A Duce komoran ült a zongoraszéken és a fogát piszkálta. „A nyavalya essen abba cupákos marhabecsináltba!”- gondolta, s haragosan lecsapta a zongora tetejét, hogy még a falak is beleremegtek. „Az az idióta Gömbös áradozott állandóan arról, hogy a magyar szürke marha húsa milyen omlós, csak úgy olvad a szájban. Hát tessék, most meglett ennek a barom ötletnek az eredménye! Ki fogja ilyen késői órában megcsinálni a fogát? Ráadásul a kiesett tömést lenyelte. Várhatja, míg a másik oldalon kipottyan az aranytömés, ha egyáltalán észreveszi.”

Felállt a székről, és hangosan a felesége után kiáltott:- Clara, hozd a felöltőm, bemegyek a városba az orvoshoz!

-Ugyan, ilyenkor Victor nem fogad, tudod, hogy kisbabájuk van.

-A fogorvoshoz megyek, asszony, add a kabátot azonnal!

-Drágám, nyugodj meg, neked biztos bármit megcsinálnak, végül is te vagy a Duce. A bordó zakó jó lesz? Az jól megy a szemed színéhez.

-Clara, ne idegesíts, sietek! A sötét éjszakában nem mindegy milyen színű zakó van rajtam?

-De drágám, kijárási tilalom van, te rendeltetted el!

-Akkor én meg is szeghetem. Szólj a sofőrnek, hogy azonnal indulunk.

-Szergejt tegnap kivégeztetted, nem emlékszel?

-Az áldóját, micsoda pech! Én meg este nem vezethetek a farkasvakságom miatt.

-Rám ne nézz, én a Gyula által küldött egri Bikavért ittam a vacsorához, nem ülök volán mellé. Még egy baleset hiányzik!

-Az az átkozott Gömbös, szétvet az ideg, ha meghallom a nevét!

-Jól van, papa, vegyél be egy fájdalomcsillapítót és feküdjünk le! Majd holnap beviszlek Kovács doktorhoz.

Budapest, 2017. szeptember 3.