Ma az Örs vezér tértől hazafelé utazva a buszon egy olyan négyes ülésbe ültem be, csupa „értelmiségivel”. Tudjátok: kigyúrt-kivarrt izmok, szolárium és Taigetosz pozitív, az értelemnek a leghalványabb szikrája sem látszott a tekintetükön. Persze, végül is mindegy, hogy kivel ül egy csoportban az ember, ha van egy jó könyve.

Az élet azért szerencsére nem ilyen egyszerű: el kezdett viszketni a mellem alja. Rengeteg gondolat futott át az agyamon: például mit tenne egy férfi, ha bombázókkal lenne körbevéve és Dél-tájt viszketegség gyötörné… Ezen felbuzdulva megvakartam, de ahelyett, hogy elmúlt volna, az egész mellemen csupa viszketegség vett erőt. Ha ezt nyilvánosan megvakarom, az már a softpornó kategória és ki kell tegyem a 18-as karikát. Úgyhogy összeszorítottam a fogam és vártam, hogy múljon.

Közben elérkeztünk a híd előtti bekötőúthoz, ahol három „ribizli” volt már esti szolgálatban. Lám-lám, gondoltam, úton Keresztúr felé és Keresztúron is a testiség rabszolgái vesznek körül.

Azóta próbálom felfejteni ezeknek az eseményeknek a mondanivalóját. Egyes ezoterikus tanok szerint a velünk történt eseményeket mi vetítjük ki magunkból, mert ezzel is tanulunk valamit. Hosszas analízis után én azt hiszem a következőt tanultam: „Ha viszket a melled, wazze, mindegy, hol vagy, vakard meg…esetleg előtte kérj igen nőiesen bocsánatot!” Hát mára ennyi!

Budapest, 2015. június 16.