Daisy Fullbright's mental ruminations

Detektívek (Szentesi Éva stílusában)

2020. október 23. 19:39 - Daisy Fullbright

Megyek a 4-6-oson az egyetemre, hátamon van az a kedvenc Adidas táskám, aminek két oldalt van alul két zsebe. A kedvenc előadásomra megyek, pedagógiai pszichológia a Mérő Lacival. Végre valaminek értelme is van. De most komolyan, kit érdekel az alkohol-dehidrogenáz, mondjuk az alkoholon kívül, akit majd lebont, ha megvannak a megfelelő körülmények?

Egyszer csak két oldalról megfog két ballonkabátos alak, hogy hölgyem kérem, szálljon le velünk a következő megállónál. A frász jön rám, de leszállok. Még hurcolnak magukkal valakit. Apró, mokány, jellegtelen férfi, 40 és 50 közt bármilyen korú lehet. A megállóban kérdőn elém tolják a személyim, hogy ez az öné és felmutatják a detektív igazolványukat. Bólintok, hogy igen. És szinte bármit felmutathattak volna. Akkor be kell jönnie velünk az őrsre felvenni a jegyzőkönyvet, máshogy amúgy sem kapja vissza az iratait. Mint a birka megyek velük. Álruhás detektívek. A pofám leszakad, ballonkabát, mint álruha! Beültetnek a kocsiba. Az kormány mellett már vár egy valódi rendőr, az első ülésre az egyik detektív ül, én meg hátul nyomorgok a már megbilincselt férfi és a másik detektív mellett. Komolyan, én félek itt a legjobban az öt ember közül.

12f2530a0868e1b8ba8543ee1fdaab00.jpg

A Teve utcába visznek, ahol egy igen unott harmadik detektív vár minket, aki nincs úgy kiöltözve, mint társai és lassan, de biztosan írógépen felveszi a jegyzőkönyvet. Közben flegmán cigizik. Nyitva az ablak, mert benn nem lehet dohányozni, kivéve neki. Én igazán nem itt akarok lenni, hanem a Mérő Lacival meg a pedagógus jelöltekkel a Kecskeméti utcában. Rettentő nyomasztó az egész. Nem elég, hogy szerencsétlen embernek identitást kell szereznie, még az én délelőttömet is elrontják.

A következő charity event-nél beáldozom a táskámat, holott nagyon szerettem addig a pillanatig, amíg ki nem lopták belőle a személyim.

Azóta több mint 20 év telt el, és az öt férfi arcát és ezt a történetet is teljesen elfelejtettem, csak az Adidas táskámat hiányoltam, meg Mérő professzor óráit. Nem értem, mért szabadultam meg a táskától, kirándulni még igazán hordhattam volna. Kicsit olyan, mintha akkor délelőtt a táskámat is ellopták volna.

Kép a www.dailydot.com oldalról

Budapest, 2020. október 23.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://daisyfullbright.blog.hu/api/trackback/id/tr916255632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása