A lány, akinek nem volt széklete szeptemberben született. Nagyon sokáig nem tűnt fel neki, hogy nincs saját bélsara, nincsen saját emésztése, nincsenek saját belei, nincsen perisztaltikája. Ő csak vegetált, és a wc-n csak olvasott, rejtvényt fejtett, vagy a tapétára meg a wc papírra írt, ahelyett, hogy a dolgát végezte volna. Egyáltalán nem tőle függött, hogy mit, nem tudta befolyásolni, s a szennyvízelvezető vállalat nem értette, hogy mért nem fizet csatornadíjat. A tapétára került minden, például falra hányt borsó, mert hányni azt még tudott. Egyáltalán nem akart felnőni, mert érezte, hogy széklet nélkül nem élet az élet, és meg fogják szólni az emberek. Mi lesz akkor Freud anális fixáció elméletével?

A lány, akinek nem volt széklete kereste az érdekes ürülékeket. Legjobban a nyúlbogyók tetszettek neki, mert az olyan tiszta, annak ellenére, hogy honnan jött ki. A nyúl tiszta állat, csak növényeket eszik, a végterméke is tiszta marad. Rengeteget olvasott, többek között arról is, hogy a bonobó nőstények a rivális nőstényt a féceszükkel dobálják, és ő is akart dobálni, de nem volt mivel. Nem lophatja el mások székletét, az olyan hülyén adná ki magát. Nem tudta élni az életét, mert nem akart szembesülni vele. Semmije nem volt, még széklete sem. A klotyóra gondolni sem tudott a folyamatos kudarc miatt. Minden egyes wc-re menéskor úgy élte bele magát, mintha az, ami kijön az övé lenne. De épp ez volt a baj, nem jött ki semmi. Szerette volna végre érezni azt a szagot, de azért is a Margit-szigeti kisállatkertbe kellett mennie, vagy közbudiba. Persze ezek sem voltak az igaziak, neki nyilván valami egyedi szaga lenne.

A lány, akinek nem volt széklete sírni kezdett. Teljesen tehetetlen volt, unatkozott a wc-n, és eredménytelen volt minden erőfeszítés. Még aranyere lesz, ha sokat próbálkozik hiába, gondolta. Sírt, nem tudta, hogy az élet tartogat számára egy másik lehetőséget. Egy teljesen más életet, mint amit a lány valaha is gondolt.

A lány, akinek nem volt széklete rájött, hogy nem is fontos a széklet. Túl van ez a kakilás fetisizálva. Egyet sajnált csak, hogy a kaki-tündérrel soha nem találkozott. Összegyűjtötte hát a teleírt wc papírokat, letépte a tapétát, lekapargatta az összeszáradt falra hányt borsót, s kiadatta, mint Reader’s Digest.

Budapest, 2020. január 19.