kódol fehérjére átírható géneket, a többi úgynevezett puffer, vagy szakmai zsargonban trash (szemét). Ilyenek a géneken belüli pszeudogének, génfragmentek, intronok és le nem fordított szekvenciák. A géneken kívül a kis kópiaszámú és egyedi szekvenciák, a mérsékelten és erősen ismétlődő szekvenciák (tandem repeatek, közbeiktatott szekvenciák). Ezeknek mind nagyon fontos szerepük van a DNS és az élőlények életében, nem is beszélve a mitokondriális DNS-ről, illetve a DNS kromoszómává alakításáért felelős Hiszton fehérjékről.

Az említett szakaszok - de legfőképp a Hiszton fehérjék modifikációja - felelősek például azért, hogy egy meglévő gén kifejeződjön-e és, hogy milyen mértékben. A génexpressziós mintázatokkal foglalkozó epigenetika az egyik legfontosabb ágává nőtte ki magát egy olyan tudománynak, ami mindezt eredetileg TRASH-nak nevezte el, illetve azt gondolta, hogy csak a CSOMAGOLÓANYAG. Ma ez egy aranybánya, és tudományokon átívelve molekuláris hátteret adott a pszichológia által korábban már felvetett Transzgenerációs hatásoknak.

A transzgenerációs trauma (TGT) hagyományosan elsősorban a holokauszttúlélők gyermekeinél kimutatható hatásra utalt. A jelenség lényege, hogy az utódgenerációk annak ellenére mutatnak a traumatizáltságra utaló tüneteket, hogy maguk nem voltak közvetlen áldozatai a traumának. A jelenség később számos más trauma kapcsán is megmutatkozott: a háborús veteránok, természeti katasztrófák és tömegmészárlások túlélőinek utódgenerációit sújtva, vagy szexuális abúzust elszenvedők családjában.

Természetesen a Transzgenerációs hatások nem csak traumatikusak lehetnek és az expressziós mintázatokat meg lehet változtatni anélkül, hogy belenyúlnánk a génekbe. Csupán táplálkozással, környezetváltoztatással, munkahely változtatással, sportolással, egészséges kapcsolatrendszer kialakításával és fenntartásával, hittel, szeretettel, elfogadással, pszichológiai- és szociális háttér módosítással az epigenetikai mintázat is változik és ’öröklődik’.   

Mindez az egykor dogmatikus gén elméletet alapjaiban rengeti meg és már-már a ’Csodák Világába’ kalauzolja a kutatót. Jól nézzük meg hogy mit nevezünk szemétnek és figyeljük, hogy milyen előnyöket kovácsolhatunk belőle!

Budapest, 2016. november 11.

Köztudott tény, hogy az erdei nünükék, mivel hártyás szárnyuk hozzáízesült kitines szárnyukhoz, nem tudnak repülni. A faj egyedül lárva korában képes a levegőben történő helyzetváltoztatásra, akkor is úgy, hogy a kapaszkodó karmával a virágokat beporzó méhek, darazsak bundájába csimpaszkodva szállíttatja magát.

Carl Rogers korai munkássága során sokat foglalkozott a kifejlett erdei nünükék lélektani jelenségeivel. Számos esetet tanulmányozott, és még több egyeddel beszélgetett. Arra a következtetésre jutott, hogy az erdei nünükék mozgássérülteknek érzik magukat, és úgy érzik, senki nem fogadja el őket, hogy senkinek nem tudnak megfelelni.

Ezen megfigyelések indíttatták Rogerst a kliens-központú pszichoterápiás gyakorlat megalapítására, aminek, mint tudjuk központi elve a páciens elfogadása és kapcsolat teremtése, fejlődése. Hosszas évtizedes munka eredményeként sem tudta a fajt megszabadítani maró önvádjától, önértékelési zavaraitól, és igazi kapcsolatokat sem sikerült kialakítania az állatokkal. Pályatársai kritizálták is, hogy kár volt egy ízeltlábút választani kísérleti állatnak, és hogy valószínűleg a rovarpszichológia nem teljesen összeegyeztethető a humán pszichológiával.

