Palika akkor fogant meg, amikor már alig számítottak rá a szülei. Ő volt az a vágyott faktor, ami még hiányzott ahhoz, hogy igazi család legyenek. Legalább is szülei ezt gondolták. Persze, hogy az kell, csak úgy élet az élet, ha gyerek is van. Egyszerre volt feszült és türelmes az apja. Az anyja meg minden vetélést kudarcnak élt meg. Egy-egy újabb bizonyíték arra, hogy értéktelen. Még egy gyereket sem tud megtartani. Már az örökbefogadást fontolgatták, amikor végre Palika megmaradt. Ahogy megszületett, a szent család vidékre költözött. Az apja eladta a motort, hiszen amíg a gyerek kicsi, az úgy sem kell, szigetelte a házat, az ikerszomszédokkal veszekedett, hogy ne vasárnap délben kezdjenek el fúrni, amikor Palika már végre alszik, a tyúkólból garázst épített, panaszkodott a kormányra, hogy az milyen család-barát, s a gyomrában állandóan ott volt a gombóc, mert a leépítések a munkahelyén már a családosokat is érintették, elveszítette a kapcsolatait és a világa csak Palika, a felesége, és a szűk család lett.

Nehéz volt neki. Egy majdnem szétzilálódott párkapcsolatba érkezett. Ennek megfelelően minden éjszaka álmatlanság gyötörte, és csak sírt. Nem volt jó neki. Kiegyensúlyozott szülőket akart, de tudta hogy hiába. Az első évet végigordította, biztos, ami biztos.

Az anyja már egy épkézláb mondatot nem tudott elmondani, csak gügyögött, mondókákat-énekeket mondott, de 10 hónapja nem kérdezte meg az apjától például, hogy mi van vele, mit gondol az életről, mik az álmai.

Aztán Palika kezdett öntudatára ébredni. Már kevesebbet sírt. Valahogy megérezte, hogy ezzel még jobban szétzilálja szüleit. Nem lenne neki jó, ha ne adj’ Isten miatta válnának el. Nem akart csonka családban élni. Egy gyerek önbecsülésének nem tesz jót, ha miatta válnak el a szülei. Úgyhogy befogta a száját, és csak akkor sírt, amikor valami baleset érte. Kommunikációra egyre inkább a beszédet használta.

Aztán valahogy csak rendeződtek a dolgok, a szülei elkezdtek megnyugodni. Azt hitték, minden rendben. Palika jól van, beszél, nem sír, ki lehet pipálni. Csak azt felejtették el, hogy miért. Hogy a félelem miatt menekült az egészségbe. A feszültség és kétségbeesés nem szűnt meg. Palika legbelül azért felelősnek tartotta magát a szülei állapotáért. Most is minden éjjel fenn van, és azon gondolkodik, hogy hol rontotta el. Lehet, hogy mégse kellet volna megszületni? Most már egész életében ez lesz? A szülei és semmi más. Az első év legalább is erről szólt. Arra is gondolt, hogy ezek nem az ő igazi szülei. Biztos otthagyták a kórházban. Egy teljesen nyugodt, kiegyensúlyozott pár. Csak is ez lehet a magyarázat. Teljesen reménytelennek tűnt a helyzet. Már gondolkodni sem tudott a kialvatlanságtól. Tudta, hogy szereti a szüleit, és tudja, hogy szereti az életet, de most erre erős mérget azért nem tudna bevenni. Vagy pont, hogy azt kéne, bevenni.

A szereplők és események kitaláltak, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve. 

Budapest, 2021. június 5.