„Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám – az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített…”*

Meg kell mondjam, hogy valószínűleg senki, a sienaiak végképp nem. Ahogy az idézett könyv főhősei olyan szépen megfogalmazzák, Sienában nem lehet csinálni semmit, „de ha kimondom azt a szót, hogy Siena, az az érzésem, hogy ott megláthatnék valamit, amitől minden rendbe jönne.” Kétlem, hogy ezt a hatást a primitívek ki tudnák váltani, bár embere válogatja. Ha valaki primitív kutató, kétségtelen rendbe jönnek a dolgai Sienában.

És persze ez a hely nem mindenkinek Siena, és a legjobb, ha ezt a Sienát internalizáljuk és odabenn találunk rá valami olyanra, ami rendbe hozhatja dolgainkat, odakinn hiába is keresnénk. Mindannyian utasok vagyunk és mindannyiunkat a holdvilág vezet odabenn. Idekinn inkább a napvilág. A holdvilág a legmélyebb érzéseinket pásztázza körbe, amelyek mindig nagyon kacskaringósak és tekervényesek. Ennek ellenére a Hold néha egyetlen sugarával pontosan rá tud világítani a lényegre, és évtizedes veszkölődéseket egy véletlen mozdulattal helyre rak. Mihályt, a főhőst egyszerűen rossz vonatra rakja föl a sors és nem Rómába megy feleségével, hanem Perugiába.

A mi sorsunk is ilyen, és ahogy a főhős valami előérzetet követve a passzusunkat még előző este magunkhoz vesszük, ne maradjunk adósa senkinek, pláne ne a sorsnak. A főhős szeretni csak azt tudja, aki távol van. Persze néha vannak ilyen kapcsolatok, és ha ezek meghatározóak, akkor ez az attitűd berögzül, és aki közel van, észre se vesszük. Túl közel van. Lehet, hogy bejön a terünkbe, ahol még nincs helye. Na ilyenkor szoktak megijedni az emberek és véletlenül nem arra a vonatra szállnak fel, amin feleségük utazik.

-„Neked ellenszenves a feleségem?” –kérdezte egyszer Popper Pétert egy jó barátja, mire a professzor szabadkozott, hogy már ne is haragudj, de hogy lehet ilyet kérdezni, erre nem lehet válaszolni.

-„De, na mond meg őszintén, nem fogok megharagudni, ellenszenves?”

-„Igen.”- tördelte kezét a professzor.

-„Jó, mert nekem is. Csak akartam tudni, más is így van-e ezzel.”**

Mi is így lehetünk az életünkkel. Tudjuk, miben vagyunk, mások is tudják, miben vagyunk, már csak Sienába kell eljutni. Ha lehet, minél előbb.

*Idézetek Szerb Antal- Utas és holdvilág című regényéből.

**Idézett beszélgetés Popper Péter előadásából.

Képen: Moon over Siena from www.flickr.com in 1024x683

Budapest, 2020. október 13.

"Olaszországot is a felnőtt dolgok közé tette el, mint az ivadékok nemzését, titokban félt is tőle, félt, mint az erős napsütéstől, a virágok szagától és a nagyon szép nőktől."

Ha így kérdezem, valószínű nem a válasz. A Szerb Antal regény hősei és mi is mindannyian bele vagyunk ragadva egy-egy momentumának az életünkbe. Akár az is elképzelhető, hogy többe, hogy több ilyen élmény van, ami odaragaszt és nem enged szabadulni. Mint az egér az egérfogóban még ragacs is van a talpunk alatt, és nem nyílik a zár. Ez az elakadás lehet, hogy csak életünk bizonyos aspektusára igaz, a többiben úgy viselkedünk, mintha felnőttek lennénk.

Meglepő módon, ha nyugton maradunk a ragacs elkezd kiszáradni, elveszti húzóerejét és már csak az egérfogó marad. Ez egy szerkezet, nem élőlény, nincs lelke, ezt kell kihasználni, és persze a bennünk lévő örvényt, ha érzünk ilyet. Azt is hozzá kell tennem, hogy az egérfogót mi raktuk magunkra, csak nem emlékszünk. És ha ez bevillan, legalább egy pillanatra, akkor tudnunk kell, hogy mért tettük és hogyan nyitható. Mi építettük ugyanis. Ha valaki idáig eljut a gondolatmenetben, a szerkezet szinte magától leomlik róla. Csak egy maszk volt, egy védelem. A gyermekkor, serdülőkor és bármely más kor fájdalmának védelme. A fájdalomnak evolúciós funkciója van, leállítja az adott tevékenységet, vagy irányváltoztatásra kényszerít. A fájdalom mérhetetlen. Jellegében is sokféle van, erősségében meg pláne, és emberi tűrőképességből igen sokféle.

