A latinos vulkán szó elnevezését az antik mitológiában szereplő Vulcanusról, a rómaiak tűzistenéről kapta, aki egyben a kovácsok istene is volt. A tűzhányók két csoportba sorolhatók aszerint, hogy az aktív lemezhatárokon (közeledő és távolodó kőzetlemezek), vagy az aktív peremszegélyektől távol alakulnak ki.

          Vulkanológusok régóta kutatják a görög mitológiából ismert Poszeidón szerepét a nagyobb vizekben. Csak az utóbbi két évtizedben fordították figyelmüket a halászati kutatók tenyész-, kísérleti tavainak, recirkulációs rendszereinek és egyes igen ritka esetekben halászcsárdák vulkanikus tevékenysége felé.

          Ezek a jelenségek különösen érdekesek, hiszen feltételezik, hogy a jól ismert görög Isten, Poszeidon mellett egyes vadabb sellőlányok is résztvesznek a tektonikai mozgások létrehozásában. A megfigyelt eseményeket a görög mitológiai alak dührohamaira vezetik vissza, amelyek a kísérleti munka nem tervszerű előrehaladta, illetve az halászcsárdákban kapható silány minőségű ételek fogyasztása váltja ki.

      Vulkanológusok ezügyben megkeresték a Magyar Pszichoterapeuták Társaságát, és a közös munka eredménye arra a következtetésre vezetett, hogy Poszeidon ilyen jellegű személyiségtorzulása „hányatatott” gyerekkorából fakad, amikor is apja, Kronosz felfalta, majd testvérei könyörgésére újra felöklendezte. Ezt hívják Poszeidon második születésének. Így anyja, Rhea és apja is megszülte egyszer. Ez a kettősség, illetve az apja általi egészben való lenyelés okozhatta ezt az életreszóló traumát.

         A jövőben abban az irányban folynak majd a kutatások, hogy hogyan lehet ezt a traumát feldolgozni és így az említett szeszélyes kitöréseket csökkenteni.

Szarvas, 2015. július 23.