Ikebana

2020. szeptember 02. 07:19 - Daisy Fullbright

Logosz-Világész: „Az, hogy mindennek láthatatlan, gondolati oka van, föl se tételezi a kívülre néző ember, mert ahhoz az egész Teremtést, s benne önmagát is úgy kéne látnia, hogy az egésznek értelme van! Ahhoz legalábbis értenie kéne, hogy a tapasztalatilag érzékelhető Valóság egy tökéletes Intelligencia műve, a Logoszé. Az Életet nem a molekulák hozzák létre, hanem fordítva, az Élet hozza létre a molekulákat.”*

Ludmilla néni cserepe mindent megmagyaráz. A keresztanyák tudják, ha nincsenek is ott, pláne ha ott vannak, de akkor se mondják. Ki kell találni.

A cserépben ikebanát lehet tartani, de nem ez bene a lényeg. Na persze ez is. Az, hogy a száraz növénynek új és méltó helyre találjanak és örökre pompázzanak, csak a port kell néha lefújni róluk.

A cserép maga a megoldás. Már maga az, hogy cserép is: tűzzel átnemesített agyag (víz-föld), amit aztán széllel ki kell szárítani és még le is lehet festeni. Formázni kell, esetleg kerekezni, mint ennél a mintadarabnál. little baby, pa-rum-pam-pam-pam, I am a poor boy too, pa-rum-pam-pam, I have a gift to bring, pa-rum-pam-pam-pam,…Shall I play for you, pa-rum-pam-pam-pam** pa-RUM-RUM-RUM…Pampalini

Szóval a cserépben lehet látni az egész teremtést, az enyémet, a Világ-át, az Univerzumét. Benne van az isteni rend. Már csak virágot kell bele tenni. Fa-la-la-la, deck the Halls with boughs of Holly, join the chorus, fa-la-la-la-la-la-la-la-la-la-laaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa**

Simon & Garfunkel Lyrics (From: AZLyrics , Submit Corrections, on Apple Music)

"The Sound Of Silence"

Hello, darkness, my old friend
I've come to talk with you again
Because a vision softly creeping
Left its seeds while I was sleeping
And the vision that was planted in my brain
Still remains
Within the sound of silence

In restless dreams I walked alone
Narrow streets of cobblestone
'Neath the halo of a streetlamp
I turned my collar to the cold and damp
When my eyes were stabbed by the flash of a neon light
That split the night
And touched the sound of silence

And in the naked light I saw
Ten thousand people, maybe more
People talking without speaking
People hearing without listening
People writing songs that voices never share
No one dared
Disturb the sound of silence

"Fools," said I, "You do not know
Silence like a cancer grows
Hear my words that I might teach you
Take my arms that I might reach you."
But my words like silent raindrops fell
And echoed in the wells of silence

And the people bowed and prayed
To the neon god they made
And the sign flashed out its warning
In the words that it was forming
And the sign said, "The words of the prophets
Are written on the subway walls
And tenement halls
And whispered in the sounds of silence."