Rogerst nem hagyta nyugodni ezen állatkák sorsa, így genetikus barátjához, George Grey-hez fordult segítségért. (Grey nevét eredetileg az első immortális sejtkultúra -a HeLa sejtek- elindításához köthetjük.) Grey felvetette, hogyha a problémát pszichológiai úton nem lehetett megoldani, esetleg megpróbálhatják biológiai úton. Genetikai modifikáció során Grey eltüntette az erdei nünükék kitines szárnyát, de valamilyen előreláthatatlan génkapcsolat következtében ezzel a fajhatárokba is belenyúlt és egy teljesen új fajt -az erdei nünükeszúnyogot- hozott létre.

Ez a faj később a biotechnológiai vizsgálódások egyik kiemelt mintapéldája lett és az is kiderült róluk, hogy az irodalom, a zene és a festészet területén is kiemelkedő alkotásokat hoznak létre. A művészeti alkotások fényes bizonyítékai annak, hogy igen fejlett a kapcsolatteremtő képességük, hiszen a modern kor művészete akkor válik művészetté, amikor kapcsolat alakul ki a szemlélő és a művész között.

Elgondolkodtató az a kitartás és elhivatottság, amellyel ez a két tudós dolgozott. Munkájuk nemcsak a pszichológia világát forgatta fel, de a faj értelmezését is újrafogalmazta, és egy olyan érzékeny területét érintette a facilitációnak, amelyhez eddig még kevesen mertek nyúlni és ahol eddig még igazi megoldások nem igen születtek.

Köszönet az inspirációért Bodnár Imrének!

Budapest, 2016. október 9.

Amedeot az igazság, a szépség, a tisztaság keresése vezeti szenvedélyes művészetében. Az első világháborút átélt Európa kezd éhezni azokra az értékekre, amelyeket Modigliani művészete reprezentál, az érdeklődés tovább fokozódik a második világháború után és napjainkban. Olyan egyetemes emberi értékeket képvisel, melyek időtállóak, s ezt lineáris vonalakkal, finom kontúrokkal, tiszta színekkel meglehetősen szuggesztíven közvetíti.

Rövid, traumákkal teli élete az egyszerűség felé irányítja. Rájön, hogy egy olyan korban, ahol minden a feje tetejére áll, semmi sem biztos, a fizetőeszköz inflálódik, az emberek korrupt, kicsinyes háborúkban vesztik el életüket, az emberi kapcsolatok a legfontosabbak. A művészet, az eredetiség és egyszerűség válik értékké és konvertibilis valutává. Alkotás, művészet és egyediség nélkül nem lehet egymáshoz kapcsolódni. Ami igazán számít: az ami figyelemreméltó, az embereket megérintő nagyszerű történetek, az emberség, a kapcsolat, az együttérzés és az alázat.

Világát a hiány uralja, mely a rendszer értéktelenségét növeli. Erre az egyetlen gyógyír az végtelen bőséget kínáló kapcsolatrendszer kialakítása. Rájön, ha valaki nagyon speciális, nem tud a rendszerhez igazodni, elég bátornak kell lennie, hogy döntéseit felvállalja. S ha ezt egyszer megteszi, kockáztat, akkor szokásává válik és képes a hasonlóan speciális lényeknek utat mutatni.

A gyárakból kiözönlő tömegcikk már nem sokáig kell, a frontokon bábuként elesett katonák a gépezetnek nem számítanak, csak a családjuknak, barátaiknak, szeretteiknek.

Szükség van-e tehát a gépezetre, a rendszerre, a tömegtermelésre? Vagy mégis inkább a szeretet, a szellemi értékek, a bizalom a fontosak, melyek univerzális és állandó fogalmak?

Budapest, 2016. szeptember 29.

Eredeti gondolatok Seth Godin - Ikarosz tévedése c. műből. Speciális ajánlással Dömötör Éva Andreának és Bodnár Imrének.

Mint azt jól tudjuk, Bowbly szerint a szeparációs szorongás a kötődés harmadik szakaszában, a tiszta kötődési szakaszban alakul ki, amikor a csemete már meg tudja különböztetni szüleit az idegenektől és ha a szülők kiúsznak a látóteréből, nyugtalan, rémült, vagy feldúlt lesz, esetleg a hallárva alvási ritmusát zavarja meg.

