• Te, Géza, mondd má’, mi volt az előző részben? Akkor voltunk az iszapbirkózó versenyen Ercsiben.
• Há’ paprikáskrumli vót, asszem! Bár lehet, hogy az már a másnapi meccsen vót!
• Ne legyél má’ ilyen tompa, Bahuanbával mi vót a sorozatban?
• Ja, tudod, hogy ott soha nem történik semmi, azért nézzük! Vót is egy ilyen tanulmány, hogy mán az ősember is azért nézte a tüzet, mert elalvás előtt jó valami mozgót nézni, az megnyugtat.
• Te, haver, mindjárt a mozgó öklömet fogod nézni, de az lesz az utolsó, amit látsz! Mondd, mi vót!
• Ja, igazad is van, Szatyor, vót ám valami nagyon ijesztő, és pont, ahogy mondod a Bahuanbával: keresztbeszaladt egy tigris az árnyékát!
• Húú, az nagyon nem jó!
• Az semmi, aztán a tigris a folyóhoz ment inni, ahol visszatükröződött a képe!
• Huhú, az még sokkalta jobban nem jó! És az még kevésbe jó, hogy majd legalább 40 rész lesz, mire ez az átok beteljesül. Addig meg halálra unjuk itt magunkat! Na, kapcsold már be, hozom a söröket!

• Ja, Szatyor, még az is vót, hogy a Duda futott a tengerparton, de kajakra vagy 10 percig. Apám, azok a lökhárítók! Félre is nyeltem a kalácsot!
• Na, akkor mindenképp megnézem az éjszakai ismétlést, pedig aludni akartam, de a Duda mozgó dudáit semmiképp nem hagyom ki! Ahogy a te kretén tanulmányod igen okosan mondja, valami mozgót kell ám nézni! Na, lássuk, ma mi lesz!
• Csirkepörkölt nokedlivel és koviubival, Szatyor!
• Azt a beles mindenedet, te dívány krumpli! Kuss, kezdődik a főcím!

Budapest, 2018. június. 3.

Ha kedvesed elhagyott, s úgy érzed, mindent magával vitt, ami fontos volt számodra. S ha körülötted minden összedőlt, egyszeriben majd rátalálsz a szavakra, s akkor rájössz, hogy mindig is megvolt mindened. Amióta szavaid vannak, olyan Világot írhatsz magadnak, amilyet más még álmodni sem mer. Ha már a történeteid jobban meghatároznak, mint a ’valóság’, akkor véletlenül visszaírod Őt az életedbe. Számodra is érthetetlen, hogy mért pont azzal a történettel. S amikor megjelenik az ajtóban, - kimerülten, porosan és izzadtan - túrj bele dús hajába, s a sós borút csókold bele arcába! Vízzuhatagban mosd meg erős testét, és mindeközben csak a tekintetét kémleld! Az majd mindent elárul. Amikor már túl szűk és meleg a kanyar, lépdeljetek kézen fogva a csillámporos emlékekből a Mostba! Szavak nélkül, részecskék milliárdjai utaztak az Idők kezdete óta, hogy ezt a pillanatot testben tapasztalják meg. S ha mindezzel megvagy, légy ezentúl te az alapszabály: keresztezd a lábad és szeresd habosra a kíváncsi éjszakákat!

Budapest, 2018. május 16.

Telepesek jöttek Délről, a szántóföldeket felégették, a férfiakat felkoncolták, a nőket megerőszakolták, s a tízéves forma fiúgyermekeket magukkal vitték. Colin a cselédlépcsőn bújt el az események elől. Mindig is komor hely volt ez, de ő egész életében itt élt, s szeretett itt ücsörögni, hisz így mindent láthatott-hallhatott. Három napja jött haza az anyja, szakadtan, véresen, szemében tompa öntudatlansággal. Colinnak nagyon hiányzott, mindig olyan gyengéd volt vele és kedves. Amikor megölelte, finom anyaszaga volt, a durva posztó és izzadság utánozhatatlan keveréke. S most nem engedte magához közel, nem bújhatott hozzá az ágyban, s ha ránézett, kimondhatatlan félelem volt a tekintetében. Annyi mindent átéltek már ők ketten, s Colin nem tudta, hogy ebből hogyan fognak kikeveredni. Ahhoz túl kicsi volt, hogy fizikailag megvédje az anyját, de számára ezen a világon nem volt más.

