Rebeka közvetlen a kiserdő mellett lakott, a mamámék szomszédságában. Mindig is úgy emlékeztem rá, mintha egyedül élt volna, míg a mai napon meg nem tudtam, hogy állítólag férje, gyereke volt.

Volt a faluban egy pletyka, miszerint boszorkány volt, és akire csak ránéz rontást tesz rá. Ezt a pletykát bizonyos körülmények alátámasztották. Úgy, mint Rebus olyan ronda volt, hogy azóta sem láttam olyat, és öreg, mint a földút, továbbá mindig maga elé mormolt, és ha valami nem tetszett neki, átkiabált az udvarunkba a spájzból: „ne hangoskodjatok büdös kölykei, nem otthon vagytok!”

Mondanom sem kell, a szóbeszédhez mi is hozzátettük a részünket. Amikor pocok harapta át a csirkék nyakát, a tetemeket a háza ajtajába tettük, hogy a falubeliek azt higgyék ő tekerte ki a nyakukat valami álnok varázslathoz. Vagy míg délutáni sziesztáját töltötte, cukros vízzel kentük le a háza boltozatát, hogy legyek garmada lepje el.

Persze azért féltünk tőle, mint a tűztől, ha megláttuk, üvöltve rohantuk szemünket eltakarva, hogy még véletlenül se nézhessen bele. És hát mama, vagy akármelyik ismerős is igen rossz véleménnyel volt róla, háta mögött csak Rebinek, vagy Rebusnak hívták, és egyetlen barátja sem volt. Soha senkivel nem beszélgetett, csak átkokat szórt, vagy kiabált, illetve magában beszélt.

Azt máig nem tudom, hogy mi volt az eredete azoknak a történeteknek, amik róla terjengtek. Elég volt az hozzá, hogy mogorva volt és magának való, vagy tényleg tudta irányítani a sötét erőket? Szerintem inkább magányos volt, és nem tudta, hogyan közeledjen másokhoz. Talán könnyebb volt a haragot táplálni, minthogy szembenézzen a valós érzelmeivel. Azt hiszem az elszigetelődés mindig valamilyen mély sebre utal, a magasabb erőkkel való jó viszony szintúgy. Ma már inkább egy vergődő, szenvedő lénynek látom, mint boszorkánynak, akit a pletyka teljesen elszigetelt mindennemű emberi kapcsolattól, s talán ezért fordult más erőkhöz. Akkor mindenesetre a menekülést választottuk.

Ma más a helyzet, rengeteg speciális barátom van, sőt kifejezetten csak olyanok, akiktől mások tartanak, vagy beszélnek a hátuk mögött. Sőt én magam is furcsának vagyok elkönyvelve, s a magasabb erőkkel igen jó kapcsolatot ápolok. Talán mindannyiunkban él egy Rebeka, s ha megszeretjük, megszelídül, s nem pöröl tovább.

Budapest, 2019. június 10.