Mindenkinek vannak rejtett tehetségei, gyakran olyanok, amelyeket nem kell külön tanulnia, hogy menjen, és egyértelműen jobban ért hozzá, mint azok, akik tanulták valahol. Ez lehet bármi, és ha elnyomják bizonyosan valamilyen lelki, vagy testi betegség formájában fog figyelmeztetni arra, hogy ott van, foglalkozni kell vele.

Igen gyakori, hogy ezek a tehetségek valami trauma hatására nyílnak meg újra és kerülnek a tudatos Én felségterületére. Egy-egy krízis kiforgatja az ember tudatalattiját, felszínre hozza a szunnyadó célokat, az élet igazi értelmét.

Most az nem igazi cél, hogy reggel felkelünk, bemegyünk a munkahelyünkre, ott beleadminiszrtáljuk három ember zsebébe a Világ összes vagyonát, majd hazamegyünk és elégedetten megvacsorázunk. Ezt bárki meg tudja csinálni. Az igazi cél az, ha kitaláljuk mért is vagyunk itt, és amíg itt vagyunk értelemmel, szépséggel, csodával töltsük meg a saját és embertársaink napjait.

Az igazi kincsek a fantázia és képzelet szüleményei, de nincs akadálya, hogy ezeket a kincseket valósággá változtassuk. Természetesen van egy anyagi valóság, ami az embertől független, de az, és különösen az arról alkotott vélekedés is változtatható. És van a megismerés valósága, ami természetéből adódóan folyamatosan változik, ahogy az ember a tapasztalatit összehasonlítja mások tapasztalataival.

Változtatni MOST lehet. A kapcsolatokat változtathatjuk meg: a kapcsolatot a múltunkkal, a kapcsolatot önmagunkkal, a kapcsolatot az érző lényekkel, a kapcsolatot az Univerzummal, a kapcsolatot a SORS-sal. És bármikor új SORSKÖNYV*-et tudunk magunknak írni, ha nem tetszik, amit élünk. A Sva dharmát**, amit a bardóban kaptunk módosíthatjuk. A sorsunk meg van írva, de mi döntjük el, hogy hogyan vélekedünk az eseményekről és hogyan traszformáljuk át a tapasztalatainkat. És amikor beláttuk, hogy mi döntöttünk így, akkor visszavehetjük a sorsunk felett az irányítást és dönthetünk úgy, hogy jobb legyen, hogy más legyen, hogy holnap legyen, hogy forogjon a B oldal.

*Eric Berne-Sorskönyv

**Sva dharma-szanszkrit: egyéni, személyes kötelességek

 Budapest, 2023. szeptember 11.

Én természetemből adódóan olyan halogató típus vagyok, főleg érzelmi kérdésekben. Kivéve persze, ha valakit nem kedvelek és közeledik, annak azonnal megmondom, hiszen nincs értelme, hogy hosszan szenvedjen. Hogy ez mért alakult így, azt nem tudom. Azt hiszem, arra szoktam várni, hogy valami csoda történik, és a dolgok maguktól elrendeződnek akkor is, ha én nem lépek közbe.

Fiatalabb koromban türelmetlenebb voltam, és a fizikai szinten elrendezhető dolgokat most is szinte azonnal megteszem, ott nincs értelme az Univerzumra várni, de élethelyzetek megoldása, lelki traumák feloldása nem megy egyik napról a másikra. Nincs olyan, hogy te mafla, ne szeresd már azt a Gézát tovább, hát nem látod, hogy mást szeret? Vagy például, ki mondja meg, hogy mennyi elég a gyászból? A lélek mindent pontosan addig halogat, ameddig arra szükség van. Persze az ilyen kitolt határidők is hamar eljönnek, és akkor muszáj megoldani a fájdalmat, félelmet, megaláztatást, elhagyattatást, katasztrófát.

Mindazonáltal, hogy szokásom halogatni azt gondolom, hogy érdemes ezeket a traumákat még a földi életben megoldani, mert a bardóban (két lét közti tér) teljesen mások a lélek lehetőségei, és én úgy tudom, hogy kifejezetten kapcsolati problémákat ott nem lehet megoldani. Ezért születnek sokan újra. Azt mondják, hogy a test a lélek börtöne, pedig pont fordítva: a test a lélek lehetősége, hogy helyrehozza a kapcsolatait, és igazán a lélek akkor kerülhet könnyen börtönbe, ha elhagyja a testet, ugyanis a testnélküliség a cselekvést teszi lehetetlenné, és aki nem cselekszik, annak nem változik a Karmája.