Felnőni mindig fáj, és az emberek jórészt nem szeretik a fájdalmat. A jól berögzült szerepeket nehéz elengedni, ahhoz fejlődni kellene, ez sem divatos mostanában. Valószínűleg ezét fáj, mert már rég el kellett volna engedni és továbbhaladni. És mindenekelőtt együttműködni azokkal is, akiket elengedünk és azokkal is, akiknek megfogjuk a kezét. Nem kell ezt egyedül csinálni, egyes részeket talán. De rengetegen vagyunk sokféle helyén ennek a skálának, lehet ez akár egy láncolat is.

A Belső Gyermeket azonban a folyamatban sose veszítsük el, hiszen ő adja a hajtóerőt és a rugalmasságot, hogy ne merevedjünk bele a rutinba, játszunk, kergetőzzünk és nevessünk sokat továbbra is. S ha az egérfogó lepattant rólunk ezt már könnyedén meg is tehetjük. S ezután hívhatnak minket gyerekes felnőttnek, de sokkal jobb, mint a felnőtt gyerek, aki nem érti, mért történnek vele a dolgok és mért nem ő történik a dolgokkal. Ő TÖRTÉNIK.

Idézet Szerb Antal- Utas és holdvilág című regényéből

HATÓERŐ

Kép a conscienhealth.org oldalról eredetiben 500x331

Budapest, 2020.október 8.

Sorell felállt a földről, végignézett magán, mindene csupa vér és hányás. Az állkapcsa sajgott, vagy 1-2 fogát biztos kiverte az esés az ágyról. Egyébként nem volt semmi baja. Belenézett a falitükörbe, kicsit kék volt a bőre, ennyi. Szédült még és kavarogtak a gondolatai. Így nem láthatja meg! Bement a fürdőszobába, levetkőzött és megzuhanyozott. Hajat is mosott és fogat Mr. Threlfall fogkeféjével. Ezt is csak meg kell csinálni – gondolta -, de ennyire még sosem csúszott ki a lába alól a talaj. Hideg vízzel megpacskolta az arcát, többször, hogy észhez térjen. S most, ahogy fogta az arcát, s köpködte ki a fogait, hirtelen újra forogni kezdett a film. Megrázta magát, végigsimított a testére csavart törölközőn, kinézett az ablakon és dühösen belemormolt a sötét, kietlen ürességbe: „- Nem csak egy prosti vagy! Az Isten szerelmére, térj végre észre és szedd össze magad, vagy máskor is így elbánnak veled!” Aztán ott maradt, ő maga sem tudta hova mehetne, hogy örökre elfelejtse az eddigi életét. Csak Mr. Threlfall mellett lehet biztos benne, hogy máshogy is lehet élni.

Volt egy nagyon nehéz visszatérő emléke: az, hogy őt becsapták, de ez most nem tűnik olyan egyértelműnek. Sorell tudta, hogy valami valódit keres, amit más nem ad meg neki. És ő megpróbálta kikerülni ezt, mert neki nem jár. Azt hitte, ha bünteti magát, egyszer valaki, valahol, valamilyen formában majd megbocsát. De ez a valaki ő, és úgy tűnik itt és most.

Mr. Threlfall kanasztázni akar majd, úgyhogy megkereste a römikártyát és kikészített egy kis bort az asztalra, amit talált. Megpróbálta elfogadni, és felkészült, hogy örökre belemerüljön ebbe a távoli, de mégis ismerős világba. Derengett, hogy valaha a férfi azt mondogatta, emlékezteti a rég elhunyt feleségére, pont olyan csillogó a tekintete, a haja színe, az alakja, és érdekes módon az illata.

Sorell már amikor nem vele van, akkor is vele van. Az idő megszűnt múlni, s csak kettejükért élt. Elkezdett kicsit szolidabban öltözködni, nem festette annyira magát, s haját is kiengedte, tudta, ő így szereti. A mellkasát szorongató hatalmas kéz eltűnt, végre kapott rendesen levegőt, tudott enni, tudott aludni. És nem kellett sosem várni. Most már mindig visszajött. Mintha egy másik filmet fűztek volna be a vetítőgépbe, vagy mintha ugrott volna a vonat a váltónál, és más irányba terelte volna az életét. Nem menekült tovább. Hazatalált.

Képen: film-roll from www.flickfeast.co.uk original in 852x480

Budapest, 2020. szeptember 30.

Végy egy szál zellert és tekerd körbe fehér spárgával! Az most mindegy, hogy valódi spárga, vagy a zöldség. A lényeg, hogy fehér legyen, mert senki sem akar rózsaszín levest enni, hacsak nem málna krémlevest főzünk. De most zeller krémlevest főzünk. Hámozzunk meg némi burgonyát, hagymát! A főzés közben vezessünk személyiségfejlődési naplót a gyerekről. Ha ez nem megy, ne csináljuk, de jobb, ha mégis, bár értelme nincs. Pláne egy ezredesnek.

Tegyünk fel egy lábast a tűzre, alacsony lángon üvegesre pirítsunk némi hagymát! Az most mindegy, hogy milyen. Tőlem, akár medvehagyma is lehet. Lényeg, hogy közben próbáljunk biológia érettségi előkészítő feladatokat (többszörös relációanalízis) megoldani a gyerek helyett. A gyerek serdül, kár tőle teljesítményt várni, bár az iskola erőlteti, ők sem hisznek benne. A gyerek serdülőkorában a karaktere serdül, nem a teljesítménye. Ez egy elég nagy félreértés.

