• „Aki voltam, bennem él
• Aki vagyok, mendegél
• Aki leszek, engedem
• Aki örök, szeretem”** 

*Olyan védhetetlen fenyegetéseket létrehozó lépés, amelyik se nem sakk, se nem ütés, sem nem direkt tiszttámadás.

                                                                             Liszthasadás.

Karcsú, szellemes és tünékeny. Ha meg akarod fogni, kisiklik a kezed közül. Sose gondoltál rá, hogy újra látod, most itt van, tessék, megérkezett, amit annyira vágytál. Nem vetted észre, mert beleolvadt a környezetbe.

                                                                             Mimikri-kiskifli.

Mennyi bőrt kell levedleni, hogy végül valóban azok lehessünk, amik lennünk kellett? Hanyadik a csigabőr? Milyen színű? Mit rejt? S mért olyan lassan jön le, hogy már azt hiszed a belsőd is magával viszi, amikor lehull? Mennyi kötélhúzás van benne, és milyen erő kell hozzá? Elesel-e? Fel lehet-e belőle állni, és ha igen mikor, ki segít benne, hol és hogyan? És mi van utána? Mi van a fogság után?

                                                                           Kelepce-testszerte.

Ez az én felségterületem. Aki ide bejön, annak úgy kell viselkednie, ahogy illik. Lazán, de tisztelettel. Azt nem mondom, hogy szeretettel, mert azt annyiféle mellékzöngét rejt***, hogy mindenki azt gondol mellé, amit akar, amit tanult, amit tapasztalt. Amit hoztál, kinn marad, ami vagy, fogadom, ami leszel, képzelet.

                                                                         Felkeltem a hét szelet.

**Andrássy Réka verse

***lásd Tisza Kata-Kékre szeretni című művét

Köszönet a címért Rutkai Saroltának és Szalontai Istvánnak!

Budapest, 2023. augusztus 10.