- „Voltam én már jöttment, mindenféle szerzet,
- az egyik jelző megsebzett, a másik örömet szerzett,
- akármilyen nyelven értenek a szentek,
- valahogy a végén majdcsak eltemetnek”*
Még véletlenül sem próbálom meg vegyíteni a kelta-keresztény kultúrát a kínaival, ha esetleg mégis sikerül, megjutalmazom magam egy fánkkal az IKEÁ-ból. Ez a svéd csavar.
Felszakadnak a múlt emlékei, szivárog be a jelenbe a múlt és meglepő módon a jövő is. Megszűnt az idő linearitása, csak egy illúzió, egy képlékeny konstrukció. Összeomlanak azok az idősíkok, amelyek a múltbeli hibás énhez kötődnek, és épülnek újak, amik az újhoz.** Ami hibátlan? Vagy máshogy hibás? Arra figyelni kell, hogy ez az új is folyamatosan változik. Az időhöz-térhez való viszonyát érdemes frissíteni. Ne az applikációkat frissítsük a telón, hanem magunkat. A természet meg fogja mondani, hogy hogyan. Semmiképp Elon Musk. Aki szintén a természet része.
Bármerre megyek, ugyanoda jutok, de most ez valahogy nem zavar és teresebb a város, több benne a lehetőség. Apránként valódi emberekkel is találkozom, bár azt mondják, nyakunkon a mesterséges szuper-intelligencia, már nem is csak snassz intelligencia. Szuper. Na ez szuper. Mindig is utáltam ezt az angol szót. Azok használják, akik nem tudnak elég jelzőt, nem elég szofisztikáltak, vagy egyszerűen lusták árnyalni a mondanivalójukat. No, de nem erről akarok írni, hanem hogy valódi emberek, valódi életekkel találkoznak. Más-más küzdelmekkel, kihívásokkal, ízléssel, de mégis valahogy egybeszőtt minket az Élet fonala. Ha kitépsz egy fonalat, megteheted, de az energia nem veszik el, nem tűnik el. Találkozol vele máshol, megkapod máshogy, de most már úgy, hogy fájjon, vagy lehet, hogy már észre sem veszed, deszenzitizálódsz. Ha dolgozol rajta és transzformálod, áldásként jön vissza. Az energia nem veszik el, de átalakítható. Érdemes valami konstruktívba alakítani. Már az is jó, hogy nem rosszabb, hanem napról-napra egy kicsit mindig jobb és jobb.***
A fa kígyóban az elhasznált bőrtől kell megszabadulni. Sokáig viseltük, belefagytunk helyzetekbe, ismételtünk történeteket. Megtanultuk, levethetjük. Írhatunk más történeteket. Nem kell a szenvedésnek a központban lenni, a Teremtő nem azért hozott minket létre, hogy megkínozzon. Lehet szeretetből működni, élni, írni. Meglátjuk sikerül-e. Biztos, ami biztos idén én kígyótojást festek Húsvétkor. Kígyóharapást szőrivel.
By the way, még jó, hogy nemrég bevettem a Lachesis-t, most jól jön a rezgése.
FARSANG TAKARÓ, EZ ITT APÁM FEJTÉSE****
*Zorán – Kóló
**Regan Hyllier @ Mindvaley
*** Émile Coué alapgondolata
****HATÓERŐ
kép: A fehér kígyó, mafab.hu
Budapest, 2025. február 10.