Felöntjük egy kis vízzel és tejjel, beletesszük a felaprított zöldségeket, majd fűszerezzük és puhára főzzünk. Ha kicsapják a gyereket, mehet Amerikába College-ba. Konfliktusba kár kerülni a tanárral. A gyerek eleven. Most mit csináljak? Én csak egy apa vagyok. Pláne nem pedagógus. Csak egy ezredes, abból sem a legjobb. Túl sokat merengek. Hogy vittem ezredesi rangig? A’szem kihalálos alapon mennek ezek a dolgok.

Amikor felfőttek a zöldségek robotgéppel bepürésítjük. A gyerek azonban nem robotgép és nem is lehet robotgéppel besűríteni, bármennyire is szeretnénk. Fogyasszunk jó étvággyal! Bármilyen zöldséggel megfőzhető. Fűszerezést a zöldség karakteréhez illesszük. Akár csak a tanítást a gyerek karakteréhez. De ezt azért sok lenne kérni a pedagógiától. Meg az oktatástól. Nincs erre ereje senkinek. OUTSIDER MEGOLDJA? Együk meg azt, amit főztünk! Ha nem ízlik, más receptet próbáljunk, vagy más technikát! Esetleg fizessünk többet a pedagógusnak, hogy legyen motivációja és ne terheljük túl. Ehhez tud Karacsin ezredes segítséget nyújtani.

Eredeti gondolatok Popper Péter előadásából (Szülő és gyermek sorsdöntő találkozásai). Képen szintén ő eredetiben a titokterminál.com oldalról 740x343 méretben.

Budapest, 2020. szeptember 29.

• „Kondulás villanás
• Zöld mezőben rézkovács”* 

Messze Izlandon, élt nagyon régen egy rézkovács, Kaspar. Mindig akadt munkája: ha háború volt, azért - olyankor fegyvert, üstöt készítet - ha béke, azért – ekkor leginkább ékszert, pénzérmét vert a műhelyében. Egy nap kiment a közeli sziklához zuzmót gyűjteni, amit nem csak a reggeli túrós pogácsába kevert bele, hanem azzal törölte át a frissiben elkészült réztárgyakat, mert az olyan ódon hatást kölcsönzött nekik.

Ahogy a megszokott helyén kereste a zuzmókat, egyet sem talált, az összes telepet már valaki learatta előle. ’Hát ez így sehogy se lesz jó!’ – gondolta. Gyülekeznek a reggeli felhők, s őt már jó előre befűtött kemence várja otthon, nem mehet haza üres kézzel. Ebben a szempillantásban az egyik formásabb felhőről villámlás és menydörgés kíséretében egy furcsa lény ugrott Kaspar elé.

• ’Jó reggelt, kovács! Mért búslakodsz olyan nagyon?’ – kérdezte kérlelően az idegen.
• ’Hát te meg ki vagy, s hogy utazhatsz a felhőkön?’ – ámult el Kaspar.
• ’Én vagyok a Kaportündér, aki felhőkön járok, s kelek, s ha kell, segítek az embereknek. Mi hát az a nagy baj, te kovács?’
• ’Nem tudok zuzmót szedni, így nem tudom mi lesz velem.’
• ’Hát szedjél inkább kaprot! A túrós pogácsába biztosan jó lesz, remek savanyúságokat is készíthetsz vele, s ha a réztárgyaidat azzal törölgeted át, meglásd úgy fognak csillogni, hogy hetedhét ország csodájára jár majd!’
• ’Ez biztos? Mi errefelé kigyomláljuk a kaprot, s a disznóknak adjuk.’
• ’Biztos! Menj hát, s járj szerencsével!’

Kaspar hazament hát és a kertjében található összes kaprot leszedte, felaprította, s belekeverte a túróba, majd megkóstolta: ’nem is rossz’ – gondolta. Majd lisztet, tojást, élesztőt adott hozzá, s gyúrt belőlük pogácsát, hajtogatta, pihentette, szagatta, s végül a jó előre befűtött kemencében kisütötte. Mikor a pogácsák kisültek, rákiáltottak a kovácsra: - ’Rejtsél belénk pénzérméket, ékszereket!’

’Nem is rossz ötlet.’ – gondolta kovács, s a következő vásáron az ilyen zsákbamacska pogácsákat csak úgy vitték az emberek. Híre ment, hogy ezek a tárgyak csodás eseményeket idéznek elő mindazoknak, akik megvásárolják őket.

Így történt, hogy a kicsi kaprot, amit előtte a disznók elé vetettek, csodatévő fűszernövényként tisztelték eztán egész Izlandon.

*Hindu énekekből

Képen: irish fairy in dill by jen and kris from giulal.deviantart.com (original in 164x200) 

Budapest, 2017. november 5-12.- 2020. szeptember 26.

