Emília akkor vált el, illetve még nem mondák ki a válást és párterápiába jártak. Minek? Tudta ő is, hogy felesleges, de szenvedett. Mindig is gyanított valamit a háttérben. Hogy van valaki, de nem értette, mert semmi nyomot nem talált, és biztos volt benne, hogy Ferenc hűséges. Legalábbis fizikailag. Lelkileg semmiképp. Az intimitást biztos, hogy máshol élte meg. Otthon olyan volt, mint egy töketlen vénember. Nehéz volt neki. A gyenge férfiakat nem szerette. És Ferenc otthon gyengének mutatkozott. Jó volt végre egyedül abban a lakásban, amit az apja hagyott rá. Fiatalon házasodtak, azt hitték örökre. Egy évig se tartott.

Aztán Ferenc neten megismerkedett valakivel, és azonnal gyereket is akartak. Persze, hogy az kell, csak úgy élet az élet, ha gyerek is van. De a gyerek nem akart jönni. Orvosokhoz jártak. Állandóan a kudarccal szembesültek. Ferenc még Emíliát is fölhívta. De ő örült, hogy igazából ezzel az önsajnálattal már nem neki kell foglalkoznia. Nem volt káröröm benne. Az nem jó egy nő önbecsülésének, ha nem jön össze a baba és a kapcsolat is könnyen rámehet. Minden egyes vetélés egy-egy gyász. Csoda, hogy összeházasodtak és türelemmel vártak. Emília még az új feleséggel is beszélt. Mint két régi jóbartátnő. Kicikizték Ferenc kis izéit. Hogy mennyire körülményes, meg óvatoskodó. De azért lehet, hogy mindkettőjüknek pont ezért tetszett. Mert nem az a dúvad, mint a többség. Az se jó, ha lerohanják az embert. „A nők nagyon be tudnak rágni, ha megdugják őket, de még jobban, ha nem.”*

Aztán csak összejött nekik a gyerek, és Emília szívből örült. Azt hitte minden rendben. A szent család kiköltözött vidékre és majdnem 10 hónapig nem is látta őket. Ez idő alatt neki új munkahelye lett és randikra járt. Semmi komoly. Mindegyik pályázótól azonnal a falramászott, mert vagy baromi unalmas volt, vagy túl okoska, aki mindenhez értett, vagy a kettő együtt és semmit nem akartak, csak azt. Nem kéne a filmidézeteket szó szerint érteni talán! Kéne egy kicsit ismerkedni, beszélgetni, kirándulgatni. A nők azért máshonnan közelítenek ugyanoda. Ezt talán érdemes lenne figyelembe venni. De ezek?

Már nyolc hónapja nem alszik rendesen. Minden éjjel fenn van, és azon gondolkodik, hogy hol rontotta el. Lehet, hogy mégis Ferenc volt az igazi, de a gyerek miatt az már almás. Álmában ordít, és zokog. Erre azért felkel. Meg a szomszédok is. Reggelente úgy megy be a céghez, mint egy zombi. Türelmetlen, ideges, ráadásul leépítések vannak, de a munka nem kevesebb. Egy perc nyugta sincs. Teljesen reménytelennek tűnik a helyzet. Már gondolkodni sem tud a kialvatlanságtól. Tudja, hogy már nem szereti Ferencet, és tudja, hogy szereti az új életét, de most erre erős mérget azért nem tudna bevenni. Vagy pont, hogy azt kéne, bevenni.

Minden a párkapcsolat körül forog. De nincs egy épkézláb férfi, aki megkérdezné, hogy mi van vele, mit gondol az életről, mik az álmai. Azt mondják, sok embert kell megismerni, míg az ideális társat megleli az ember. És persze minden nőnek az az álma, hogy független legyen, és úgy árulja magát a társkereső oldalakon, mint valami húspiacon az árut, méreteket adjon meg, koordinációkat, paramétereket. Behány, ha még egyszer el kell valakit kápráztatnia élete fantasztikus történetével. Nem ezt akarta egyáltalán, hát most mégis ez van.

*Idézet a Csak szex és más semmi című filmből.

Kép: www.nyugat.hu- Villámrandi

A szereplők és események kitaláltak, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve. 

Budapest, 2020. szeptember 24.