- „Ha boldog akarsz lenni, tűzz ki magad elé
- bármilyen célt, csak egyet ne: a boldogságot!”**
„A félelem pszichológiai állapota elválik bármilyen konkrét, valódi azonnali veszélytől. Ez több formában jelentkezhet: kényelmetlenségérzetként, feszültségként, rettegésként, fóbiaként, stb. Ez a fajta pszichológiai félelem mindig valami olyasmivel kapcsolatos, ami megtörténhet, s nem olyannal, ami éppen most történik. Te itt és most vagy, elméd pedig a jövőben. Ez „szorongásszakadékot" szül. Ha te az elméddel azonosulva elvesztetted a kapcsolatot a most erejével és egyszerűségével, akkor ez a szorongásszakadék állandó társaddá válik. A jelen pillanattal mindig meg tudsz birkózni, viszont képtelenség megbirkózni valamivel, ami csak az elmének egy kivetülése: a jövővel."*
Bius azt mondja: a jeges szél fújjon az utamba egy szerető szívet. Erre tavaszi meleg lett hirtelen, és azt hiszem a szív nem elég. Némi máj, tüdő, egyéb szervek, s lélek, de semmiképpen az a k****mélyeket gondoló, távolbarévedő, hanem, akivel jókat lehet röhögni és el is jön velem helyekre. Semmiképp a szorongásszakadékhoz, ha már a Tolle ilyen szépen körülírta, hagyjuk is benne a könyvében tanulságként, vagy szemfelnyitogató aforizmaként. Mi most menjünk vissza Bius konyhájába, ahol Láva szuggerál, hogy adjak neki grissinit, de nem merek, mert köménymagos, nem tudom kutyákkal mit csinál.
Valahogy most a kapcsolatok diszfunkciója jön elő, pedig eddig minden, többé-kevésbé olyan simán ment. Valahogy buckák vannak a mozaikcsalád minden színhelyén. Még Hó kapcsolata is szakadozik, pedig három hónapom ment rá, hogy a párja nevét megtanuljam, s erre, amikor már büszke öntudattal megszólítottam, közlik velem, hogy mostanában sokat veszekednek. Tiszta felesleges volt belefeccölnöm ebbe a névtanulásba három hónapot! Jó, rólam tudni kell, hogy vannak nevek, amiket keverek, és nehezen tanulom meg a helyeset, meg van egy elképzelésem emberekről, hogy én milyen nevet adnék nekik, s erről a menetről nehéz lecsavarni az agyamat.
Bélánál én továbbra is szuperpozícióban vagyok, mintha megszűntem volna létezni. Ez egy érdekes állapot, s nyilván, ha kinyitjuk a dobozt, tudjuk meg, hogy élek-e, vagy meghaltam. Kellékes, az emberekkel is úgy bánik, mint a kellékekkel, ha nem kell neki, bebassza egy dobozba. Nyilván. Bár a kellékeit inkább kezeli lelkes lényként. Azok szentek. Én annyit sem érdemlek meg, hogy megmondja, mi a baja. Nehogy fejlődni tudjak, vagy pláne neki kelljen ilyet tennie. Hát nem azért inkarnálódtunk fizikai testbe, hogy kapcsolatban fejlődjünk, hanem hogy kibaszott tárgyakat gyűjtsünk egy kriptában, meg könyvekből elefántcsonttornyot építsünk! „A kapcsolatban szerzett sérüléseket, csak kapcsolatban lehet meggyógyítani.”***Azt hiszem, ezért működnek jól a pszichológusok. Akkor van az embernek egy referencia-kapcsolata, s ahhoz tud viszonyítani, akár gyógyulni.
Sok rossz közt a jó, hogy a harmonikus kapcsolatban élő barátnőmre emlékeztek a Fahéjban. Ilyen is van. Több, mint fél éve nem voltunk ott, lehet az egy is, s mégis. Mondjuk rám nem emlékeztek, de nehéz is: egy erős identitás upgrade után az őszes szőkéből most mokkavörös vagyok, plusz egyéb változások. Na, meglátjuk, hogy az upgrade és a jeges szél mit-kit fúj még az utamba. Keep calm and learn SOMA-breath technique! Actually SOMA-breath technique will keep you calm.
* Ekhart Tolle: A most hatalma a gyakorlatban
**Lucian Blaga
***Boruszk Valéria- Önismeret és Írás kúrzus (@Magyar Íróképző)
kép: Bius
Budapest, 2024. december 19.