Hajnalodott, Colin azon kapta magát, hogy elaludt a lépcsőn, s most a pirkadat keltette keserű álmából. Hallotta, hogy anyja valami dalt dúdol, mosakodott, olyan hangosan és erővel csutakolta magát, hogy az ajtón keresztül is átszűrődött a zaja. Mintha le akarná mosni magáról a szégyent. Valahogy ma reggel minden olyan könnyűnek tűnt, Colin felállt, és gondolta elmegy tejért reggelire. Ahogy kilépett az ajtón, nem ismert Moncks Cornerre, a kétségbeesés szele lengte körül mindenütt a felperzselt földeket, egy teremtett lélek sem volt az utcán, az állatok mindenfele jártak, s keltek. Mintha itt lenne a világ vége. Először bizonytalanul megtorpant, s aztán valami felsőbb erő rakva lábait, egyiket a másik után, megindult pontosan nem tudta hova.

Colette tiszta erővel dörgölte magáról a koszt és az emlékeket. Volt mit mosnia. Törölközés közben kipillantott az udvarra, s látta, ahogy a fia épp kilép az ajtón. Nem az elmúlt napok fájtak neki a legjobban, hanem sokkal jobban aggasztotta, hogy Colinnak így kell őt látnia. Ez a fiú olyan érzékeny, rosszabb, mint egy lány. Mindig is anyás volt, egy épkézláb barátja sincs, olyanok ők ketten, mintha elválaszthatatlanok lennének. Húst sem eszik, irtózik az erőszak minden formájától. Aggódott érte. Vajon milyen élete lesz?

Érdekes módon az erőszak nem viselte meg, szokva volt már ő ahhoz. Csak a teste fájt, az fájt nagyon, de annak is hamar vége lett. Ebben a dél-karolinai városkában azon a napon nem csak annak lett vége. Vége lett az eddigi életének is. A férjét megölték, s ezzel az erőszak örökre eltűnt az életéből. Éveken keresztül titokban kellett tartania, s hogy nem árulhatta el senkinek, az olyan magányossá tette. Végre valahára ez a titok elpárolgott, s egyszeriben megjelent minden nő életében, hogy valami nagy közös összetartó erővé kovácsolja azt, ami eddig elválasztotta őt másoktól. A városban hirtelen mindenki ugyanolyan lett. Furcsán szabadnak érezte magát, mintha újra lélegezne. Colette nagyot sóhajtott, felvette a ruháját, s lement a konyhára, hogy valami pogácsát süssön a tejhez, amiért a fia ment.

Budapest, 2018 április 30.- május 5./2018. május 30-31.

A történetben szereplő alakok és események a képzelet szüleménye. A valósággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve.

Ha az ünnepekre valami igazán ínyenc reggeli fogással akarunk kedveskedni párunknak, mindenképp az osztrák Schrödinger zabkását ajánlom. Az évtizedeken át titkos recept egy fagyos, korahajnali órán pattant ki a híres fizikus fejéből, amikor a kvantummechanika koppenhágai interpretációjának megoldásán gondolkodott. A következőképp szól:

1. Végy egy fél liter finom zabpelyhet.
2. Egy tálban adj hozzá annyi lobogó forró vizet, amennyit felvesz.
3. Mikor meghűl, és a kása hullámfüggvénye összeomlik, hintsd meg egy csipetnyi fanyar humorral-ha nincs, jó a csípős, vagy angol is. Vigyázat! Egyes kutatások, dupla vak kísérletekben kimutatták, hogy a humor még a placebo csoportból is nem vár reakciókat válthat ki. Ezért semmiképp ne toljuk túl!
4. A Heisenberg-féle bizonytalansági tényező további kiküszöbölése érdekében, 3 tojásfehérjéből vaníliás cukorral verjünk jó kemény habot (a sárgáját se veszítsük el, mindjárt szükség lesz rá!). Ezt óvatosan, hogy ne törjön, keverjük a kásához.
5. Turmixoljunk össze 30 dkg idénygyümölcsöt, és a tojás sárgákkal kikevert 3 dl tejföllel habarjuk be.
6. Majd borítsuk össze a tejfölös-gyümölcsös masszát a kásával, s tegyük egy éjszakára hűtőbe.
7. Ha a 4-es pontot nem végeztük elég körültekintően, akkor a kása újra szuperpozícióba kerül, és ez idő alatt egyidejűleg vagy a hűtőben marad, vagy nem, illetve vagy összeérik, vagy nem.