Ezeket meggondolva úgy tűnik, hogy bizonyos szempontból azt hiszem, hogy nem testesültem még meg, hiszen bizonyos vonatkozásban nem cselekszem, vagy várok egy olyan helyzetre, ahol úgy cselekedhetek, ahogy én akarok. De lesz-e ilyen helyzet? Vagy hozzam-e magam ilyen helyzetbe? Azt hiszem alszom még erre egyet!

Budapest, 2023. szeptember 1.

Még soha nem láttam bárányhimlős cukkinit. Hogy mért nem? Hát mert a cukkiniben a HHV3 nem élne túl, nincs neki idegsejtje. Persze vannak más herpesz vírusok- lásd Epstein-Barr vírus (HHV4), Kaposi szarkóma herpesz vírus (HHV8), vagy Citomegalovírus (HHV5)- amelyek nem idegsejtben élnek túl. A herpeszes ínygyulladás (amit a fogorvosok okozhatnak), a birkózók herpeszvírusa (Herpes gladiatorum), a herpeszes eczéma, vagy a herpeszes enkefalitisz sem tipikus cukkini betegség. A növénynek nincs fogsora, nem birkózik, csak ha nagyon muszáj, nincs agya és olyan bőrszövete, mint emlősöknek.

A herpesz vírus neve a görög herpein szóból ered, melynek jelentése: lopakodó, kúszó. S mivel a cukkini már maga is lopakodik-kúszik, felesleges neki ilyen kórokozót kifejleszteni. Mért is tenné? Nem hiszem, hogy gyermekbetegségek szükségesek a cukkini fejlődéséhez, hogy azok által miazmákat küzdjön le magáról. Kétlem, hogy növényekre a homeopátia miazma-elmélete, vagy bármilyen egyéb elmélete felfektethető.

Egyáltalán, azt gondolom, hogy a cukkini ilyen szempontból egy szabad lény. Ugyan mozogni nem tud, de cserébe herpeszvírusai nincsenek és fogadok, hogy szabadidejében Kirkegaard-ot olvas. Nekem olyan szociálisan érzékeny lény hatását kelti, aki a társadalmi mozgásokat hűen követi, mindig up-to-date kortárs irodalomból és valószínű éjszakánként az ezeregy éjszaka meséit meséli gyermekeinek. Hát ezt gondolom dióhéjban a cukkiniról. Aki kételkedik, járjon utána!

Budapest, 2023. augusztus 23.

• Te nem tudod, mért táncolunk?
• Mert nem tudtunk a korong közepén maradni.
• És mik vagyunk mi tulajdonképpen?
• Hogy minek készültünk az egy dolog, de első tárgyak vagyunk, az lesz belőlünk, amire használnak.
• Olyan csálénak érzem magam. Ez normális?
• Nyugodj meg, az kifejezetten jó, hogy nem vagy szimmetrikus, csak az aszimmetrikus tárgyak oldják a traumát, a szimmetrikusak csak szépek, de nem jók semmire azon kívül, ami a kitalált funkciójuk, mi terápiás tárgyak vagyunk.
• És mintha csavarodnék is.
• Igen, jobbra csavarodsz, ez felgyorsítja a csí-t, ha megfordítanak, akkor lelassítja. Ez még jól jöhet!
• És akkor most mi lesz velünk?
• Kiszáradtunk, most megyünk a kemencébe, aztán mázazás.
• Színünk is lesz?
• Csak semmi feltűnő! Valami szép őszi szín, addigra leszünk pont kész.
• És akkor eladósorba kerülünk?
• Pont ideje, nem gondolod?
• Elég sokat vártunk, igazad van. Lehet, hogy valakinek megtetszünk.
• Az könnyen lehet! 

Köszönet az első korongozásért Horváth Eszternek!

Budapest, 2023. augusztus 21.

• „Aki voltam, bennem él
• Aki vagyok, mendegél
• Aki leszek, engedem
• Aki örök, szeretem”** 

*Olyan védhetetlen fenyegetéseket létrehozó lépés, amelyik se nem sakk, se nem ütés, sem nem direkt tiszttámadás.

                                                                             Liszthasadás.

Karcsú, szellemes és tünékeny. Ha meg akarod fogni, kisiklik a kezed közül. Sose gondoltál rá, hogy újra látod, most itt van, tessék, megérkezett, amit annyira vágytál. Nem vetted észre, mert beleolvadt a környezetbe.

                                                                             Mimikri-kiskifli.