Emília akkor vált el, illetve még nem mondák ki a válást és párterápiába jártak. Minek? Tudta ő is, hogy felesleges, de szenvedett. Mindig is gyanított valamit a háttérben. Hogy van valaki, de nem értette, mert semmi nyomot nem talált, és biztos volt benne, hogy Ferenc hűséges. Legalábbis fizikailag. Lelkileg semmiképp. Az intimitást biztos, hogy máshol élte meg. Otthon olyan volt, mint egy töketlen vénember. Nehéz volt neki. A gyenge férfiakat nem szerette. És Ferenc otthon gyengének mutatkozott. Jó volt végre egyedül abban a lakásban, amit az apja hagyott rá. Fiatalon házasodtak, azt hitték örökre. Egy évig se tartott.

Aztán Ferenc neten megismerkedett valakivel, és azonnal gyereket is akartak. Persze, hogy az kell, csak úgy élet az élet, ha gyerek is van. De a gyerek nem akart jönni. Orvosokhoz jártak. Állandóan a kudarccal szembesültek. Ferenc még Emíliát is fölhívta. De ő örült, hogy igazából ezzel az önsajnálattal már nem neki kell foglalkoznia. Nem volt káröröm benne. Az nem jó egy nő önbecsülésének, ha nem jön össze a baba és a kapcsolat is könnyen rámehet. Minden egyes vetélés egy-egy gyász. Csoda, hogy összeházasodtak és türelemmel vártak. Emília még az új feleséggel is beszélt. Mint két régi jóbartátnő. Kicikizték Ferenc kis izéit. Hogy mennyire körülményes, meg óvatoskodó. De azért lehet, hogy mindkettőjüknek pont ezért tetszett. Mert nem az a dúvad, mint a többség. Az se jó, ha lerohanják az embert. „A nők nagyon be tudnak rágni, ha megdugják őket, de még jobban, ha nem.”*

Aztán csak összejött nekik a gyerek, és Emília szívből örült. Azt hitte minden rendben. A szent család kiköltözött vidékre és majdnem 10 hónapig nem is látta őket. Ez idő alatt neki új munkahelye lett és randikra járt. Semmi komoly. Mindegyik pályázótól azonnal a falramászott, mert vagy baromi unalmas volt, vagy túl okoska, aki mindenhez értett, vagy a kettő együtt és semmit nem akartak, csak azt. Nem kéne a filmidézeteket szó szerint érteni talán! Kéne egy kicsit ismerkedni, beszélgetni, kirándulgatni. A nők azért máshonnan közelítenek ugyanoda. Ezt talán érdemes lenne figyelembe venni. De ezek?

Már nyolc hónapja nem alszik rendesen. Minden éjjel fenn van, és azon gondolkodik, hogy hol rontotta el. Lehet, hogy mégis Ferenc volt az igazi, de a gyerek miatt az már almás. Álmában ordít, és zokog. Erre azért felkel. Meg a szomszédok is. Reggelente úgy megy be a céghez, mint egy zombi. Türelmetlen, ideges, ráadásul leépítések vannak, de a munka nem kevesebb. Egy perc nyugta sincs. Teljesen reménytelennek tűnik a helyzet. Már gondolkodni sem tud a kialvatlanságtól. Tudja, hogy már nem szereti Ferencet, és tudja, hogy szereti az új életét, de most erre erős mérget azért nem tudna bevenni. Vagy pont, hogy azt kéne, bevenni.

Minden a párkapcsolat körül forog. De nincs egy épkézláb férfi, aki megkérdezné, hogy mi van vele, mit gondol az életről, mik az álmai. Azt mondják, sok embert kell megismerni, míg az ideális társat megleli az ember. És persze minden nőnek az az álma, hogy független legyen, és úgy árulja magát a társkereső oldalakon, mint valami húspiacon az árut, méreteket adjon meg, koordinációkat, paramétereket. Behány, ha még egyszer el kell valakit kápráztatnia élete fantasztikus történetével. Nem ezt akarta egyáltalán, hát most mégis ez van.

*Idézet a Csak szex és más semmi című filmből.

Kép: www.nyugat.hu- Villámrandi

A szereplők és események kitaláltak, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve. 

Budapest, 2020. szeptember 24.

egy: a haj súlya

…egy hajszál is számít, hogy merre áll, merre fésülik, ha hosszan jobbra, a jobb oldal megerősödik, a test jobb oldala…ilyenkor érdemes néha balra, vagy középre, és akkor hosszan így…mondom, itt egyetlen hajszálról van szó…hajtömeg már túlzás is…a tupírozás, punk-frizura, halántéknál kinyírt, középen összefogott, szedett-vedett professzoros, kopasz…szóval mind valamit mutat, valamit jelent, vagy valamit okoz…egyetlen hajszál híján…

kettő: a kis piros mappa

…hirtelen eltűntünk a kis piros mappából, és most random családtagok vannak benne, unokaöcsém, és távolabbi rokonok, mintha minket szégyelleni kellene…vagy ha előkerül a mappa, akkor rólunk nem kell beszámolni, hogy mi-mikor-kivel történt…kétlem, hogy bármit titkolni kéne…nekem semmiképp…persze lehet jobb is, hogy kikerültünk onnan, mehetünk, amerre látunk, élhetjük az életünk…remélem ezt jelenti…érdekes...ÉR, DE TETVES