Majd némi jóindulattal és extra adag szexepillel reggelire tálaljuk kedvesünknek. Jó étvágyat!

Budapst, 2018. április 27.

Amikor Bulgakovval tervezgettük, hogy beleír a világirodalomba, nem így egyeztünk meg! Igen szar ez az orosz realizmus, itt mindig szenvedni kell valamitől. A férfiak jönnek és mennek, de sohasem maradnak. Akit szeretünk, az távol van, házas vagy homokos, akit nem szeretünk, az túl közel van, túl kedves, vagy szalonspicces. Hol vannak már azok az erőskezű kozák legények?

Ha az nem lenne pont elég, hogy az ember apja alkoholista, az anyja kifejezetten szociális ivó, így állandóan a társaságot keresi, s ha az nincs, műsort rendez.

Telenként itt cudar hideg van, nyaranként meg túl sok a kása. Mindenfele taplógombák virágoznak kegyetlen, s fekvőrendőrök füveznek a kereveten. A bérszámfejtők a prímtényezős felbontást gyakorolják, míg kebelpárnák ülnek a felettes éneken.

A minap is Szergej, bejött a szobába, és kurtán közölte, ma szalontüdő lesz vacsorára gumicukorral, pedig én oly szívesen megennék egy jó cupákos kocsonyatűt feles vodkával! A Pravdában épp most olvasom, hogy míg a tatároknak kötelező cirill betűkkel írni, a karjalaiak és a vepszék a latin írást használják.

A kacskalábú piktorozó mester is mára ígérte a tyúkól kifestését, s míg rá vártam eszembe jutott, hogy bizonyára már jóval születésem előtt éltem, s utána is meghaltam már párszor. Na, de elég a sopánkodásból, megyek, kiteregetem a húzófonalakra a recesszív géneket.

Budapest, 2018. április 18-20.

Hugh Jackman Budapesten ismerte meg 4XL méretű kedvesét. A hölgy az ugyanitt tartott esküvőn készült fotók nagy részén gyönyörű fővárosunk nevezetességeit, mint a Duna, vagy a Lánc-híd, érthető okokból kitakarja.

Szerdán a Szegedi Vadaspark 13 éves szibériai tigrisét, Igort, regeneratív őssejtkúltúrával kezelték. A humán gyógyászatban már bevett módszert elsősorban ízületi degeneratív elváltozásoknál, és autoimmun betegségeknél alkalmazzák. Igornak csípőízületi betegsége volt, mely a hagyományos kezelésekre, úgy mint gyulladáscsökkentők és fájdalomcsillapítók, nem enyhültek. Ezzel a módszerrel sem idegen anyag, sem gyógyszer nem kerül az állat szervezetébe, saját sejtjeit egy speciális előkezelés után adják vissza.

Az ÁNTSZ munkatársai, az éves rendes ellenőrzés közben, teveszőrt találtak a Gundel étterem Krúdy levesében. Az éttermet azonnal lezárták, s most nagy erőkkel folyik a vizsgálat, hogy vajon a szőr gazdája a közeli állatkertben lakó 2014-ben született Iliász, vagy esetleg becsempészett arab migráns. Lapzártakor riporterünk teljes hírzárlatról tudósított.

Tegnap Telekgerendáson a rekord meleg idő miatt kinyitották a helyi strandot. Egyelőre belépti díjat a szervezők nem kértek, hiszen a strand a kolbászfesztivál színhelyéül szolgált csupán. Az idelátogatók kizárólag saját felelősségre használhatták a strand medencéjét, lévén abban víz még nem volt.

