Csaputa a sziksót csak vajjal-mézzel szemezi. Laza, könnyeden kába. Juhtúróba tuszkol ecetes lazacot. A kakaót fölesen csorgatja szanaszét a spájzban. S ha rászólsz, nyelvével csettint egyet, perdül, és kikapja a sodronyinget a kredencből. Szemtelen, szaporán szaglászó, s néha suta. De mégis bájos, kíváncsi, s töpreng naphosszat, ha engeded. Gömbölydeden írja a T betűt, mégis szögletesen olvassa. S mire meghallod lépteit, már rég messze jár. Kering, de csak úgy ímmel-ámmal. Szalmakalapot hord télen, s nyáron zoknit, puhát, pirosat. Pipacsos keszkenőbe köti a kenyeret, s magvaváló dinnyét szitál tubusos sajtkrémbe. Sószobában alszik, zúzmarát horgol reggel, ebédre szabadon versel, siet, keres, szeret. Takarosan kerek, kócosan álmos, s rendetlenül szabályos. Ha kacsint, ne tétovázz! Végy egy nagy levegőt, s menj vele!

Majonézes burgonya a füstös úton, svéd időcserép a szatyorban. Duzzadnak és táncolnak a szalonna szándékai és álmai. Az első az korai, a kereszt az víz, s a logos pörög, majd szendén elpárolog. A szeretet Keletről Nyugatra emelet.

Budapest, 2018. szeptember 29.