„semmit sem akarok, nemhogy sehogy”*

Felakasztotta a kabátját a fogasra, s töprengve leült a cipős szekrényre. Nem zavarta, hogy sötét van, sőt ez segítette a gondolkodásban. Egyedül volt. Társaságban persze játszotta a kevély elvált, önálló férfit, aki mai modern szóval önmegvalósít. De minek is csinálja ezt? Már nem emlékezett, vagy hát nem akart emlékezni. Sajnos, amit ilyen szépen elnyom az ember, az egyszer kitör. És akkor oda az imidzs, oda a karrier, oda a tekintély. Már ha ezek egyáltalán róla elmondhatók. Soha nem volt egyszerű dolga a nőknél. Helyesebben azoknál a nőknél, akik igazán érdekelték. A kis vegye-vigyék jöttek-mentek az életében minden nagyobb fennakadás nélkül. De az ember egyszer megöregszik, és egyre inkább a nyugalmat keresi, az otthont, a megértést. Volt egy olyan gyanúja, hogy tudat alatt keresi azoknak a nőknek a társaságát, akik mellett nem kell szembenéznie a rideg tényekkel, a múlttal. A magánéletét felszínesen élte, sosem volt benne igazán szenvedélyes, gyakran jött össze munkatársakkal épp azért, hogy otthon is csak a munkáról lehessen beszélni, sajátmagáról még véletlenül sem. Bezzeg a kliensekkel megélte az intimitást, ott jelen volt. Egy ülés csak 50 perc és mindenekelőtt nem róla szól, hanem más elcseszett életéről. Mindig is tudta, hogy mindenki ezért csinálja, hogy végül sajátmagát meggyógyítsa. Aki meggyógyult, megoldotta a problémáit, az mind elhagyta a szakmát. Benne még égett a tűz. A tűz, ami belülről mardossa gyerekkora óta, s csak akkor enyhül, ha megkönnyebbült arcokat lát. De lassan 50 éves, és egyre többször jut eszébe az a mondás, hogy halálunkkor nem azt bánjuk meg amit tettünk, hanem igazán csak azt, amit soha nem volt merszünk megtenni. Talán eljött az idő, vagy talán a megfelelő idő már rég elmúlt, esetleg soha nem jön már el ugyanaz. Szombat van. Megint. Mindig is az volt. És az lesz újra és újra. Az anyja menekül, az apja utána, vér amerre lát, aztán sötétség. Pont olyan, mint most. Örökké ez a múlt. Most és mindörökké.

*Idézet meg nem nevezett forrásból

Budapest, 2019. május 18.