Így a téli napforduló körül sokat töprengtem a szeretetről és nagyon furcsa dolgokra terelődtek a gondolataim. Kezdjük mindjárt azzal, hogyha Ádám és Éva nem lett volna megkísérthető, a Biblia két oldal volna és mindjájan boldogan élnénk. De nem így történt, és ez csakis azért lehet, mert Ádám és Éva nem volt a szeretet állapotában. Hiszen a valódi szeretet megkísérthetetlen, egy éber egységélmény, az igazság tudása. Ezek szerint a Világdráma minden esetben ugyanaz: Isten, mint egy saját részét a Földre küldi az embert, aki ott kiharcolja magából lelkének sötét oldalait, majd megtisztulva visszatér a Megváltóhoz.

A másik gondolatfonál arról szólt, hogy ha az ember Isten segítségét kéri valamihez, mindig valami csodára vár. De az isteni segítség nem ilyen, az isteni segítség mindig olyan eseményekbe viszi bele az embert, ahol az adott problémát megoldó lélekrészből a salak kititrálódik és a helyén edzett acél marad. Ezek az események mindig nagyon fájdalmasak, nyúzás-, vagy préselés jellegűek. Ha most nagyon szenvedsz valamitől, tudd, hogy Isten közvetlen keze van a dologban.

A két gondolatfonál természetesen egy fonál színe és fonákja, annak a fonalnak a két oldala, amiből az Élet szőttese szövődik. A szereteté.

Eredeti gondolatok Müller Pétertől.

Budapest, 2015. december 29.