Mennyi bőrt kell levedleni, hogy végül valóban azok lehessünk, amik lennünk kellett? Hanyadik a csigabőr? Milyen színű? Mit rejt? S mért olyan lassan jön le, hogy már azt hiszed a belsőd is magával viszi, amikor lehull? Mennyi kötélhúzás van benne, és milyen erő kell hozzá? Elesel-e? Fel lehet-e belőle állni, és ha igen mikor, ki segít benne, hol és hogyan? És mi van utána? Mi van a fogság után?

                                                                           Kelepce-testszerte.

Ez az én felségterületem. Aki ide bejön, annak úgy kell viselkednie, ahogy illik. Lazán, de tisztelettel. Azt nem mondom, hogy szeretettel, mert azt annyiféle mellékzöngét rejt***, hogy mindenki azt gondol mellé, amit akar, amit tanult, amit tapasztalt. Amit hoztál, kinn marad, ami vagy, fogadom, ami leszel, képzelet.

                                                                         Felkeltem a hét szelet.

**Andrássy Réka verse

***lásd Tisza Kata-Kékre szeretni című művét

Köszönet a címért Rutkai Saroltának és Szalontai Istvánnak!

Budapest, 2023. augusztus 10.

Halaszthatatlan időpontot foglaltam Pókainénál, a mindenes jósasszonynál. Kellet is, hónapokra előre foglalt volt minden időpont. Aggódtam, nehogy késő legyen, hiszen itt a szüret, betakarítás. Tudnom kell, hogy mennyi kenyeret süthetek jövőre, és persze azt is, hogy Lajos velem marad-e, vagy végleg elválnak útjaink.

Pókainé rendezetlen hajjal fogadott, nappali köntösben, vagy legalább is annak tűnt, de mint később kiderült, ez egy varázsköpeny volt. Meg se kérdezte, mi járatban vagyok. Hozzá a legtöbb ember két dologgal jön: munka vagy szerelem. Legtöbbször kártyából jósol, de van úgy, hogy kávézaccból, vagy a csésze alján megmaradt tealevelekből. Ma rám nézett és tudta, hogy egyik se lesz jó, előhozta hát a meghazudhatatlan hordóját. Egy régi bükkfahordót, amiben sherry-t tároltak hajdanán. Elkezdte kopogtatni, mintha dinnyét vásárolna, majd töltött bele némi vizet, beleszagolt az elegybe, ami a sherry maradványokkal keletkezett, és azt mondta: „Jövőre minden jobb lesz, ne sirassa, ami elveszett, búzája sok lesz, szerelme kevés.”

Aztán Pókainé kiengedett, és töredelmesen bevallotta, hogy tulajdonképpen nem is tud jósolni, mindenkinek hasonló dolgokat mond, olyasmit, amit elvárnak tőle. Kuruzsló, és végre is ami igaz belőle, hogy az ura évekkel ezelőtt elhunyt és, hogy filozófia doktorátusa volt. A védikus asztrológiához ért ugyan, de itt vidéken az nem kelendő. A Védák fölött ismerkedett meg az urával, aki buddhista filozófiát tanított az Egyetemen.

Özvegy Dr. Pókainé alázatosan tördelte a kezét úgy kérlelt, hogy ne keltsem rossz hírét, ő mindenkit csak biztat, soha nem mondott felesleges hazugságot, csak amit amúgy is hallani akartak a népek. Így törnek darabokra a misztika cserépvázái. Van-e még igazság valahol? Van-e még méz a teához? Valóban létezünk-e, vagy csak hologramok vagyunk? Ezek az Élet nagy kérdései.

Budapest, 2021. augusztus 22.

Vád

…hónapok óta egyhelyben toporgunk. Vádoljuk egymást, hogy ki kezdte, ki bántott meg kit, kinek a félrelépése a fájdalmasabb, ki árulta el a családját. Ez magától nem fog megoldódni, beszélni kell róla, egymással. Mindeközben a gyerek az iskolában elalszik az órákon, vagy befészkeli magát a tanári előtti egyik ablakmélyedésbe. Nem hiszem, hogy ez normális. Kivéve, ha a normálist a katasztrófa szinonimájaként használjuk…

Kiábrándulás

…nem tudom, milyen az. Én még csak egy nőbe voltam szerelmes. Mondja meg, hogy milyen az, ha valaki kiszeret a másikból, és akkor tudni fogom, hogy ez történik-e velem. Adjon valami útmutatót, hogy ilyenkor mit kell csinálni, hogyan kell érezni. Sértettséget, sebesülést, gyászt?...

