Nekem úgy tűnik, manapság mindenből több van. Több lehetőség, több választás, több szemét, több erőszak, több veszekedés, több migráns. Egyes életfontosságú dolgokból van csak kevesebb. Kevesebb tiszta levegő, kevesebb víz, kevesebb szeretet, kevesebb odafigyelés, kevesebb türelem. És úgy látszik a kakaós csigából is kilopták a kakaót.

Régen, kislánykoromban igen ritkán jutottam ehhez a csemegéhez, de ha igen, sok kakaó volt benne. Már-már csurgott belőle a megolvadt édesség. És a tészta is olyan szépen megkelt volt. Gyönyör volt csak ránézni is. Frissen még az illata is hívogató volt, a felhőtlen nyarat juttatta az ember eszébe. Bódító volt és kerek, mint egy francia romantikus film Alan Delon-nal a főszerepben.

Két oka lehet mármost ennek a jelenségnek, vagy több a csiga ugyanannyi kakaóra, vagy ugyanannyi a csiga, de a kakaóból van kevesebb. Mindkettő elképzelhető, hiszen emberből több van, már-már a túlnépesedés veszélye fenyeget, tehát csigát is többet kell gyártani. És azt is rebesgetik, hogy a kakaóbab termés sem a régi, néhány évtized múlva előreláthatóan ki fog pusztulni.

Mit lehet hát akkor most tenni, kérem?

Több megoldás is lehetséges. Itt van mindjárt a nem túl humánus populáció gyérítés, amit etikai és egyéb karmikus okokból nem javaslok senkinek. Legegyszerűbb, úgy gondolom, átszoktatni a népességet más péksüteményre, úgy mint például: lekváros fánkra, meggyes pitére, vagy angyalbögyörőre. Ez sokkal humánusabb, és a változatosság csak előnyére szolgálhat az annyira ellustult embertársainknak, akiknek jobb dolguk sincs, mint hogy kisértekezéseket írjanak ilyen pitiáner témában.

PEACE OUT!

Téma-ötlet: Kupai Eszter N'alika

Budapest, 2023. november 6.