A spirituálisan kiéhezett olvasóközönség most biztosan ráveti magát erre a címre. Vesztére! Bármennyire is vonzó lenne a 13-dik csillagképről és egyesek szerint csillagjegyről írni, nekem egy több mint 8 évvel ezelőtti történet jutott eszembe erről a szóról.

Valami nem volt velem rendben. Fogytam, a beleim furcsán mozgolódtak és hát viszketett. Tudjátok, na, ott leghátul. Az utolsó kimenet. Vagy bemenet, nézőponttól és szexuális beállítottságtól függően. Habár még a történet elején járunk, máris kezd nem kifejezetten ortodox fordulatot venni. Végül a viszketés már olyan méreteket öltött, hogy orvoshoz fordultam, ahol minimum hangerőn, csak épp sutyorogva, hogy még a nővérke se hallja, elmondtam mi a panasz. Némi hümmögés kíséretében az orvos féregirtót rendelt el, amit szintúgy lesunyt fejjel, szemkontakt nélkül vettem át a patikában.

Ami eztán következett az az emberi képzeletet fényévekkel felülírja. Szüléshez hasonló folyamat során egy pagodaszerű képződmény hagyta el a testemet. Első ránézésre az indonéziai Borobudur buddhista templom ugrott be. Instagram fotót sajnos nem készítettem, ez esetleg némi megnyugvást hoz a már teljesen felzaklatott olvasónak. Mondanom sem kell, kimerültem az eseményektől. Utána vagy egy napig csak feküdtem.

És hát erről jutott eszembe, hogy én annak a hatalmas „kígyónak” a tartója voltam heteken át. Tudom, bélféreg. De olyan csillagkép nincs! Bár, ha sokáig kutakodunk az égen, lehet, hogy azt is megtaláljuk. Állítólag ez a Kígyótartó valami beavató csillagkép, aki az Istenek Útjára vezet fel. Na, beavatásban nem volt hiány! És hát a csatornarendszer mi más? Ennél szebb metaforát elképzelni sem lehet! Mindenkinek jó étvágyat a vacsorához, és álmodjatok szépeket! Ha jól viselkedtek gyerekek, legközelebb a premenstruációs tünetekről mesél nektek Rita néni.

Budapest, 2018. szeptember 15.