Katonakoromban egyszerű volt. Az utasításokat kellett végrehajtani. Nem kellett gondolkodni. Mintha lekapcsolták volna a saját akaratot. Az kifejezetten baj volt, ha az ember túlgondolta a dolgot, ha volt saját akarata, ha voltak érzései. Láttam én olyat is, bakát rátekeredni a gondolataira, helyesebben talán ma úgy mondanánk az érzelmeire. A robotüzemmód volt a megfelelő magatartás. Csak a központi akarat volt.

A többi bakával szabadidőnkben kártyáztunk, vagy leveleket írtunk a kedvesünknek. Akinek nem volt kedvese, az anyjának. Kellett az illúzió, hogy van egy másik világ ezen kívül is. Egy másik világ, ahol az emberek mosolyognak, átölelnek, viccelődnek. Egy másik világ, ahol nincs fájdalom, nincs kényszer, nincs tépelődés.

Flottillás voltam. Rengeteget kellett úszni. Már csömöröm volt a víztől, a barakk dohányszagától, a lábszagtól. És az utolsó cigim is elfogyott, amivel elnyomhattam volna ezeket a kellemetlen kipárolgásokat. A Kovács II Zsolt meg átzokogta az éjszakákat. Elvetélt a felesége. Voltak itt traumák. Én meg életemben először voltam éjjel-nappal összezárva ennyi emberrel. És mind férfi. Rettenet.

Más voltam, mint a többiek. Szótlan, lassú, nyugodt, pesszimista. Fakír mosollyal tűrtem a kínzásokat is. Tudtam, legbelülre nem érhetnek el. Ami bennem van, az enyém. Volt bennem egy mag, ami sérthetetlen. Ehhez a maghoz kapcsolódtam, amikor igazán nagy baj volt. És azt játszottam, hogy nem vagyok ott. Sose derítik ki, hogy ki vagyok, mit akarok, és hanyadszor próbálkozom. És ha kiderítik, akkor mi van? Nem jutnak beljebb. Az igazságot így nem lehet kideríteni. Ahhoz teljesen más módszerek kellenek. Sőt, amikor végre elfogytak a módszereik, talán magamtól is megmondom. Amióta leszereltem, énekelek. Nem katonaénekeket.

Te sem vagy más. Benned is van egy mag. Ahhoz kapcsolódj! És akkor bárhonnan ki tudsz szabadulni.

Raadhey Raadhey Govinda Govinda Raadhey

Budapest, 2023. október 26.