Wittelsbach Erzsébet átsétált az őszi kerten, egyenesen benyitott a gödöllői kastély kapuján, s az ott őrnek vélt portást a következőképp köszöntötte: -„Uram kérem, vezessen a tükörterembe, Andrássy gróf érkezik perceken belül audienciára!”

-„De hölgyem, már zárva vagyunk, jöjjön talán vissza holnap!”- felelte a megszeppent portás, és azon nyomban a látogató útját állta, aki mit sem törődve a fizikai test határaival kecsesen átsétált rajta, fel a lépcsőkön az emeletre.

A császárné nem volt elragadtatva az ilyen fogadtatástól, de megszokta, hogy egy ideje semmibe veszik, mintha nem is létezne. És mivel élő mivoltában is pont ez volt a helyzet, igen nehezen tudta szétválasztani mostani létét a korábbitól. Nem is filozofálgatott sokat a testben és a testen kívüli lét különbségein. Ő még mindig ugyanaz volt, Sissi, és joga van az otthonában Gyulát fogadni, ha úgy tartja kedve. És persze, hál' Istennek, politikai takaróba is lehet burkolni ezt a mindenki számára egyértelmű randevút.

„- Ezek a magyarok olyan temperamentumosak – gondolta a bajor herceg lánya - még így haláluk után is, csak úgy parázslik a szemük, csattan a sarkantyújuk, tüzet okádnak beszéd közben, és ó milyen hevesen csókolnak! Ferenc József élő állapotban is egy puding volt, semmi konzisztencia, mindig pont olyan alakja volt, amilyen tálba öntötték, a csókja is olyan volt, mintha zabkásával akarta volna Erzsébetet kényszer etetni.

A császárné bement egykori szobájába, ahol a takarítónőt szobalánynak nézte: - „Kérem, fésüljön meg és vegye elő az ostorom, ahogy a gróf megérkezik, kilovagolunk!”

Timike köpni-nyelni nem tudott. „- Nekem kérem menni kell még a gyerekért, hajberakásról nem volt szó! Különben is, csak beugró vagyok, a sógornőm megbetegedett. Azért én egyáltalán nem vagyok megfizetve, hogy szellemek haját fésülgessem, pont elég ez a cefet sok tükör! Híj, a mindenit, de ki látott már ilyet? Halloween még messze van! Tessék talán akkor visszajönni!” S ezzel kifordult a szobából, keresztet vetett és megfogadta, hogy legközelebb a második kisüstinél megáll.

Mikor Erzsébet végre magára maradt, rájött, hogy nem változott semmi. Ő magányos és boldogtalan, a magyarok magyarkodnak, Ferenc József unalmasabb, mint valaha, s Andrássy gróf, akit igazán szeretett, csak egy átsuhanó szellem, mint mindig is volt. Elképzelhető, hogy ezen a nyavalygáson kívül lehetne valami értelmesebbet is csinálni. Elmehetne például szociális munkásnak Rákoskeresztúrra, az sem lehet értelmetlenebb.

Budapest, 2019. október 7.

Külön ajánlással és köszönettel minden szociális ágazatban dolgozó segítőnek, és foglalkoztatónak