Nézem a Holdat, pont egynapos növőhold, olyan karcsú, mint egy cérnaszál, rámkacsint és azt mondja, ennél már sokkal szörnyűbb dolgokat megéltél. Ez most csak az ismétlés, csak flash-back, belemész még egyszer a csapdába, vagy már eleget tanultál belőle? Csaló-maffia-alvilág-legális csaló-bántalmazó. Switch off, move on, lehetőleg a fény felé, és ha ezt a fényt az alagút végén látod, akkor az a közelgő 10.50-es gyors, semmiképp ne arra!

Szóval megkaptam Katja gatyáját, de rendre olyan megéléseket hoz, amikben már régen volt részem és olyan, mintha bizonyos dolgokat újraélnék benne. Szakadnak le rétegek. A tüdőmről is. A régi gyermeki mintáktól búcsúzom, vagy a kiszakadt iker tapasztalatait rendezem valahogy, mert két lélek egy testben az nem jó ötlet, mint ahogy valószínű az egy lélek két testben sem, bármennyire is ezt sugallja néhány ezoterikus. Nem tudom, hogy a SOMA-légzés, a két egymásutáni túrbó-oldás, vagy Béla érkezésének híre, de egy kissé szétcsúszott a valóság. Nincsenek határai, szivárognak be rajta régi tapasztalatok, és húzom meg a vonalakat, de most majd én mondom meg, hova, meddig lehet, és mi az új minimum sztenderd.

Állítólag addig nem indulsz el felfele, amíg nem láttad a mocsár legalját, you don’t turn back still you hit rock-bottom, ahogy az angol mondja. Jelentem, én még a Loch ness-i szörnnyel is találkoztam, sőt éltem is vele elég sokáig. Szóval létezik, és elég gyakran főz tökfőzeléket, mert az jó ecetes. Szívfájdalomra, azt mondják, eceteset kell enni. S neki összetörték a szívét és azt akarja, hogy mindenki érezze, amit ő érzett, ezért megkínoz mindenkit, akiben a szeretet egy cseppjét is érzi.

Na a gatya ezt rendezi. Gatya extrákkal. A hajszexről meg már megint nem írtam. Ez most ilyen mélylélektanira sikerült, sehova nem fér bele a szexuális humor.  Legközelebb, addig is Ákos: 

Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.

Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.

Hello, hello, nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.

Szeretettel barátnőmnek, Kátjának és testvéremnek, aki 47-48 évig velem volt. 

Budapest, 2025. január 31.