Anna Tyestyelkova csütörtök este lelépett a járdáról és egyszerre két irányba indult el. Az egyik irányban az út végén találkozott a herceggel, a másikon nem. De bárhogy is, mindkét út végén szabadidejében szamizdatot gépelt PRESTIGE ELITE 72 írógépén. Egyszerre 7-8 példányt gyártott illegálisnak minősülő irodalomból. Hajszálvékony zsírpapírt használt, megfelelő számú indigót biggyesztve közibük, emígy még éppen hogy az olvashatóság határait súrolta. Az egyik út végén a herceg figyelmeztette, hogy hagyjon fel eme hobbijával, a másikon mostohaapja. Ezért hát arra gondolt, mi lenne, ha egy irányba indulna el.

Anna Tyestyelkova pénteken meg is próbálta: elindult a temetőbe, ott megrázta a kívánságait teljesítő mogyoróbokrot, felvette ruháját, az aranycipellőket és továbbment a bálba, ahol találkozott a herceggel. A mese dramaturgiáját meghazudtolva a bál után a herceggel maradt éjszakára.

Anna Tyestyelkova hajnalban arra ébredt, hogy a herceg szamizdatot gépel ugyanazon módszerrel, mint ahogy ő tette. Dühében a másik oldalára fordult és aludt reggelig. Reggel már szombat volt. Szombaton még a fű se nő, nem hogy az oroszok szamizdatot gépeljenek. De a herceg csak ott ült az asztalnál és ahelyett, hogy azon siránkozott volna, hogy kié az arany cipellőcske, ő csak gépelt.

Anna Tyestyelkova levonta a következtetést. Mindegy milyen irányba indul el, a szamizdat így, vagy úgy élete szerves részét képezi. Lehet valódi személy, vagy mesehős, megtalálhatja boldogságát, vagy sem, a lényeg, hogy valaki-valahol hajnalokon keresztül gépeljen, ezt egyszerűen nem tudta kiírni az életéből. És akkor már nem is akarta.

*Orosz: самизда́т, lit: SELF-PUBLISHING

Képen: IBM Selectric typeball (Wikipedia)

Budapest, 2021. május 2.