Ha kedvesed elhagyott, s úgy érzed, mindent magával vitt, ami fontos volt számodra. S ha körülötted minden összedőlt, egyszeriben majd rátalálsz a szavakra, s akkor rájössz, hogy mindig is megvolt mindened. Amióta szavaid vannak, olyan Világot írhatsz magadnak, amilyet más még álmodni sem mer. Ha már a történeteid jobban meghatároznak, mint a ’valóság’, akkor véletlenül visszaírod Őt az életedbe. Számodra is érthetetlen, hogy mért pont azzal a történettel. S amikor megjelenik az ajtóban, - kimerülten, porosan és izzadtan - túrj bele dús hajába, s a sós borút csókold bele arcába! Vízzuhatagban mosd meg erős testét, és mindeközben csak a tekintetét kémleld! Az majd mindent elárul. Amikor már túl szűk és meleg a kanyar, lépdeljetek kézen fogva a csillámporos emlékekből a Mostba! Szavak nélkül, részecskék milliárdjai utaztak az Idők kezdete óta, hogy ezt a pillanatot testben tapasztalják meg. S ha mindezzel megvagy, légy ezentúl te az alapszabály: keresztezd a lábad és szeresd habosra a kíváncsi éjszakákat!

Budapest, 2018. május 16.