Miss Daisy Neveragain

Na a zöld pozdorjaajtó az barna, nem voltam ott, csak Laci írja, hogy majd megnézhetem, hogy barna, nem zöld. Mire én írom, hogy neveragain. És hogy ezekszerint én sikeresen ráhallucináltam a csorvási emléket, mert az korábbi és nyilván jobban beégett a retinámba. Nagyon tetszett, hogy érdeklődik irántam és valami régi gyermeki mintából azt gondoltam, meg kéne felelnem neki és új randira menni, amit gyorsba megbeszéltem magammal, hogy talán megfeleléskényszerből ne töltsük időnket olyanokkal, akiktől semmit nem akarunk, mert azt félre fogják érteni. Lachesis muta C200-at mindenesetre bevettem, hogy a kígyó rámtekeredését megakadályozzam. Na, ami nem az nem. Neveeeeeeeeeeeeeeeeeeragain. Rajta maradt egy száraz pezsgő, némi aperol, meg egy aperolos pohár, de reméljük a következő csajnak majd pont ezek kedvére lesznek. Én a kellékeket hátrahagytam, már csak a megfelelő alany kell hozzá. Béla mondta is, hogy berendezőnek kéne lennem, semmiképp kellékesnek, vagy öltöztetőnek. Egyelőre maradjunk az írásnál és Marie Diamond feng shui-nál, ezek működnek.

Fonal

Baromira nem tudom, hogy hogy kell gondolatjelet generálni a párbeszédekhez és a Henrik, vagy a tördelő ki fog akadni, hogy még mindig nem, de attól még párbeszéd jön. És hogy én kisbetűvel írok mindent a facebook messengerében az tipikus és autentikus, úgyhogy úgymarad, így legalább látszik, hogy két karakter beszélget, egyébként csak egyszerűen lusta vagyok lenyomni a shift-et, szerintem ezt nem kell kikorrigálni belőlem. A kibaszott LibreOffice persze pontok után mindig naggyal akar kezdeni, szóval plusz munka visszaállítgatni az autentikus énemet. Így kezdjen párbeszédekbe az ember, olyanokba, amik valóban meg is történtek.

- kata, majd csütörtökön ha otthonról jössz, hozz nekem valami jó kis 36-os csípőgatyót, azt mondtad van néhány, mert teljesen le vagyok gatyásodva. farmert, ha van. kösziiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

- Rendicsek.

- akkor most felgatyásodok.

- Szia! Tudnánk ma fél ötkor kor talizni? El kéne mennem előtte boltba fonalat venni. Vagy ha az jó neked és van kedved eljönni velem, akkor fél négy Nyugati.

- bármelyik jó? elvesztetted a fonalat?

- El én. Akkor legyen fél négy.

- nyugati hol?

- Nyugati, forgó óra alatt.

- akkor most megtaláljuk újra?

- Úgy van.

- már épp rámfér. érdekes, hogy pont az alatt az óra alatt vesztettem el kicsit több, mint húsz éve. basszus, ez most üt. majd elmesélem.

- Na erre kíváncsi vagyok.

- döbbenet, mik jönnek most elő. akkor fél négy.

A Fehér gyűrűbe megyünk fonalvásárlás után, ahol nagyon régen voltunk, és pont ugyanolyan jó, mint volt, annyi különbséggel, hogy mára csak Gyűrű. Én kiborítom az elmúlt hét eseményeit, traumaoldásban nem volt hiány, Katáék meg úgy látszik megházasodnak. Végre egy boldog történet. Beállt a rutin, este hajszesz bedörzsölés and all. Persze nekem van egy olyan érzésem, hogy ők mindketten többen vannak** emiatt a sokdimenziós játék miatt, ami mára leállt ugyan, de lehet, hogy a szellemCSOK-ot felvehetnék, ha lenne ilyen. Az biztos, hogy bennem volt egy ikertestvér, most nem tudom, hogy áll a távozása és hogy Béla sincs egyedül, a könyv** diagnózisa alapján semmiképp. Szóval egyszerre két férfival volt kapcsolatom (vagy van), aki egy testben van. Ezért valami Nobel-díjat kaphatnék, csak a Nobel nem gondolt ilyenekre, csupán arra ügyelt, hogy matematika Nobel ne legyen, de szellem, diszkarnáció, vagy entitás Nobel igazán lehetne. A gyűrűben tomboltunk, főleg én. Egy jobb helyre nem lehet elmenni velem, ahogy Ferenc barátom szokta mondani. Asztalegyesítés volt, mire én megkérdeztem a pincért, hogy akkor ez most itt egy közösülés. Szegény, elvigyorodott és mondta, hogy kétségtelen. Na, a szokásos. Daisy Fullbright kiszabadul a palackból. Alig lehet visszafogni. Még jó, hogy mindenki csak röhögött. Fizetéskor még mondtam a pincérnek, hogy nagyon jó voltam, semmit nem tettem el. Azt monda, fel se tételezte. Valamiért azt gondolom, hogy ami tetszik azt el kell rakjam, de már sokat fejlődtem, már odáig eljutottam, hogy úgymond betöretem a poharat, amit el akarok hozni. Meg most észrevettem, hogy már nem is akarok annyira tárgyakat megszerezni. A nyári de-cluttering óta inkább megszabadulnék tőlük. Amikor elbúcsúzunk Katával a lelkemre köti, hogy majd mondjam, milyen a gatya.

