Az Üveghegyen is egy keresztkapocs lett szentelt szeg. A tinédzser szerelem, mint görbe penge, a fejős tehén ellette fájó örökkévalóság.

Ma már persze tudom, hogy ez van, és már óvatos vagyok, de végül mindig kiderül, hogy csak eszköz voltam, tárgy, nem alany, vagy állítmány, esetleg helyhatározó.

Már a kezdetek kezdetén, mint élő kártyalap voltam jelen az inkarnációban. Valaki, akiről lehet beszélni, akivel lehet foglalkozni egy fennálló valós probléma, kapcsolati válság helyett. A legfontosabb kapcsolataim azóta is ilyenek.

A kártyalapok közül pedig a taró Bolondja, más paklikban Joker. Általában Jokerként használnak. Értem ezalatt, hogy helyettesítek valamilyen történetet, megjelenítem az életemben. Sosem rólam szól az élet, hanem valaki traumáját fedem el, hogy arról ne kelljen beszélni. Körülöttem ezért igen nagy a felhajtás, hogy a valóság titokban maradhasson. De a Jokert előbb-utóbb becserélik, rendszerint akkor, amikor magát a helyzetet már teljesen megoldotta, és a szabályok szerint egy új történetben helyettesít. A lap értéke mindig a lerakó szándékától függ.

Bolondként kevesen használnak. Pedig annak egy kicsit jobb helyzete van, mint francia barátjának. A Bolond jelenthet mindent, semmit, vagy bármit, attól függően, hogy milyen lap mellett van, vagy mi a kérdés. Jelent újrakezdést, gondtalanságot, a veszélyek könnyed kezelését, és igen nagyfokú szabadságot, függetlenséget.

Hogy a Jokerből hogyan lesz Bolond? Csupán paklit kell váltania, nem földi síkon kell tovább játszania, hanem Univerzálison. S mindaz, ami ehhez elvezeti a legmélyebb transzformációk egyike. Innentől fogva már végleg a test és lélek határán fog egyensúlyozni, és itt kell saját történetet faragnia olyan társaival, akik szintén ezt élik, vagy legalább megértik.

Azok keresik társaságát, akik maguk is változásban vannak, és akik érzik, hogy az élet nem csak annyi, amennyit a földi sík, a biológia mutat. Fontos ezt megérezni most, hogy a földi élet napról napra bizonytalanabbá válik. Van egy felső-külső összerendező erő, ami bennünk is jelen van. A Bolond ehhez tud hozzákapcsolni minket, úgy hogy előtte káoszt teremt, amiből aztán új rend lesz. Most a káoszt látjuk már. Esnek szét rendek-rendszerek-elvek-hitek. Ha körülöttünk vége van a dolgoknak, kapcsolatok bomlanak fel, elviselhetetlen a feszültség, akkor tudjuk, hogy már itt van az új rend. A régi rend kétségbeesett ragaszkodása tud ijesztő arcot mutatni, fenyeget, fenyít, hét körömmel kapaszkodik. A Bolond ilyenkor belső békéjébe mélyed, és bár mindenki bolondnak nézi, ő belül nyugodt, megfontolt, s biztos tudatában van az értelemnek, és az univerzális törvényeknek. S ha végre leveheti gúnyáját, valódi ember lesz. Nem megszokott, nem mindennapi, nem e korból való, nem e helyen járó, de ember. Mindannyiunk társa, egyikünké sem, vagy bármelyikünké.

Budapest, 2019. február 13.