Kutatói körökben bombaként robbant az a hír, miszerint az erdei nünükeszúnyogok és Erzsébet királyné közt a genetikai állomány egyezése több mint 95%-os. A tudós világot már régóta foglalkoztatja ezeknek a különc lényeknek a származása, erre az eredményre azonban nem számítottak.

Állítólag VII. Edward nyarait rendszerint Marienbadban töltötte, ahol megtetszett neki egy fürdősnő. A légyottokat a helyi erdőben titokban tartották és eközben csíphette meg a királyt az erdei nünükeszúnyog egy korai őse. A vérszívás eredményeként a gének keveredtek és nemzedékek sorának adódtak át. Valami Isteni szerencse folytán a gének mutációja a királyi és a rovar családban is egy irányban történtek (millió az egyhez az esélye az ilyen jellegű összehangolt evolúciónak). Ma a két fajt már csak az epigenom „szekvenciája” alapján és persze szabad szemmel, ránézésre különíthetjük el.

Most folyik az egyezkedés a királyi család jogászai és nünükeszúnyog küldöttek közt arról, hogy a szúnyogok esetleg erre az erős kapcsolatra hivatkozva megkapják Sherwood erdejét. Továbbá Erzsébet királynő gondolkozik azon, hogy a nünükéket megfelelő oktatásban részesítse-e. Ezügyben már konzultált is a University of Cambridge rektorával: tánc-, etikett-, angol nyelv-, irodalom és történelem órákat tartanának a kis lényeknek, hogy méltóak lehessenek királyi örökségükhöz.

Csodaszámba megy az ilyen nemesi leszármazás felfedezése, de ha mélyen magunkba nézünk, mindannyiunkban ott lapul egy nemesebb Én. „Minden emberben ezernyi másik ember van eltemetve. (…) Tízezernyi. Azok, akikké válhatott volna. Mindannyiunkban ott rejlik a költő is és a tolvaj is, a haramia is és a szent is, a tengerész is (…) Nem adatott meg, hogy ezernyi életet éljünk, kiválasztunk ezek közül egyetlenegyet, gyakran hibázva közben. De ha egyszer meghoztunk egy döntést…emlékeznünk kell arra is, kivé válhattunk volna. Magunkba kell olvasztanunk minden meg nem élt életünket.”-Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

Budapest, 2015. május 7.