három: apám orvosa

…visszajövök*…VISSZA A JÖVŐBE?...ha már kifogy az ihletből, hogy milyen szerepeket osszon rám-igazából nem tudja, hogy folyamatosan kiveszem magam a rámosztott szerepeiből…biztos valami rendező akar lenni-akkor azt találja ki, hogy beteg és majd én meggyógyítom, mert most az orvosa nem fogadja, járvány van, én nézzem meg a furunkulasait…de meggyógyítani nem én, nem az orvos, hanem az öngyógyító folyamatok fogják…a Föld is öngyógyít…szerintem most ilyesmi van…a régi sebeket felnyitja, újra kitisztítja, most rendesen, ez fáj, nagyon, és aztán szépen ellátja a sebet, most gondosan, nem csak úgy tessék-lássék módra, és várja a gyógyulást…”ismerős a táj, a medve csak ül és vár, minden ember hazatér”*

négy: maszkban érés

…van ebben valami jelzésértékű…a társadalom maszkja is ilyesmi lehet…egyben megtanulhatsz szemmel mosolyogni…nem mindig csak forgatni a szemedet…vagy szigorúan nézni…élesen, ahogy szoktál…akár egy legyet is oda lehetne szögezni a tekinteteddel, ahogy egykori jóbarátod mondaná…kisimíthatod a redőket a homlokodról…és hagyod, hogy ez a jóleső energia átjárjon…JÓLESŐ ALLERGIA? MAJD AZ ESŐ MEGOLDJA.

öt: árnyékolás

…az nagyon nem mindegy, hogy mit árnyékolunk le és min van a fókusz…lehet ezzel játszani, de csak óvatosan…ez egy szakma, nem is egy, több…sokan használják a módszert, nem csak a filmesek, fotósok…mások is…MÁR SOK IS…

hat: persona

… a jungi persona drámája a belső tartalom és a külső forma közt feszülő diszharmónia lehet…a persona, a külső maszk, amit egyrészt azért viselünk, hogy a külvilág elfogadjon bennünket, másrészt azért, hogy benső, a valóságos lényünket (self/selbst) elrejtsük minden olyan közösségben, ami nem szeretet-alapokra épül…a szebbik arcunkat is mutatjuk…**

hét: a szakács álma

…és akkor álmomban összekevertem az almát, diót és a szőlőt, mert az jól megy a borkóstolóhoz, gondoltam…de valahogy még ment bele zeller, sajt és majonéz…tegnapról maradt…azt ma meg kell enni…szerintem ez egy saláta lett, de nagyon érdekes a fanyar és édes keveréke az érett sajtokkal…amikor ezt az ízt éreztem a számban, hirtelen felkeltem és azonnal el is készítettem…HÉTRÉT KENYEREM

nyolc: hatszor nyolc

…az 48, bárhogy is számoljuk…de mi történt ebben a hat periódusban…nagytakarítás kérem…folyamatosan…rengeteg áldozat, türelem, hit, jóvátétel, alázat…és rengeteg hiba, amit folyamatosan editálgatni kell…mint valami DNS-repair rendszer, visszamegyek, ellenőrzöm, kijavítom…néha a hiba jobb eredményt szül, mint a pontos másolás, ilyenkor úgy hagyom…akkor mi van, ha két ilyen repair rendszer találkozik…A FÁCÁN TOJIK?

kilencedik: szekerek virággal

…hajnalban mindig óriási a madárcsicsergés…próbálom érteni…mindegyik faj mást mond, mégis harmonikus…a természet üzen valamit…hallgatom, és megnyugtat…még a nyitnikék sürgetése is…ő ilyen…a természet sokféle…az embereké is…TERET TÁGÍTOK TINTÁVAL

tíz: cserépdarabok

…eltűnt egy igen kedvelt Holllóházi bögrém…már régen…lehet valaki eltörte…és eltörte mindazt a kedves emléket, ami hozzá fűződik…elvette tőlem azokat az embereket, akikhez kötődött…egy tárgy…de olyan nemes volt megjelenésében, és az én életem megjelenésében is, hogy fáj, hogy nem látom…pedig csak egy tárgy…mi lenne, ha ember, vagy házikedvenc lenne…azt a törést nehéz túléni…a cserépdarabok összeragaszthatók, ha még megvannak, vagy újraformázhatók, kiégethetők, újra festhetők…de mi lesz az emberekkel…velük a párbeszédet gondolatban folytatjuk, ha eltűnnek, és lehet, hogy egyedül kell lezárni egy-egy kapcsolatot, valahogy úgy, hogy legalább számunkra megnyugtató vége legyen…

tíz N 1: a görbület

…azt mondják, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, de ez nem igaz, hiszen a tér görbül, tehát a görbületnél legelőször bizonyára…ez ennyi

TIZENKETTŐ: A Nyugvópont

…no ne ijedjünk meg, a Tarot Nagy Árkánumának tizenkettedik lapja az Akasztott ember…amikor áldozatot kell hozni, hogy egy ciklust lezárhassunk, új látásmódot kell képviselni, egyes szerzők szerint egyfajta megvilágosodás…szükségszerű irányváltoztatás, lemerülés a mélységbe…ezek elkerülhetetlen lépései az új ciklus megkezdésének…tudnunk kell, mire építkezünk, ha tudjuk, mi van odalenn, csakis akkor tudunk rá építeni…GYALOG-GALOPP MOCSÁRVÁR…akkor tudjuk, hogy mik a lehetőségek, új, érett, és helyes hozzáállás megtalálása…A MAG TÁLALÁSA?