- szia Katja, na a gatya az király, hasban nagy.

- Oh, mondjuk az övvel még megoldható.

- vicceltem, hasig fel sem ér. tökéletes, csak nem feszül, ahogy vártam, pedig szteccs, alsó lábszáron kissé szűkebb. mért lettünk narancssárga, te csinálod? (facebook chet ablak színe megváltozik)

- Aham, csináltam hátteret. Te nem látod?

- ilyen asztromémek. remek.

- Azaz.

- érdekes, béla rámírt, hogy hol lehet azt a krémet kapni, amit anno a kezére vittem, mert jövőhéten jön rákos-ligetre.

- Na, ez már haladás.

- óriási haladás az eddigi kuss után.

- Nagyon is. És jó lenne, ha találkozni is szeretne már.

- én is ezt írtam neki, ha jön, szóljon, megnézném, de lehet, még nem akar, meglátjuk. de ilyen fényévek óta nem volt, hogy ő akar tőlem valamit. tudom a fényév, az távolság-, nem időmérték.

- Na, drukkolok.

- meglátjuk. szerintem még korai, de hátha öt percet kibír velem.

- Hátha összejön.

- jah, ha nem, várunk még egy kicsit.

- ámulok-bámulok, azt írja, jelez, ha jön. megmozdult a mező. azt mondták 21 nap, de béla milyen gyors.

- Meg. Túrbó Béla.

- az apám, begyorsult.

- Be hát.

- na majd meglátjuk.

- katja, ebben a gatyában depis voltál? egész nap sírok. át kell füstölni.

- Nem, az egész jó időszak volt.

- akkor nem a gatya. lehet a kibaszott lachesis, az tud ilyen mélyre vinni. meg bizti, hogy 36-os, nem 38-as? olyan nagy.

- Annak kell lennie, tizennyolc éves korom óta 36-os a méretem. Lehet az oldások miatt sírsz, tisztul a lélek.

- az, még vekengek egy kicsit.

- béla stabilan válaszol, valami van. én egy kicsit visszavettem a tempóból, nehogy megint megijedjen.

- Ez jó hír, hogy reagál. Mondtam én, hogy most lehet átgondolt dolgokat. Drukkolok.

- viszont a gatyával bajok vannak, ma mentem benne hangfürdőre, és nem volt, zárva az ajtó, se csengetésre, se telefonra nem válaszolnak, még egyszer átfüstöltem. most füstölővel, múltkor szentfával, még a szentelt vizet tudom bevetni, ha harmadszor is csinál valami gebaszt, visszaadom.

Remeték

Él a cinkotai erdőben a Naplás-tó mellet két remete. Két háznak mondható kunyhóban laknak és valahogy tavaly karácsony körül megismerkedtünk. A fő-erdész engedélyével élhetnek ott. Viszek nekik ezt-azt, pénzt sosem fogadnak el, már tudok mindent az életükről. Ők is megvendégeltek már sörrel. Ha nem találom otthon őket, amikor arra megyek, csak otthagyom a cuccot és megyek tovább az erdőbe, tópartra, kilátóba. Szeretem látni, ahogy a természet mindig más ás más arcát mutatja és előrejelez dolgokat, akár a világ változását is. Nem vagyok egy erdő-olvasó, de bizonyára előbb tudnak a fák-füvek dolgokat, mint az ember, nagyon érzékenyek, és minden növény-élőlény egy egység. Volt is egy erdész, aki erről írt.***Tegnap nagysokára megint arra mentem. Sándort a háza előtt találtam, úgy festett, mint Mekk-mester, szemüvegben valamit hegyezett. Azt mondja, rossz hírem van, Józsi meghalt Mikulás után. Most egyedül maradt. Még szerencse, hogy márciusban normál házba és közösségbe költözik egy 200 lelkes faluba, ott legalább lesz társasága. És az erdőből eltűnnek a remeték. Vagy újak jönnek? Vagy teljesen ledózerolják a házakat? Ez a mező is megmozdult. Ha valahol változás van, az más rendszerekre is hat. Mindannyian össze vagyunk kötve valami meghatározhatatlan kötelékkel, vagy fonallal, az élet fonalával, a sors fonalával. Egy anyagból vagyunk, víz, némi ásványi agyag és lélek. S minden lélek a világosság felé halad. Csak egyesek lassabban. Egyesek meg akarják tapasztalni a sötétséget is, hogy tudjanak különbséget tenni, vagy csak kalandvágyból.

FARSANGI FÁNK DURUMTÉSZTÁBÓL****

*Mező: Bert Hellinger családállításában használt kifejezés a családrenszerek erejének nyilvánított energia mező.

**Edit Fiore: Nyughatatlan holtak

***Peter Wohlleben: A fák titkos élete

****HATÓERŐ

kép: Bius

Az események és szereplők valósak valós névvel, ha a valóság bármire hasonlít ami valótlan, az a véletlen műve.

Budapest, 2025. január 23., 25.