Bukósisak nélkül

…nem kaptam levegőt, csak felültem a haverom motorjára, az valahogy elindult, száguldottam…ütközni akartam, hallani akartam a karambolt és aztán a csendet…végre kaptam levegőt, és akkor megnyugodtam, mert tudtam, hogy megöltem azt a valakit, aki nem kap levegőt…

Sikertörténet

…korunk hőse, a gyógyszergyáros, kétszázezer az inge. Kételyek gyötrik, hogy jól végzi-e a munkáját. Túl nagy a felelősség a vállán, négyszáz ember megélhetése. És akkor elbocsátásokon kell az aláírását adnia, tudva, hogy ennek következményei lesznek, családok kerülnek nehéz anyagi helyzetbe. Összezavarodik benne minden. Ő választotta-e, hogy vezető legyen? Ismeri-e azt a nőt, akivel 15 éve él együtt? Egyáltalán heteroszexuális-e?... 

Gazdasági bűncselekmény

…ezek az emberek csak arra kellenek, hogy legyen kin átmosni a pénzt. Mindenki tudja, nyílt titok, hogy itt a pályázati pénzeket elsikkasztjuk. Csak ők nem tudják. Amikor meg rájönnek, már késő lesz. Ha nem azt csinálják, amit mondunk nekik, ellehetetlenítjük őket. Ebben a városban nincs többé esélyük…

Első négy történet a Terápia című sorozatból származik saját értelmezésben. Képen Dr. Csernus Imre.

Budapest, 2021. július 5.

Palika akkor fogant meg, amikor már alig számítottak rá a szülei. Ő volt az a vágyott faktor, ami még hiányzott ahhoz, hogy igazi család legyenek. Legalább is szülei ezt gondolták. Persze, hogy az kell, csak úgy élet az élet, ha gyerek is van. Egyszerre volt feszült és türelmes az apja. Az anyja meg minden vetélést kudarcnak élt meg. Egy-egy újabb bizonyíték arra, hogy értéktelen. Még egy gyereket sem tud megtartani. Már az örökbefogadást fontolgatták, amikor végre Palika megmaradt. Ahogy megszületett, a szent család vidékre költözött. Az apja eladta a motort, hiszen amíg a gyerek kicsi, az úgy sem kell, szigetelte a házat, az ikerszomszédokkal veszekedett, hogy ne vasárnap délben kezdjenek el fúrni, amikor Palika már végre alszik, a tyúkólból garázst épített, panaszkodott a kormányra, hogy az milyen család-barát, s a gyomrában állandóan ott volt a gombóc, mert a leépítések a munkahelyén már a családosokat is érintették, elveszítette a kapcsolatait és a világa csak Palika, a felesége, és a szűk család lett.

Nehéz volt neki. Egy majdnem szétzilálódott párkapcsolatba érkezett. Ennek megfelelően minden éjszaka álmatlanság gyötörte, és csak sírt. Nem volt jó neki. Kiegyensúlyozott szülőket akart, de tudta hogy hiába. Az első évet végigordította, biztos, ami biztos.

Az anyja már egy épkézláb mondatot nem tudott elmondani, csak gügyögött, mondókákat-énekeket mondott, de 10 hónapja nem kérdezte meg az apjától például, hogy mi van vele, mit gondol az életről, mik az álmai.

Aztán Palika kezdett öntudatára ébredni. Már kevesebbet sírt. Valahogy megérezte, hogy ezzel még jobban szétzilálja szüleit. Nem lenne neki jó, ha ne adj’ Isten miatta válnának el. Nem akart csonka családban élni. Egy gyerek önbecsülésének nem tesz jót, ha miatta válnak el a szülei. Úgyhogy befogta a száját, és csak akkor sírt, amikor valami baleset érte. Kommunikációra egyre inkább a beszédet használta.

Aztán valahogy csak rendeződtek a dolgok, a szülei elkezdtek megnyugodni. Azt hitték, minden rendben. Palika jól van, beszél, nem sír, ki lehet pipálni. Csak azt felejtették el, hogy miért. Hogy a félelem miatt menekült az egészségbe. A feszültség és kétségbeesés nem szűnt meg. Palika legbelül azért felelősnek tartotta magát a szülei állapotáért. Most is minden éjjel fenn van, és azon gondolkodik, hogy hol rontotta el. Lehet, hogy mégse kellet volna megszületni? Most már egész életében ez lesz? A szülei és semmi más. Az első év legalább is erről szólt. Arra is gondolt, hogy ezek nem az ő igazi szülei. Biztos otthagyták a kórházban. Egy teljesen nyugodt, kiegyensúlyozott pár. Csak is ez lehet a magyarázat. Teljesen reménytelennek tűnt a helyzet. Már gondolkodni sem tudott a kialvatlanságtól. Tudta, hogy szereti a szüleit, és tudja, hogy szereti az életet, de most erre erős mérget azért nem tudna bevenni. Vagy pont, hogy azt kéne, bevenni.