*Utalás a Bagossy Brothers Company- Visszajövök című dalára, részletek ugyaninnen.

**Idézet Müller Péter- Jóskönyv című művéből (22-es: PI-Megszépítés).

HATÓERŐK

Képen: Muskátlis szekér (az eredeti 365x274) a www.országalbum.hu oldalról.

Budapest, 2020. szeptember 22.

„tudjátok, az a baj veletek, hogy ti azt gondoljátok, az életben problémák vannak, és megoldásokat kell találni. Valójában az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.”*

Botok tízes: túlterheltség, nincs perspektíva

A Botok tízes olyan kihívásokra utal. amelyek- legalábbis időnként- komoly túlterhelést jelentenek Önnek. Lehet, hogy valóban nem nőtt még fel a feladathoz, vagy egyszerűen nem tud célszerűen, ügyesen cselekedni. Elképzelhető, hogy túl sokat vállalt magára (EMELKEDIK A MAG ÁRA?), mert azt hiszi, hogy mindent Önnek kell elvégeznie. Nézzen körül: lehet, hogy legalább néhány „botot” elengedhetne, vagy másokra bízhatna!**

kilences: zárkózottság, régi sérülések (Emese története)

…én megfőzöm, s te megeszed…persze nem étel szempontjából, ez csak a csúsztatás, CSÚSZTATOTT PALACSINTA…férfi szempontjából…mindig ez van…már anyámmal is ez volt…ez egy minta…ki kell mozogni…vívni, szertornázni, úszni, biciklizni, kirándulni, gyógytornázni...

nyócas: meglepetés, gyors változás (angol lány története)

…szaggatottan vettem a levegőt, annyira meglepődtem…persze éreztem, hogy ez lesz, de nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan…eddigi életem során azért nem ez volt a jellemző…inkább a türelmet tanította nekem a sors…lehet, megtanultam már…és akkor a minta lepergett rólam egy pillanat alatt…és ott álltam, valójában én…aki lenni akartam…vagy, aki vagyok, és mindig is voltam…

hetes: önvédelem, kedvező helyzet (Valter története)

…sose szívleltem az irigy, rosszindulatú embereket…csinálják végig azt, amit én, és úgy irigykedjenek…azért, mert nem látszik, még lehet valami a zsákomban…mindenki cipel valamit…pláne közel 50-hez…mondjuk ez lehet jó is, hogy nem látszik…így nem számítanak arra, hogy felkészült vagyok…az élet felkészített…a transzferencia irodalom kizárólag olyan férfi terapeutáktól származik, akiknek komoly gondot jelentett a jelenség***…én tudom kezelni…mindig is tudtam…pláne, hogy nem is létezik…egyesek szigetországi szerzők szerint…SZIGETELŐ JÓSZÁG?

hatos: siker, örömteli alkalom (angol lány története)

…az első könyvemet itt Magyarországon mutatták be…bár nem értem miért…mi lehet olyan vonzó ennek a tüzes népnek a hideg, brit értékekhez…lehet, hogy pont ez…lehűti őket…megnyugtatja…az angol hidegvér…és a rettenetesen fárasztó, már-már pihent humor…tanulunk egymástól…ez lehet…A KECSKE MEG MEKEG

ötös: kihívás, bizonyságtétel a bátorságról (Andris története)

…szar ez az ötödik osztály…de csak kibírjuk valahogy…tavaly direkt élveztem, hogy otthonról tanultunk…végre együtt foglalkozott velem az anyám és az apám…ritkán látom őket…és akkor is minek…csak a számonkérés…mintha csak ez lenne a világon…ők sem igazán vannak a helyzet magaslatán…folyton a vádaskodás…ha nem egymást szapulják, akkor engem…idén szar tanuló leszek…megmutatom, hogy meg lehet bukni…Péter**** bácsi is ezt javasolta…HAVAS TORTA

négyes: nyitottság, biztonság (névtelen történet)

…a négyessel mindig is valami baj volt…mintha nem lehetett volna róla beszélni, hogy négyen voltunk, nem hárman…és most végre nyíltan lehet…legalábbis bizonyos körökben…nem volt negyedik oldal…nem úszhattam a negyedik sávban…nem vihettem haza négyest…komolyan, még a hármas is jobb volt, mert akkor tudták, hogy valószínű nem értem…négyesnél gyanították, hogy értem, csak nem figyeltem oda…na, de mostmár lehet örülni a négyesnek is! FÉNYES NAGYIK, FENYVESBEN EGY GYÍK?

