Daisy Fullbright's mental ruminations

A teniszcipő      

2020. február 07. 14:06 - Daisy Fullbright

Takács Borka 7. c osztályos tanuló eszeveszetten rohant az edzésre, de mikor a teniszpálya utcájába ért, megtorpant. A teniszcipő! Azt meg otthagyta a matekteremben. A szögmérőt kereste a táskája alján és nem rakta vissza. Karajos tanár úr hogy nem vette észre? Nem akaródzott visszamenni az iskolába, már így is késésben van és tavaly óta, mióta az a botrány volt a tanár úrral, nem akart vele kettesben maradni. Még mindig fülig pirul, akár ha csak a szemébe néz, azért ha a többiek ott vannak, kicsit könnyebb. Lehet, hogy most pont ezért hagyta ott, hogy végre beszéljenek. Négyszemközt. Mint két felnőtt. Csak abból a két felnőttből az egyik még gyerek. 15 év van köztük, ez Borkát egyáltalán nem zavarja és nem is érdekli. Karajos a lányok szerint a fiatal Jean-Michel Jarre-ra hasonlít. Mondjuk, a térgeometria jobban megy neki, mint a szinti.

jean-michel-jarre.jpg

Borka gondolataiba merülve támolygott vissza a terembe. Mit is mondjon neki? „Maga szerint milyen arányban áll a várakozás hosszúsága a várt esemény túlértékelésével?”* Már három éve vár rá, és tavaly nem bírta tovább, kifakadt matek fakton az elemi halmazelmélet tárgyalásánál. Elkezdett hisztizni, hogy a Venn-diagram közös halmazában mért is ne lehetnének tinédzser lányok és egyetemet végzett, fiatal férfiak?

Karajos még ott volt, ahogy Borka belépett a terem ajtaján háttal állt, épp Sári néni nyakába csókolt, akinek riadt tekintete Borka tekintetébe kulcsolódott. Volt ezekben a tekintetekben minden: Sári néniében könyörgés, riadalom, bűntudat, Borkáéban hitetlenség, értetlenség, csalódottság. „Ez nem lehet igaz!”- jött ki önkéntelenül a száján, „hiszen ő engem szeret!”

Erre már szétrebbent a pár. Borka zavarában nem is tudta, hova nézzen, gyorsan felkapta a cipőjét és fuldokló zokogásba törve kirohant a teremből. Így kellett megtudnia? Hogy fog ezután tovább élni? Hogy fog matekórára járni? Vége az életének. Vége ennek a kisgyerekes nyavalygásnak. Mire a teniszpályához ért teljesen kimerült, összerogyott, és a cipő, amiért ment már megint nem volt sehol.

Budapest, 2020. február 7.

*Idézet Janikovszky Éva - Szalmaláng című regényéből

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://daisyfullbright.blog.hu/api/trackback/id/tr8615463704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása