„How could I be so blind to this addiction?
If I don't stop, the next one's gonna be me

Only emptiness remains
It replaces all
All the pain”*

Az megvan, hogy egy kapcsolatba vannak bevezető jelek? Olyan a keze, mint az exemé; pontosan azt a mondatot mondja, mint ebben a filmben, amit úgy szeretek; úgy néz, mintha álmot látna; 58, de 20-nak, ha kinéz; amikor lassúzunk, mintha kihúznának a testemből és persze a teljes szagvakság is ilyen jel. Kell a léleknek, hogy ismerje, akivel összejön, ha nem ismeri, félredobja, mint az Irish Guardiant, amikor megint az unatkozó brókerfeleségekről ír ahelyett, hogy kezét a közvélemény ütőerén tartaná.

De azt is meg kell mondani, hogy ezek a bemenő jelek egyáltalán nem garancia a sikeres hosszú távú kapcsolathoz, ezek csak jelek, hogy itt valamit tanulni fogunk, vagy jobban mondva: ismételni, hiszen már tudjuk, különben nem ismertük volna fel. S persze olyan, mintha 6000 éve ismernénk egymást, az első adandó alkalommal, amikor elkezdünk magázódni, mindenki furcsán néz, nekünk meg olyan természetes. Hol ez jön, hol a tegeződés, és valahogy egyszerre, mintha a szemünk sarkán megcsillanó fénysugár jelet adna, melyik formát használjuk.

Aztán a test, szem jelez, hogy vége, de a lélek még húzza. Itt jönnek a kivezető jelek. Lemondja a randikat, csak szeretőnek tart, de még annak se, olyan távol tartja magát és családját tőlem, amilyen távol csak lehet, s ő sem keveredik az én családommal, mindenki mással csinál programot kivéve engem, eddig olyan volt a teste, mint egy 20 évesé, most hirtelen, mint egy 70-é, és még én dönthetem el, hogy hóhér legyek, vagy áldozat, hogy szakítok-e. Világos, miután így ezzel az elkerülő személyiségzavarral megterhel, örülök, ha kilátok a Stockholm szindrómából, de legyen, ha ő akarja. Nagy az Isten állatkertje, s toxikusságból is annyiféle van, ember legyen a talpán, aki számon tudja őket tartani.

Azt mondják az Univerzum nem azt adja neked, amit akarsz, hanem amire szükséged van a fejlődésedhez. Meglátásom szerint az Univerzum engem most sématerapeutává képez, mert ennyiféle toxikussággal, amivel eddigi életem során találkoztam, csak egy rendelőben tehetnék megfelelő jártasságot. S nyilván családtagok, vagy szerelmek, esetleg jó barátok, hogy nagyon fájjon. A fájdalomnak meg persze evolúciós jelentősége van. Én már kérem túlevolválódtam, ha nem vigyázok, emiatt szelektál ki a természet. ”Állítsátok meg a Világot, ki akarok szállni!”** Köszönöm, most már valami mást is szeretnék megtanulni! Nem kell már tovább kínozni, ennél jobb író már nem leszek, vagy mégis? Lassan itt az ideje, hogy ezt a közönség is megmondja nekem és körülöttem mindenkinek!

Please help thy toxicity to disappear from my life, it doesn't support my story anymore! THNX UNIVERZE!

to you-know-who....no, not from harry potter :)

*Martika – Toy soilders 1988

**American musical 1961

Budapest, 2024. szeptember 14.