Botok hármas: lendületes növekedés, perspektíva

A Botok Hármas azt mutatja, felértünk egy magaslatra, amely stabil alapot ad, és ahonnan kedvező kilátás nyílik a közeli és a távoli jövőre. Ez a lap a legkedvezőbb kártyák közé tartozik, mert összekapcsolódnak benne a kedvező kilátások és a stabilitás. Egészséges önbizalom. KÖRBIZALOM?

Utórezgés: a bokaaláfordulás, vagy bármilyen baleset, betegség egy misztérium, egy titok, amin keresztül megértjük és megtanuljuk a testünk jelzéseit, és ha belemegyünk ennek a misztériumnak az invitálásába, mélyebben rálátunk életünk titkaira, kincsre lelünk, amit máshogy is megkaphatunk, csak úgy gyakran nem értjük…*****

*Idézet Pilinszky Jánostól

**Idézet Hajo Banzhaf- Gyakorlati Tarot-kézikönyv című művéből, a számokhoz rendelt címek is a Botok lapjainak jelentését idézik

***Nem pontos idézet a Terápia című magyar filmsorozatból

****Utalás Popper Péterre, a történetből a megbukás javaslata valós, a többi kitalált történet, ha bármilyen egyezés van a professzor esetével, vagy bármilyen más történettel, az a véletlen műve

*****Átdolgozott idézet Pál Ferenc – Sorsunk dimenziói című előadásából (Nyitott Akadémia)

HATÓERŐK

Képen: The Monthy Python's Flying Circus-screenshot from www.listal.com

Budapest, 2020. szeptember 17. Újhold

egy: kimonó

Azt álmodtam, hogy megcsalod Gábort, mert kimonóban járkál otthon és nem hajlandó gatyát felvenni napközben….

kettő: aszinkron

Aszinkron (aszimmetrikus) helyzetekben a Thordike-féle sarkított-effektus törvény szerint nem alakul ki kooperáció, a felek csak büntetik egymást. A sarkított effektus leegyszerűsítve: ha pozitív a visszajelzés folytasd, ha negatív változtass. Győztes csapaton ne változtass, vesztesen változtass! De ez ennyire nem egyszerű. Kérdés, hogy kinek mi a pozitív visszajelzés, illetve a törvény a kísérleti eredményeket nem támasztotta alá. Úgy tűnik, kooperáció akkor is kialakulhat aszinkron helyzetben, ha a felek random cselekednek a visszajelzésektől függetlenül, és az az abszurd stratégia, ahol ha pozitív a visszajelzésre változtatunk, ha negatív nem változtatunk, is célravezetőbb, mint az effektus törvény követése.  A kígyó a farkába harap minden hetedik gombnyomás pár után.*

három: bukófordulás

…sokáig tartott, míg megtanultam bukófordulni…5 évesen már úsztam, de csak most jöttem rá, hogyan kell…amikor először csináltam leesett a sapka a fejemről az uszoda aljára…Már megint ilyen fenemélyre kell mennünk?**…akkor még egy búvárkislányt kértem meg, hogy hozza föl…és legközelebb vettem egy újat, mert ez rámnyúlt…addigra magam is le tudtam menni az aljára, de már nem volt rá szükség…

négy: koronatanú

• Ki a koronatanú?
• A madárjós.
• Pont ő? Mit láthatott?
• A madarak vonulását és énekét ismeri.
• Az igazságügyi szakértő szerint Alice-szindrómája van. Nem használhatjuk semmire.
• Mikor igen?
• A múltban.
• A múltban old meg rejtélyeket? Mire megyünk azzal most?
• Az idő- tér kontinuitás értelmében sokra.

megjegyzés: Na ezzel a címmel merész most bármit írni….

öt: hátulról tisztára a Mácsai

2020. április 2-án hazafele jövet az 1-es villamosról leszállva a volt Stadion megállónál hátulról megláttam a Mácsait. Sajnos csak a feje volt hátulról olyan, mert lejjebb vittem a tekintetem, és csalódnom kellett. Azért még a metró megállóig követtem, de csak nem akart ő lenni, hogy a rosseb egye meg!

hat: karcagi tél

…34 éves nő, 11 éves kislánnyal, post traumás sokkban ki tudja mióta, akár 20 éve…agyvérzés…húrcolászás Debrecen és Karcag közt…Karcagról még vissza Debrecenbe a kómában, hátha donornak még jó lenne…eddig se használták másra, csak donornak…szeretet? nyelv?: agresszió?

hét: keresve sem találni- Szavanként bruttó 127 Ft-editált változat (eredeti Bp, 2014. okt.15. majd 2017-es Moly antológiában megjelent a Semmi kategóriában)

A szerelmet eredetileg egy igen magasztos érzésnek gondolták, melyet tiszta eszmeiség övezett. Eme érzelem kristálytiszta formájában a párok ámulatból ámulatba esnek, miközben tudják, hogy a párkapcsolatért minden nap meg kell küzdeni úgy, hogy egymás mestereivé válnak.