Special Agent Farewell, az FBI titkos ügynöke, áfonyagyűjtő körútján, szervezett bűnözés nyomaira bukkant a Skandináv-félszigeten. Mikor a félszigetre érkezett, azonnal gyanús volt neki az a rengeteg fjord. Észrevette, hogy sokan vannak, és nemcsak hogy kapcsolatban vannak egymással, de mindezen felül fraktál geometrikusak. Korábbi munkáiból tudta, hogy ennyi véletlen nem lehet ilyen koncentráltan jelen, s most bizonyítékokat gyűjt, hogy a titkos összeesküvést leleplezhesse.

Egy hete érkezett a keresztúri öregek otthonába, Lajos, a kombucha gomba. Egyelőre az akklimatizációs fázisban van, szokja a „vidéki” levegőt. Az ápolók úgy tervezik, hogy jövő héten már munkára fogják, s az egyre melegebb időben, igen hűsítő, és roboráló itallal kedveskednek a bentlakóknak.

Budapest, 2018. április 19.

Kelekótya reggel volt a száz domb tövében, ahol a méhek kábán zengték első éneküket, a faágak vízszintesen nőttek, s a só felhők többé-kevésbé kitakarták a lilánál is lilulóbb Papot.

A réten vértehenek lejtettek break táncot, hogy szúnyoglárvák anyjától imígyen meneküljenek. A marharépák gyökerükkel nőttek az ég fele, s a szederbokrok tövében buja esőcseppek rikoltgattak.

Berta, feszült űrlényeket tudott a Földre teleportálni, mégsem volt teljesen elégedett. Azt gyanította, hogy túl sokat akart a kertészektől, s azok most mellhossznyival leelőzik.

Mindig is álmodozó volt, és túl heves, s a kettő együtt talán a brassói aprópecsenye. Kicsit ő maga is elfáradt, s ahogy lenyúzta a kikerics szárat, ásvány szabó nagybátyja jelent meg előtte: - „Bertus, te sem vagy már az a nyikhaj, aki voltál, állapodjál meg!”- mondta, s hatalmasra lendítette a rogyasztott üveget. –„Mit szeretnél tulajdonképpen?”- kérdezte csücsörítve.

Berta végigsimította a fejős kecskéjét, hanyagul hátradőlt, és nagy sóhajjal ezt válaszolta: -„Én egy tatárvérű, fémesen tekeredő, talaj menti pojácára várok, akivel nagy fagyok idején szerepelhetek és sétálhatok, az afrikai hőségben pedig tarackbúza ciberével kínál, és mindennek ellenére pont elég vékony.”**

Budapest, 2018. április 16-17.

*Teknős Berta: A. A. Milne: Micsoda négy nap (Four days wonder) c. művében szerepel.

**Külön köszönet a Hovatovább Kikötő HATÓERŐ műhelynek!

Karl a mozi bárjában ült ezzel a lánnyal, akiről bármit el tudott képzelni, és akivel bármit el tudott képzelni. Személyisége napsütést hozott ebbe a szürke, esős kora tavaszi délutánba. Szokatlanul csípős hideg volt, az utcákon alig lézengtek emberek, mindenki inkább bekucorodott a házába valami jó könyvet olvasni. S a bárban is fűteni kellett, ráadásul erre az egy meglehetősen furcsa párra. Az eső mindig valahogy elszomorította Karlt, de nem ma délután. Ma pont erre volt szüksége, hogy arra figyelhessen, amire igazán akart.

A lány kezében a martinis pohárral játszott, valami végeláthatatlan történetet mesélt nagy átéléssel partnerének, aki szemmel láthatóan nem azt figyelte, miről szól a történet. Mintha a martinis pohár struktúráról lett volna szó, még szemléltette is a saját poharával, de Karl a sztori végkifejletekor már ábrándozott. Csak bólogatott és egy-egy foszlányból visszakérdezett, remélve, hogy a történet sosem ér véget. Az Ő történetük.

Ahogy figyelte ezt a lányt, rájött, hogy mindig is ilyen volt, szendén természetes, vadul különleges és felülmúlhatatlanul lebilincselő egyszerre. A fiú az arcát nézte. Már annyiféle alakban mutatta magát neki, mindig más volt, mintha a nagybetűs élet lüktetne az arcizmaiban. Szeme is egyik pillanatban kihívóan tüzesnek és harcosnak, a másikban végtelenül gyengédnek és figyelmesnek látszott. Igazán jelen kellett volna lennie, hogy ezeket a gyors váltásokat megértse és átvegye. Ő csak merenget és itta magába azt a mennyei illatot, amit előtte még soha nem érzett senki máson. Ez az illat burokként fogta körül a lányt, s ha megengedte, hogy más is bekerülhessen ebbe a burokba, az biztos megszédült tőle, s hirtelen egy másik Valóságba csöppent, ahonnan többet nem akart újra kikerülni.

