„Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám – az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített…”*

Meg kell mondjam, hogy valószínűleg senki, a sienaiak végképp nem. Ahogy az idézett könyv főhősei olyan szépen megfogalmazzák, Sienában nem lehet csinálni semmit, „de ha kimondom azt a szót, hogy Siena, az az érzésem, hogy ott megláthatnék valamit, amitől minden rendbe jönne.” Kétlem, hogy ezt a hatást a primitívek ki tudnák váltani, bár embere válogatja. Ha valaki primitív kutató, kétségtelen rendbe jönnek a dolgai Sienában.

És persze ez a hely nem mindenkinek Siena, és a legjobb, ha ezt a Sienát internalizáljuk és odabenn találunk rá valami olyanra, ami rendbe hozhatja dolgainkat, odakinn hiába is keresnénk. Mindannyian utasok vagyunk és mindannyiunkat a holdvilág vezet odabenn. Idekinn inkább a napvilág. A holdvilág a legmélyebb érzéseinket pásztázza körbe, amelyek mindig nagyon kacskaringósak és tekervényesek. Ennek ellenére a Hold néha egyetlen sugarával pontosan rá tud világítani a lényegre, és évtizedes veszkölődéseket egy véletlen mozdulattal helyre rak. Mihályt, a főhőst egyszerűen rossz vonatra rakja föl a sors és nem Rómába megy feleségével, hanem Perugiába.

A mi sorsunk is ilyen, és ahogy a főhős valami előérzetet követve a passzusunkat még előző este magunkhoz vesszük, ne maradjunk adósa senkinek, pláne ne a sorsnak. A főhős szeretni csak azt tudja, aki távol van. Persze néha vannak ilyen kapcsolatok, és ha ezek meghatározóak, akkor ez az attitűd berögzül, és aki közel van, észre se vesszük. Túl közel van. Lehet, hogy bejön a terünkbe, ahol még nincs helye. Na ilyenkor szoktak megijedni az emberek és véletlenül nem arra a vonatra szállnak fel, amin feleségük utazik.

-„Neked ellenszenves a feleségem?” –kérdezte egyszer Popper Pétert egy jó barátja, mire a professzor szabadkozott, hogy már ne is haragudj, de hogy lehet ilyet kérdezni, erre nem lehet válaszolni.

-„De, na mond meg őszintén, nem fogok megharagudni, ellenszenves?”

-„Igen.”- tördelte kezét a professzor.

-„Jó, mert nekem is. Csak akartam tudni, más is így van-e ezzel.”**

Mi is így lehetünk az életünkkel. Tudjuk, miben vagyunk, mások is tudják, miben vagyunk, már csak Sienába kell eljutni. Ha lehet, minél előbb.

*Idézetek Szerb Antal- Utas és holdvilág című regényéből.

**Idézett beszélgetés Popper Péter előadásából.

Képen: Moon over Siena from www.flickr.com in 1024x683

Budapest, 2020. október 13.