Mindehhez képest ma egy jó hírű magyar heti magazin hasábjain a következőket olvasom: „A Társkereső rovatban megjelenő magánhirdetések szavanként bruttó 127Ft-ba kerülnek.” Valóban? Szavanként bruttó 127Ft-ért ma Magyarországon lehet találni társat? Akkor: Kérek Társat! Ez összesen 254Ft, a kerekítéssel 255. Persze lehetek szofisztikáltabb is: Keresek egy biztosan altruista férfit. Nem öreget, nem csúnyát. Pályázati előny: végzettség, követelmény: kupon. A sanyarú időkre tekintettel lévén hamis papírokat is elfogadok. Sőt egyeseknek magam is szívesen hamisítok. TALPRAESETT jeligére a kiadóban. Ez így mindösszesen 4064 Ft, kerekítve 4065.

nekem nyóc: kecskebéka Debrecen, 2014. augusztus 13.

Tegnap este beugrott az ablakomon egy béka. Ha kétéltű-tani ismereteim nem csalnak, kecskebéka. Ezen elmerengtem. Hol tart már a tudomány, hogy emlős-kétéltű hibrideket hoz létre és ím én ennek részese lehetek. Amikor itt tartottam az eszmefuttatásban a béka, mintha olvasna gúnyos gondolataimban, kiugrált az ajtón. Világos, ha valaki az ablakon jön be, az az ajtón fog távozni. Ez már csak a dolgok természetes rendjéből következik. Vajon tovább maradt volna, ha a gyerekmesékben szereplő békaherceggel azonosítom? Ezen nem volt időm elmélkedni, mert valaki a vállamnál fogva erőszakosan megrázott:

- Rita, azonnal kelj fel, árvíz van!

- Itt, Debrecen közepén? Ahol a híg mosogatólére emlékeztető Tócón kívül közel s távol semmilyen vízforrás nincs!

Az óra csörgése ebben a pillanatban keltett teljes tudatomra. Álom az álomban? Álomparalízis? Vagy csak ízelítő abból, hogy egyszerre több valóságot is tudunk realitásnak érzékelni?

*Zanzásított részletek Mérő László- Mindenki másképp egyforma című művéből

**Idézet a Terápia című magyar filmsorozatból

Budapest, 2020. szeptember 12.

Nekem úgy tűnik, egyszer a szél megkavart mindent, Ezért létezünk is olyan rendezetlenül, Egyszer belöktek minket egy ajtón, s majd kilöknek, S közben mi tűrünk mindent olyan rendületlenül, És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre, Amilyen te voltál, s amilyen egyszer voltam én, De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre, Ezért még ma is oly messze vagy tőlem, S maradtak hétköznappá szürkült színes álmok, S maradtunk valósággá törpült óriások, Kiáltanunk ezért nem lehet. A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet: Lehetett nagyszerű, de mégsincs ráadás, Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged, Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más, Én is beálltam, és beállsz te is a sorba, Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét, És ha a kép előtted lassan összefolyna, Nem kell felelned senkinek a véletlen könnyekért, Hiszen erre vártunk, s ma újra összegyűltünk, Hogy egy évben egyszer boldogok legyünk, Kiáltanunk ezért nem lehet, Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet? 

Angyal 1.: Hú, de meleg ez a felhő!

Angyal 2.: Ne ülj rá akkor, told arrébb!

Angyal 1.: Most jobb, nagyon meleg van amúgy is. Mint az üvegházban.

Angyal 2.: Igen, az. Nyissunk ablakot!

Angyal 1.: A Világra? Nem lesz az túl fárasztó?

Angyal 2.: Így áll be az egyensúly.

Angyal 1.: Az nem hiszem, hogy ilyen fárasztó!

Angyal 2.: De nekik igen, és te nekik segítesz!

Angyal 1.: Amikor sokat iszol, mindig ilyen baromságokat találsz ki és én valamilyen vagyok. Hidegebb felhő nincs?

Angyal 2.: Mondom, hogy vedd ki a segged alól!

Angyal 1.: Jólvanna, de most meg asszondja az ortopéd váltogassak testhelyzetet, és erősítsem a bal oldalt.

Angyal 2.: Erre azt fogják hinni, hogy politikai, holott test. Hogy a fenében van neked tested? Már megint csalsz! Arról volt szó, nem váltogatsz pozit!

Angyal 1.: Baszod, most mondja az ortopéd, váltogassak! Akkor lesz egyensúly!

Angyal 2.: Neked!

Angyal 1.: És nem ez a cél? Ha egynek van, mindenkinek van! Minden egy. Mindenki egy! Legyen ünnep az égben, és ünnep a földön!

Angyal 2.: Ön nyerte az első kört, Vágó Úr! Még folytatjuk! 

Nem teljes idézet Katona Klári - Legyen ünnep

Képen: Berlin felett az ég, Bruno Ganz és Teresa Harder

Budapest, 2020. szeptember 8.