"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,

Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.

Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet

És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet." Johann Wolfgang von Goethe

Dr. Tewksbury sokat gondolkodott az elmúlt két évtizeden. Már 20 éve volt házas, és hát jó volt ez a házasság, csak egy kicsit hosszúra nyúlt. Régen azért nem kellet ilyen sok időt eltöltenie az embereknek azokkal, akiket szerettek. Még mielőtt kihűlt volna a szerelem tüze, elvitte az ember párját egy-egy háború, pestis-, tífusz-, vagy influenzajárvány, esetleg a szülést nem élte túl. S ha mindezeket át is vészelte az emberfia, akkor is 40 éves korban az emberek már a közhigiénia miatt elhaltak. Szóval bárhogy is, sok ez az idő, 5-10 év egy szerelemre dunszting elég.

Dr. Tewksbury vásárolt hát egy tengeri kavicsot. Nála jobb családtag nem is létezik: nem akar semmit, nyugodtan a helyén marad, szép, az is marad mindörökre, nem változtatja a formaját, kicsik az igényei, díszként is funkcionál, így a család értékes tagja, diszkrét, elfér egy zsebben, jó az illata, nem sértősős, nem kell állandóan dícsérni, meghallgatja az embert, nem felesel, kiegyensúlyozott, talpraesett, előre csiszolt.

Dr. Tewksbury elégedett volt a választásával, egy tengerzöld kavicsot vásárolt a görög partokról. Az Agatha nevet adta neki, egyrészt mert az görög eredetű, jelentése: a jó, másrészt, mert szerette Agatha Christie regényeit, Görögországot meg kiváltképp. Agatha eleinte valóban minden tekintetben megfelelt az elvárásoknak, föltették a polcra és kussolt. Aztán kezdett lassan kínos lenni ez a nagy csönd. „Hát kérem, én egy kavics vagyok, akit pénzen megvettek, elneveztek, feltettek a legszebb polcra, valamit csak kéne csinálni.”- gondolta Agatha. Tekergette a nyakát jobbra, tekergette balra, kipróbált egy-két ászanát, dupla Rittbergert, demi-pliét, relevét, eltűnt egy pillanatra, fejen állt, megvilágosodott, beleolvasott a mellette lévő Kant kötetbe, eléggé unta, megmártózott egy tócsa vérben, mótringolt, ugrált egy kicsit váltott lábon, hogy kirázza magából a megrekedt feszültséget, de csak nem figyeltek rá eléggé. És akkor jött a mentő ötlet: az újságban megjelent, hogy aki tengeri kavicsot vásárolt családtagnak, az minden évben vigye vissza azt a tengerpartra nyaralni, mégis csak az az ő hazájuk, Agatha esetében Görögország.

Dr. Tewksbury, mit volt mit tenni, befizetett egy görög apartmanba. Előre örült, hogy milyen jó lesz csak így kettesben ezzel a nem mindennapi szellemi lénnyel, aki nem követel, mindig csak ad. Ez az igazi boldogság titka. És ahogy pakolt kifele a bőröndből, olyan történt, ami a legmerészebb emberi elképzeléseket is fölülmúlja. Agatha megszólalt: „John, nem láttad a hajcsavarómat? Azt hiszem otthon hagytam. És a bikini is kéne, mennék fürödni.„

Dr. Tewksburyt a rohammentő szállította a legközelebbi akut osztályra, kényszerzubbony, elektrosokk, rehabilitáció, még a kavicsot is elvették tőle. Senkit nem tudott meggyőzni arról, hogy a pebble as a pet egy szociológiai kísérlet, amit mint kísérletvezető, ő próbált ki először. De főleg soha nem heverte ki azt a traumát, hogy az egyetlen lényt, aki igazán szerette, elvették tőle.

*Eredeti ötlet Popper Péter - Lélekrágcsálók című előadás gyűjteményéből

Budapest, 2019. augusztus 14-15.