Nagyipari körülmények között fenntartott halneveldékben, ahol a halak sosem tudják meg, hogy kik az igazi szüleik igen ritkán fordul elő ez a jelenség. Eddig egyetlen ilyen esetről számoltak be a tudosok. 2011 telén mintegy hétszázezer dühöngő lazac szabadult ki két norvégiai akvakultúrából. A szökevények Dél-Trondelag vidékén megzavarták a vadlazacok ívását és veszélyeztették azok genetikai tisztaságát, ezzel mérhetetlen ökológiai kárt okozva.

A másik nem különben fontos pszichológiai jelenség a hospitalizáció. A folyamatot először majmoknál figyelte meg és írta le Harry Harlow. A rhesus majmok esetében a hospitalizmus a korai életkorban elszenvedett szociális elszigeteltség nyomán részvétlenség, mozgásnyugtalanság formájában nyilvánult meg. A hospitalizmus tüneteit a magyar származású pszichoanalitikus, René Árpád Spitz írta le 1945-ben, amikor a gyermekek kórházi vagy intézeti elhelyezése alatt kialakuló pszichés károsodásokat vizsgálta, melyek az anyától való elszakadás nyomán jelentkeztek.

A hospitalizáció pozitív formája is ismeretes, amikor valaki az intézeti körülményeket valamilyen okból jobban kedveli, mint az otthoniakat, például van valamiféle rend, biztonság, társaság, rendszeres élelem. Japán halbiológusok 1987-ben figyelték meg az első ilyen esetet a Shikotsu tó mellett létesített lazacneveldében, ahol az egyik ikrás hal minden fiziológiai nehézség ellenére megtanult hárfázni. Ezt a példány később az Asumi névre keresztelték és piacra dobása helyett a tokiói filharmónikusokkal járta a világot.

Ezek a ritka, de igen fontos megfigyelések arra hívják fel a figyelmet, hogy nem mindegy, hogy tenyészállatainkat milyen körülmények között tartjuk, hiszen annak óriási horderejű következményei lehetnek, a fent említett esetekben ökológiaia, de akár művészeti szempontból is.

Köszönet az eredeti címért, mely Buskó Tibortól származik.

Budapest, 2016. augusztus 31.

A kedves olvasó biztos ismeri a scrabble nevezetű  játékot, amit a szót facsarni még jól tudó, de a szexet már annyira nem igénylő idősebb házaspárok, vagy az öregek otthonában tébláboló szellemileg fittebb hölgyek játszanak az idő múlatása végett. Az ügy pikantériáját még szokták fokozni azzal, hogy különböző kontextusú szavakra soron kívül kétszeres-háromszoros szóértéket adnak.

Így vágtunk bele egy kollégámmal a nyári szünet előtt a scrabble marathonba. Mi, mondanom sem kell, az erotikus szavakat díjaztuk háromszoros szóértékkel. Célunk volt továbbá, hogy minden betű a táblára kerüljön és nem vetettük meg a teljesen új szavakat, ha azokat mondatba foglalva használhatónak ítéltünk. Az erotikusnak mondható szavak közül a kolléga által lerakott békakukikák volt az évad befutója, míg a legszebb kreált szónak, amit ketten hoztunk össze, a jóstökméz bizonyult. A szó darabonként állt össze, és mindig valamilyen sztorit kellet köré keríteni, hogy elfogadható legyen.

Mi is tehát mindezek után a jóstökméz? Hát, kérem szépen, a jóstökméz egy igen ritka mézfajta, amit már az őskorban is használtak a törzsek sámánjai az időjárás előrejelzésére. Pszichedellikus hatásátáról később a delphoi jósdában Püthia transzállapotai tanuskodnak, aki jóslatai előtt ebbe az igen nagy becsben tartott csemegébe mártotta kisujját, s nyalta le.

Más szerzők szerint már említett oly ritka jelenséget, mint a nünükék prekognícióját (lásd: Buskó Tibor- nyiroknünükék kiegészítés) egyes ritka mézelő nünüke fajtáknál ez az igen hatékony szer is okozhatja. A jövőbe látást ennél a fajnál még biotechnológiai módosítás és epilepsziás roham is kiválthatja, amellyel egy másik cikkünkben foglalkozunk.

Ha valakinek ezután megjött a kedve a játékhoz, jó szórakozást kívánok! 

Köszönet az inspirációért a játszótársnak, Bodnár Imrének!

Budapest, 2016. július 20.