Wroblewski egyáltalán nem tudott állni. A sós fürdőben feküdt a kádban és várta a gyógytornászt.  Ma valahogy nem úgy voltak a dolgok, ahogy lenni szoktak, és ez egy ideje már így volt. A balesete óta. Nem dúdolt, egyáltalán nem szólt zenemű a fejében, sőt a hangok sem mondták neki, hogy túl forró a víz, keverjen. Kéjesen engedte fájó lábára a valóban túl forró vizet. Valahogy most mégse bánta. A baleseten gondolkodott. Hogy pontosan mért történt. Szeretett théziseket felállítani eseményekre-jelenségekre. Sehogy nem értette: amíg nem történik meg nem lehet tudni, hogy mi az értelme, csak amikor megtörténik, derül ki, miért. A trauma olyan kapukat nyit meg a testben és a személyiségben, amik előtte hét lakattal vannak zárva. Ilyen elmélet már volt a világtörténelemben, csak arra nem jött rá, mihez hasonlít. Ebben a pillanatban csengő zavarta meg, s eszébe jutott Halloween van, biztos gyerekek jöttek, a gyógytornászhoz még korán van. De nem tudott kiszállni egyedül a vízből.

Kattant a zár, az anyja nyitotta ki az ajtót, s valóban horror jelmezekbe öltözött gyerekek érkeztek, akiket Zafír anyja soul-cake-kel kínált, a csokoládéba mártott lárva, aminek két éve olyan nagy keletje volt már idén is elfogyott. Ezen a környéken van humora az embereknek. Nem lehet tudni, mit szólnának a demerolos-diós kekszhez, ami abban a sorozatban van. Két pasi, meg egy kicsi? Náluk ez két nő, meg egy kicsi.

Nagy sóhajjal a víz alá merült, de az elmélet nem hagyta nyugodni. Pláne az izgatta, hogy így van ő az anyasággal. Amíg nem történik az emberrel, nem tudja, milyen és mért kapta pont ezt a gyereket, csak amikor élesben csinálja, akkor döbben rá, hogy azt kapja vissza, amit adott. Még egyszer alámerült a sós vízben, akár a tengerben is lehetne, s kikiáltott az anyjának, egyedül még nem tudott kiszállni a kádból. Anyja ráültette a kád szélére és hagyta, hogy megtörülközzön, fölcsatolja az orthézist. Nézte, Zafír mennyit fogyott a traumától. Csak felépül, erős lány, és ahogy a dolgok állnak, erősnek is kell maradnia. Lehet lágy, rugalmas, de szüksége lesz az erejére és meg kell tanulnia megfelelően használni.

Ahogy a nappaliba vonszolta magát orthézissel és mankókkal hirtelen meglátta az Obádovics könyvet és Bernoulli jutott eszébe, hogy a természet és a társadalom véletlen jelenségei hogyan függenek össze és következnek egymásból. És, hogy az is véletlen, hogy kivel vagyunk egy családban. Persze egyesek szerint ezt is mi választjuk. Csak azokkal az emberekkel lehet elérni a megfelelő fejlődést. Ehhez a thézishez inkább már a Mahabharatára lenne szükség, nem materializmusra. Ámbár a Heisenberg-féle bizonytalansági tényezőt sem vethetjük el. Egy gyerekről vagy azt tudjuk, hogy hol van, vagy hogy milyen sebességgel közlekedik, a kettőt egyszerre sose. És azt meg pláne nem tudjuk meg sose, hogy milyen. Nem ismerjük ezeket az embereket. Csak azt tudjuk, hogy mi milyennek látjuk őket. Csak a képet ismerjük, amit mi magunk rajzoltunk róluk. A gyerekek valódi énje nem a szülei mellett mutatkozik meg teljes valójában, és kék Holdas Halloween-kor pedig ez duplán érvényes!

Kép www.cravebits.com

Budapest, 2020. október 31.-november 1.