„Elmegyek, elmegyek, jó messzire, 

Nem leszek senkinek a terhére. 

Nem írok levelet, nem is üzenek, 

Lesz még tavasz, lesz még nyár, de én nem leszek.”* 

A lélek tápláléka, iránya, oka a szeretet. Ha azt valami oknál fogva, külső körülmények, vagy belső gátak miatt nem tudja élni, akkor beszorul. Összelapul, mint a rugó két fal közt, és kívülről nem lehet látni, hogy ebben a rugóban mennyi erő, mennyi akarat, mennyi fájdalom van. A falak közt megreked, és minden erejével nekifeszül. Ez a belső feszültség, küzdelem látszik is az ilyen megrekedt lelkeken.

Örkény szerint a léleknek két útja vezethet Istenhez: az egyik az elmélkedések útja - a művészetek, a filozófia, a vallás útja -, a másik a világi életben az emberek szívén keresztül vezető út. Azt gondolom, hogy aki a falak között ragad, mert a világi életben nem tudja megélni a szeretetet, az elkezd gondolkodni, filozofálni, zenélni, rajzolni, írni, vagy imádkozni, mert a rugó ebben a dimenzióban nem gátolható. A lélek valódi természeténél fogva nem anyagi, így a világi dolgok, földi események, élethelyzetek nem gátolják, szabad és örök.

Az emberek szívén keresztül vezető út lényegesen nehezebb, kalandosabb és izgalmasabb, de sokkal több fájdalommal és lemondással járhat.

Van egy tudomány, mely a két út határán dolgozik. Ez a pszichológia, amely beszorult lelkeket, helyzeteket szabadít ki a fájdalomból azáltal, hogy beforgatja őket egy szellemibb irányba, majd amikor a trauma feldolgozásra került, visszaforgatja őket oda, ahonnan már maguktól meglátják az új utat.

A falakat azonban nem szabad egyik pillanatról a másikra elvenni a rugó útjából. Egyrészt azok nem véletlenül vannak ott, bármennyire is fáj, a lélek fejlődése érdekében elengedhetetlenek az akadályok. Másrész, ha hirtelen, átdolgozás nélkül megszüntetnénk azokat a falakat, amiket egyébként a rugó saját magának hozott létre, akkor éretlen állapotban a végtelenbe pattanna, rászakadna az élet, s azt a lélek nem tudná kezelni.

Bárhogy is, minél szűkebb helyre szorítanak be bennünket, annál magasabbra tudunk majd szállni, s annál kreatívabbá válunk, amíg a szorítás tart. 

*mezőmadarasi halottkísérő

Budapest, 2019 július 18-19.