• „Kondulás villanás
• Zöld mezőben rézkovács”* 

Messze Izlandon, élt nagyon régen egy rézkovács, Kaspar. Mindig akadt munkája: ha háború volt, azért - olyankor fegyvert, üstöt készítet - ha béke, azért – ekkor leginkább ékszert, pénzérmét vert a műhelyében. Egy nap kiment a közeli sziklához zuzmót gyűjteni, amit nem csak a reggeli túrós pogácsába kevert bele, hanem azzal törölte át a frissiben elkészült réztárgyakat, mert az olyan ódon hatást kölcsönzött nekik.

Ahogy a megszokott helyén kereste a zuzmókat, egyet sem talált, az összes telepet már valaki learatta előle. ’Hát ez így sehogy se lesz jó!’ – gondolta. Gyülekeznek a reggeli felhők, s őt már jó előre befűtött kemence várja otthon, nem mehet haza üres kézzel. Ebben a szempillantásban az egyik formásabb felhőről villámlás és menydörgés kíséretében egy furcsa lény ugrott Kaspar elé.

• ’Jó reggelt, kovács! Mért búslakodsz olyan nagyon?’ – kérdezte kérlelően az idegen.
• ’Hát te meg ki vagy, s hogy utazhatsz a felhőkön?’ – ámult el Kaspar.
• ’Én vagyok a Kaportündér, aki felhőkön járok, s kelek, s ha kell, segítek az embereknek. Mi hát az a nagy baj, te kovács?’
• ’Nem tudok zuzmót szedni, így nem tudom mi lesz velem.’
• ’Hát szedjél inkább kaprot! A túrós pogácsába biztosan jó lesz, remek savanyúságokat is készíthetsz vele, s ha a réztárgyaidat azzal törölgeted át, meglásd úgy fognak csillogni, hogy hetedhét ország csodájára jár majd!’
• ’Ez biztos? Mi errefelé kigyomláljuk a kaprot, s a disznóknak adjuk.’
• ’Biztos! Menj hát, s járj szerencsével!’

Kaspar hazament hát és a kertjében található összes kaprot leszedte, felaprította, s belekeverte a túróba, majd megkóstolta: ’nem is rossz’ – gondolta. Majd lisztet, tojást, élesztőt adott hozzá, s gyúrt belőlük pogácsát, hajtogatta, pihentette, szagatta, s végül a jó előre befűtött kemencében kisütötte. Mikor a pogácsák kisültek, rákiáltottak a kovácsra: - ’Rejtsél belénk pénzérméket, ékszereket!’

’Nem is rossz ötlet.’ – gondolta kovács, s a következő vásáron az ilyen zsákbamacska pogácsákat csak úgy vitték az emberek. Híre ment, hogy ezek a tárgyak csodás eseményeket idéznek elő mindazoknak, akik megvásárolják őket.

Így történt, hogy a kicsi kaprot, amit előtte a disznók elé vetettek, csodatévő fűszernövényként tisztelték eztán egész Izlandon.

*Hindu énekekből

Képen: irish fairy in dill by jen and kris from giulal.deviantart.com (original in 164x200) 

Budapest, 2017. november 5-12.- 2020. szeptember 26.