Karl gyengéden megfogta a kezét, s olyan volt, mintha mindig is ezt a kezet kereste volna, és soha nem akarná elengedni. A lány öntudatlanul kihúzta a kezét, ivott, játszott az olivabogyókkal, vagy megigazította a hosszú, arany haját. Ilyenkor Karl szíve összeszorult, és arra várt, mikor foghatja meg újra azt a törékeny kis kezet. Valami melegség járta át. Ezzel a lánnyal minden olyan egyszerű és egyértelmű volt, végre valaki olyannak fogadta el, amilyen. Ahogy megjelent az életében, a fekete-fehér filmből hirtelen színes lett, az unalomból kaland, s a megszokásból szenvedély.

Mégis tudta, hogy ez a színes film csak addig tart, amíg valaki ki nem tépi a vetítőgépből és újra be nem fűzi a fekete-fehéret. Ezt nem akarta, itt akart ücsörögni ebben az illatos mámorban, ahol lebegés van és fény, ahol mélység van és erő, ahol minden van, amire valamikor is vágyott. Hihetetlen volt ez a kapcsolat, ha nem vele magával történik, azt gondolta volna, valami holywoody film kockáit pörgetik a vetítőgépben. Már nem számított ilyen meglepetésre az élettől. Azt gondolta, majd a langymeleg magányban szépen megöregszik és távozik, ha annak is eljön az ideje. Lám, mégis miket művel a Sors! Vannak még ilyen nem mindennapi csodák! Ekkor kegyetlenül megszólalt a vetítőterem gongja, és Karl igen csalódottan állt fel, hogy megnézzék a filmet, Valaki Más Filmjét.

Budapest, 2018. március 20./2018. május 27- 31.

Az Ipolyon felbukkant az első vízi hulla a víz színére. Ebből a szalkaiak azonnal tudták, hogy visszafordíthatatlanul itt a tavasz. Az emberek mintha egy hosszú álomból ébrednének, arcukat a Napba fordítva járkáltak az utcákon, pezsgett minden lépésük, végre felemelhették a fejüket, és kidülleszthették a mellüket. A férfiak kacéran kacsintgattak minden jó formájú nőnek. A nők meg lenge ruhákban illegették magukat, friss frizurájukat dobálták, és hatalmasakat kacagtak, ha valaki egy kicsit is vicceset mondott nekik.

Priskin, a szalkai kalapos, azonban mogorva volt. Sehogy sem értette az új divatirányzatokat. Neki a kalap az kalap, nem pedig egy falatnyi textil hetykén félrecsapva a 120 kilós nők óriási fején. Egyáltalán kétséges, hogy az ilyen disznóábrázatot bármivel előnyössé lehet varázsolni. Leginkább egy hentes kirakatába lehetne berakni csalogató mutatványnak. Polonka, a felesége is pont ennyire hízott el a szülés után, és tompa világítás mellett, rendkívül messziről sem lehetett még egy kicsit sem szépnek látni. Priskint a kínok kínja gyötörte, hogy abból az egykor gyönyörű nőből mi lett. És hogy most vele mi lesz? Vele, aki az esztétikának szentelte egész életét. Azon munkálkodott, hogy a csúnya nőkből szépet, a szépekből még szebbet faragjon kalapkölteményeivel.

A községben híre ment, hogy a kopjafa közelébe költözött egy kártyavető asszony, aki mindenkinek megmondja a múltat, s jövőt. De nem ám úgy kiolvassa a kártyákból, ahogy az már szokás, hanem kártyázik a kérdezővel és a játékstílusából jósol.

Priskin hát útnak eredt, hogy kártyázzon egyet az asszonnyal. Mikor meglátta, teljesen megbabonázódott, Piri olyan szép volt, mintha nem is evilágból való lenne.

