Azt mondja tegnap a Dobray, hogy a kiszáradt Balatonon tenyésznek a trollok. Hogy hogyan kerültek ide Skandináv élőhelyükről, senki sem tudja, de már szinte legendák kerekedtek róluk. Jól van, nézzük meg, úgyis leállt az internet, nincs mit csinálni.

Szakadt az eső, amikor elindultunk, Dobray vezetett. Szokásához híven száguldozott, mint valami formula 1 versenyző, és villogott az összes mazsolára. Tél volt. Mire odaértünk már szürke volt az ég alja, és az eső valami havas latyakká transzformálódott a szélvédőn.

Balatonmocsoknak, a mérhetetlen drágaságon kívül, nem volt semmi jellegzetessége*. Az utcák kihaltak, az utolsó nyaralóvendégek már évtizedekkel ezelőtt hazamentek. A tó helyén láp éktelenkedett. Tőzegmoha és maláriaszúnyog ameddig a szem ellát. De minket az ilyen apróságok nem szoktak megállítani.

Nem mondom, a végtelenségig tudok lelkesedni egy kis kalandért, de inkább, ha valaki mással történik, vagy filmen látom. Pláne makkos cipőben - épp táncórára készültem, mikor nekiindultuk - belegázolni a mocsárba. Kinek van ahhoz kedve? Egy életem, egy halálom, én nem megyek be a tóba. Menjen a Dobray. Én inkább itt kinn várom meg a fejleményeket.

Persze mondani sem kell, a Dobray pont olyan beszari, mint én, de be nem vallaná. Így hát leültünk a láp mellett, és figyeltünk. Sokáig nem kellett várni, megjelent egy troll. Pont a szemünk előtt. Mikor meglátott minket, még csak nem is csodálkozott.

- Tibó vagyok - mondta, és felhúzta az orrába a taknyot. Mért jöttetek ide, ahol a Holdsugár mosolya is kénszagú?

- Csak úgy, unatkoztunk – mondtuk, mert tényleg ezért voltunk ott.

- Nem tudnátok valami jobb indokot találni, hogy nem kelljen nekem itt a semmire kegyetlenkednem?

- Hát jó, akkor mond meg nekünk, mi közöd van az internetes trollokhoz? - kérdeztük nem túl nagy lelkesedéssel.

- Hogy lehet ilyen piszlicsáré kérdésekkel megzavarni egy mitikus lényt épp lefekvés előtt? Takarodjatok haza, és ne lássalak itt titeket még egyszer!

Dobray rám kacsintott és futás közben teljes tüdejéből énekelte: Trollkodtunk egy trollal, íja-íja-hó.

Budapest, 2018. december 1.

*Nem teljesen pontos idézet Vaszary Gábor - Hárman egymás ellen című regényéből

Barátomnak, Tibornak