• pézsma kudarcok tapadnak egy központi masszához
• pasztell fantomok irigy keresztezik
• egyszerre szelíd öreg, s vadócan új

Olyan vagy nekem, mint tótágasnak a lebegés, s én neked, mint talajnak a fregoli. Távoli és elérhetetlen. Egy húzókötélen keresztül vagyunk kapcsolatban. Ha közelebb akarsz húzni, távolodom. Ha hirtelen elengedsz, a hátadra esem. Ha megrántasz elrepülők. Csak ha óvatosan engeded távolabbra a kötelet, közeledem és egy megfelelő távolságban rögzítesz, tudunk együttműködni. Ekkor akár a szennyesedet is rám teregetheted. Persze mosd ki előtte! Mindegy milyen régi a ruhanemű, hogy mikor hordták utoljára, hogy mi a története, ki kapta, s milyen alkalomra, mindegy, hogy mennyire volt koszos, viseltes, rajtam majd megszárad, s hordhatod újra, tisztán-frissen-illatosan. Néha olajozd be a görgőim, különben nyikorogni fogok. Ha nem használsz, rögzíts magasan. Szeretek az egekben lógni, onnan mindent látok. Látom, ahogy fürdesz, ahogy borotválkozol, ahogy a gyereket fürdeted, ahogy fogat mosol, ahogy a mosógéppel küzdesz, vagy hümmögve fürkészed szemed sarkát újabb szarkalábak után. Néha dalolsz, azt szeretem. Olyankor nyisd ki a fürdőszoba ajtót, hogy más is hallja! Látom még a tükörből, ahogy öltözöl és elmégy. Ilyenkor jobb, ha legalább a törölköződet rám dobod, hogy az illatod velem maradjon! És gyere vissza! Ne úgy, mint a többiek.

Budapest, 2018. december 16.