A lány, akinek nem volt története szeptemberben született. Nagyon sokáig nem tűnt fel neki, hogy nincs saját élete, nincsenek saját érzési, nincsenek saját barátai, nincsenek szülei. Ő csak az indigó volt két papír közt, és hogy mit írnak a papírra egyáltalán nem tőle függ, nem tudja befolyásolni. S a papírokon volt minden: betegség, szeretet, elhagyás, árulás, szenvedés, igazság és hazugság. S ő mindig azt élte, amit másnak a legnehezebb volt. Megmutatta, hogyan lehet meggyógyulni egy betegségből, hogyan lehet átvészelni egy veszteséget, hogyan lehet igazat varázsolni a hazugságból, hogyan lehet kibékülni, hogyan lehet megbocsátani, hogyan lehet elfogadni a felfoghatatlant, hogyan lehet felnőni, s hogyan lehet szép szavakat adni, ha már semmi nem maradt neki.

A lány, akinek nem volt története kereste az érdekes történeteket. Ha a körülötte lévők élete nem volt elég, olvasott, vagy megnézett egy filmet, és ezeket a történeteket kezdte el élni, mintha a sajátja lenne. Egyre csak gyűjtötte a történeteket, hamar ráismert arra, akinek éppen szüksége volt rá, annak, aki nem tudta élni az életét, mert nem akart szembesülni vele. Semmije nem volt, csak ezek a történetek. Egyre több és több. És ő minden egyes történetnél úgy élte bele magát, mintha az övé lenne. Nem tudta, hogy neki nem írtak történetet. Nem tudta, hogy neki saját magának kell megírnia a történetét. És hogy ezt a történetet összeollózhatja abból, amit az élete során látott, vagy kitalálhat magának egy teljesen egyedit.

A lány, akinek nem volt története írni kezdett. Történetei olyanok voltak, mintha már megtörténtek volna, szereplői, mintha valóban élnének. Az emberek magukra ismertek az írásokban. Végre elkezdte használni az indigót úgy, hogy ne saját magát bántsa, s a felső ’papírra’ írt történetek nem benne elevenedtek meg, hanem egy másik papíron. S a történtetek szaporodni kezdtek. Volt, akinek tetszettek, volt, aki kritizálta őket, volt, akit boldoggá tett velük, volt, akit elszomorított, volt, aki igaznak vélte, s volt, aki nem értette. A történetek másban kezdtek el új életet élni. Teljesen más életet, mint amit a lány valaha is gondolt.

A lány, akinek nem volt története újra történet nélkül maradt. Üres volt, fáradt és öreg. Már rég nem lehetett lánynak hívni. Nem keresett több történetet. Már mindent látott, mindent érzett, mindent átélt és mindent kiírt magából, amit lehetett. Ő maga vált hát a történetté, s él tovább szavakba rejtve bennünk és körülöttünk, akik elmesélik, elolvassák, vagy élik történetét.

Budapest, 2019. december 26.