"Olaszországot is a felnőtt dolgok közé tette el, mint az ivadékok nemzését, titokban félt is tőle, félt, mint az erős napsütéstől, a virágok szagától és a nagyon szép nőktől."

Ha így kérdezem, valószínű nem a válasz. A Szerb Antal regény hősei és mi is mindannyian bele vagyunk ragadva egy-egy momentumának az életünkbe. Akár az is elképzelhető, hogy többe, hogy több ilyen élmény van, ami odaragaszt és nem enged szabadulni. Mint az egér az egérfogóban még ragacs is van a talpunk alatt, és nem nyílik a zár. Ez az elakadás lehet, hogy csak életünk bizonyos aspektusára igaz, a többiben úgy viselkedünk, mintha felnőttek lennénk.

Meglepő módon, ha nyugton maradunk a ragacs elkezd kiszáradni, elveszti húzóerejét és már csak az egérfogó marad. Ez egy szerkezet, nem élőlény, nincs lelke, ezt kell kihasználni, és persze a bennünk lévő örvényt, ha érzünk ilyet. Azt is hozzá kell tennem, hogy az egérfogót mi raktuk magunkra, csak nem emlékszünk. És ha ez bevillan, legalább egy pillanatra, akkor tudnunk kell, hogy mért tettük és hogyan nyitható. Mi építettük ugyanis. Ha valaki idáig eljut a gondolatmenetben, a szerkezet szinte magától leomlik róla. Csak egy maszk volt, egy védelem. A gyermekkor, serdülőkor és bármely más kor fájdalmának védelme. A fájdalomnak evolúciós funkciója van, leállítja az adott tevékenységet, vagy irányváltoztatásra kényszerít. A fájdalom mérhetetlen. Jellegében is sokféle van, erősségében meg pláne, és emberi tűrőképességből igen sokféle.

Felnőni mindig fáj, és az emberek jórészt nem szeretik a fájdalmat. A jól berögzült szerepeket nehéz elengedni, ahhoz fejlődni kellene, ez sem divatos mostanában. Valószínűleg ezét fáj, mert már rég el kellett volna engedni és továbbhaladni. És mindenekelőtt együttműködni azokkal is, akiket elengedünk és azokkal is, akiknek megfogjuk a kezét. Nem kell ezt egyedül csinálni, egyes részeket talán. De rengetegen vagyunk sokféle helyén ennek a skálának, lehet ez akár egy láncolat is.

A Belső Gyermeket azonban a folyamatban sose veszítsük el, hiszen ő adja a hajtóerőt és a rugalmasságot, hogy ne merevedjünk bele a rutinba, játszunk, kergetőzzünk és nevessünk sokat továbbra is. S ha az egérfogó lepattant rólunk ezt már könnyedén meg is tehetjük. S ezután hívhatnak minket gyerekes felnőttnek, de sokkal jobb, mint a felnőtt gyerek, aki nem érti, mért történnek vele a dolgok és mért nem ő történik a dolgokkal. Ő TÖRTÉNIK.

Idézet Szerb Antal- Utas és holdvilág című regényéből

HATÓERŐ

Kép a conscienhealth.org oldalról eredetiben 500x331

Budapest, 2020.október 8.