• „Jöjjön beljebb, Priskin úr, már vártam.” – mondta, s felcsatozta hosszú, gesztenyebarna haját. „Mit szeretne játszani?” – kérdezte, és sejtelmesen kacsintott.

Priskin térde remegni kezdett, összeszorult a gyomra és habogva csak annyit tudott felelni: - Azt hiszem, nem az a fontos, hogy mit játsszak, hanem hogy Magával.”

Vége első változat:

• „Talán mégis jobb lesz, ha megnézzük, milyen lapok vannak a kezünkben!” – mondta a nő, és elővett egy anyakönyvi kivonatot. „ Nézze! Testvérek vagyunk!”

Priskin kezéből kiesett a kalap, amelyet eddig gyűrögetve szorongatott, minden kérdése köddé vált, és úgy borult az asszony karjaiba, mintha már ezer éve nem találkoztak volna. És meglehet, hogy pont annyi ideje.

Vége második változat:

• „Talán mégis jobb lesz, ha megnézzük, milyen lapok vannak a kezünkben!” – mondta a nő, és elővett egy fényképet. „ Nézze, Ők itt az ikerlányink: Bogáta és Zója.

Priskin kezéből kiesett a kalap, amelyet eddig gyűrögetve szorongatott. Azt hitte, hogy ilyen csak a regényekben létezik. Hirtelen emlékezni kezdett. Pont a nászéjszakáján találkozott ezzel a nővel. Akkor is ilyen ellenállhatatlan vonzalom kerítette hatalmába, de az események mindeddig teljesen kitörlődtek az emlékezetéből. S most teljesen összezavarodott. Két családja van? Mint a vulkán tört elő belőle a zokogás, a lánykák képe elmosódott, s ő tehetetlenül a földre rogyott.

Vége harmadik változat:

• „Talán mégis jobb lesz, ha megnézzük, milyen lapok vannak a kezünkben!” – mondta a nő, és elővett egy pakli francia kártyát. „Ismeri a kopogós römit?”
• „Arra gondol, amit a főhős abban a Woody Allen novellában játszik a Halállal*?”
• „Arra.”
• „Akkor osztok.” - mondta Priskin, s a remegő gyertyafényben, ahogy keverte a lapot már tudta, hogy ez lesz élete utolsó játéka, de mégis az első valódi.

*lábjegyzet: Woody Allen: Kopog a halál (Death Knocks)

Budapest, 2018. március 14-18.

Theodor, mint minden reggel, körülnézett a foghelyén. Nem értette, mért tartják itt. Nem emlékezett semmi olyanra, amivel ezt kiérdemelte volna. A fogva tartói beszédét nem értette, csak a hangsúlyokból próbálta kitalálni, mi történhet körülötte. Az utcáról néha beszűrődő hangok voltak csak ismerősek, azokat értette, s gyakran felelt is rájuk.

Ma is úgy kezdődött a nap, mint máskor. Theodor ivott egy korty vizet, evett egy kis kölest (mintha más élelmiszer nem is létezne), s fájdalmasan dalolni kezdett. Odament a tükörhöz, méregette magát, megigazította a fehér mellényét, s rendbe tette borzas szakállát. Amikor először látta a tükörképét, azt hitte, hogy egy társra talált végre itt az idegenek közt, s bőszen beszélni kezdett hozzá, ide-oda billegette a fejét, izgatottan járkált fel s alá. De hamar rá kellett jönnie, hogy saját magával beszélget.

A rácson túlról veszekedésnek tűnő hangfoszlányok érkeztek hozzá. Sírást hallott, majd ajtócsapódást. Egyedül maradt. A nyitott ablakon keresztül huzatot érzett. Ha egyedül hagyták, sosem maradt az ablak nyitva. Odament a fogda ajtajához, s ahogy játszani kezdett a zárral, az ajtó egyszeriben kinyílt.

Theodor megállt az ajtóban. „Jézusom, mióta várok erre a pillanatra? Mi van, ha elfelejtettem, hogyan kell?” Evett egy kis szépiacsontot, hogy megnyugodjon, de ez most nem segített. Még utoljára hátranézett, hogy búcsút intsen rab életének, széttárta hatalmas szárnyait, és nagyot rugaszkodva kirepült az ablakon.

Budapest, 2018. február 5./2018. május 31.