A szereplők és események kitaláltak, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve. 

Budapest, 2021. június 5.

Natasa Fjodorovna urával, Fjodor Joszifoviccsal ült a kandalló mellett ezen a szokatlanul hideg hajnalon. Natasa tudta, hogy ura megcsalja, és azt is, hogy a szobalánnyal, de nem volt mit tenni: ridegek voltak a pravoszláv házasságok. Nem volt elég a hideg időjárás, Natasa mellkasába egy jeges kéz markolt, és ki akarta tépni a szívét.

Natasa Fjodorovna szép volt, okos és dacos, az ura buta, csúnya és betörhetetlen. Így valahogy az összkép harmonikussá vált. Natasa nem szeretett főzni, annál inkább cigarettázni. Úgyhogy nem is főzött, csak cigarettázott. Ez így volt korrekt. Fjodor meg a cselédségre vetette ki a hálóját, hogy ezzel így áthidalja a kettejük közti kontrasztot.

Most azt hiszem, kellene is történnie valaminek, de orosz, és leginkább csehovi drámákban ez igen ritka. Mindenki csak feszt szenved, az idő valahogy nem mozdul. Mindenki be van fagyva abba a szerepbe, amibe az író helyezte a kezdeti leírások során. Mindaddig, míg valaki be nem megy a városba. Ez a valaki jó eséllyel nem jön vissza. Ezzel ki is fullasztva a dráma csehovi kereteit. E kitérő után akkor folytassuk!

Natasa Fjodorovna felállt és azt mondta: - Bemegyek a városba vágott virágért. Tudta, hogy ez a szolgálólány feladata lenne, de keresztbe akart neki tenni. Fjodor Joszifovics válaszolt: - Hozzon egy pud dohányt, ha visszajön. – De nem jövök vissza. – Akkor ne hozzon!*

Igen, igen, ahogy megjósoltuk. De semmi ok az elkeseredésre, az orosz hősök így boldogok. És nem csak Csehovnál. Ez egy életérzés, kiverhetetlen belőlük, hát fogadjuk el őket ilyennek, és a legközelebbi alkalomkor menjünk be mi is a városba.

*Idézet Alfonzó világszínházából. Képen Alfonzó-Ványadt bácsi

Budapest, 2021. május 9-10.

Anna Tyestyelkova csütörtök este lelépett a járdáról és egyszerre két irányba indult el. Az egyik irányban az út végén találkozott a herceggel, a másikon nem. De bárhogy is, mindkét út végén szabadidejében szamizdatot gépelt PRESTIGE ELITE 72 írógépén. Egyszerre 7-8 példányt gyártott illegálisnak minősülő irodalomból. Hajszálvékony zsírpapírt használt, megfelelő számú indigót biggyesztve közibük, emígy még éppen hogy az olvashatóság határait súrolta. Az egyik út végén a herceg figyelmeztette, hogy hagyjon fel eme hobbijával, a másikon mostohaapja. Ezért hát arra gondolt, mi lenne, ha egy irányba indulna el.

Anna Tyestyelkova pénteken meg is próbálta: elindult a temetőbe, ott megrázta a kívánságait teljesítő mogyoróbokrot, felvette ruháját, az aranycipellőket és továbbment a bálba, ahol találkozott a herceggel. A mese dramaturgiáját meghazudtolva a bál után a herceggel maradt éjszakára.

Anna Tyestyelkova hajnalban arra ébredt, hogy a herceg szamizdatot gépel ugyanazon módszerrel, mint ahogy ő tette. Dühében a másik oldalára fordult és aludt reggelig. Reggel már szombat volt. Szombaton még a fű se nő, nem hogy az oroszok szamizdatot gépeljenek. De a herceg csak ott ült az asztalnál és ahelyett, hogy azon siránkozott volna, hogy kié az arany cipellőcske, ő csak gépelt.

Anna Tyestyelkova levonta a következtetést. Mindegy milyen irányba indul el, a szamizdat így, vagy úgy élete szerves részét képezi. Lehet valódi személy, vagy mesehős, megtalálhatja boldogságát, vagy sem, a lényeg, hogy valaki-valahol hajnalokon keresztül gépeljen, ezt egyszerűen nem tudta kiírni az életéből. És akkor már nem is akarta.

*Orosz: самизда́т, lit: SELF-PUBLISHING

Képen: IBM Selectric typeball (Wikipedia)

Budapest, 2021. május 2.