A nevelőtiszt Úrnak igaza volt. Mondta, hogy nem lesz ám itt nekem jobb, és hát cefettül hiányzik ám a testem. Emlékszik, mennyit nyavalyogtam, hogy elegem van, nem bírom tovább, inkább a Másvilág, mint az a redves Szirmabesenyő. Itt aztán semmi nem működik, ami odale'. Legalább is nem úgy. Van ám itt is tisztem, Mesternek kell hívni. Pont olyan, mint Maga volt. Ugyanazt a rizsát nyomja mióta idekerültem. Szóval valami azért mégis ugyanolyan. Eléggé unom. Magát még csak-csak el tudtam viselni, mert volt valami biztos abban a pocsék életben. Az, hogy vannak izmaim, és ha akarom, bárkit bármikor leverek. Már csak testedzés végett is, nehogy elgémberedjek. Hiányzik! Hiányzik a verés, az izomláz, a tarhonya gyíkhússal, mélyet színi a cigibe. Hiányoznak a színek! Itt minden olyan pasztell. És mintha valami plazmaféle maradt volna a testemből. Legalább is olyan érzés. Nincsenek kifejezett egzakt körvonalak, csak olyan foltok amerre a szem ellát. Ja, és amitől végképp lezsibbadok, hogy itt aztán nem lehet semmire még csak gondolni se, anélkül, hogy mindenki azonnal ne tudná. A titok is kiveszett az életemből. Nem maradt semmi, csak ez a rohadt szeretetpuffer, amitől behányok. Már odale' se bírtam. Tudja, hogy mindig kikészített ezzel a szeretet meg a Karma dumával! Na, itt más sincs, de 7/24-ben. Magát legalább csak hetente kétszer hallgattam! Az is pont túl sok volt. A beszélők után mindig jól kiverekedtem magam. Hát itt püfölhetném ezt a légüres teret, nem oldódna a feszkó! Azt kérdezi, hogy kicsináltak-e? Dehogy! Tudja, hogy mindenki a körleten tudta, hogy vannak kapcsolataim a Másik oldallal. Aztán ott mindenki kibaszottul babonás volt, egy ujjal nem mertek volna hozzám nyúlni. Ha én vertem, se mertek visszaütni. Sima zuhanybaleset. Elcsúsztam a szappanon, és szétloccsant az agyam. Persze most már látom, hogy annyira azért nem voltak pengék az itteni kapcsolataim. Maga többet tudott erről. Mindegy tiszt Úr, mennem kell, mert valami reflexiós meditáció gyakorlat lesz pillanatokon belül. Kiverne a víz, ha tudna, ezektől a kínzásoktól. Azért szívesen beszélnék a nevelő Úrral újra! Bár kétlem, hogy itt összekerülünk, ha majd eljön az ideje. Üdvözlöm a lányát! Vigyázzon Magára! És ne kábítsa a baromságaival a lenti népet! Megvan nekik a maguk baja! Na off, viszlát!
Budapest, 2018. szeptember 16.
