Majdnem nyolc (1983 július)

Le kell még menjek a boltba. Anyu hagyott itthon pénzt, meg felírta, mi kell. Nem olyan rég mehetek teljesen egyedül bevásárolni. Nagyon fontos feladat. Meg kell nézni a párizsit, hogy szép-e, a kifli nem lehet száraz, s a zacskós tej sem csöpöghet. Szeretek a Túri ABC-be menni. Közel, s távol ez az egyetlen bolt itt. Bemegyek az ajtón, megveszem a felírt dolgokat, nem kell sok minden, csak napi kis bevásárlás. Sajt, párizsi, kifli, tej. Ennyit én is meg tudok csinálni. A tejes pultnál meglátom a túrórudit. Az nincs felírva. Piros pöttyös, a kedvencem. Megfogok egyet, figyelem, hogy lát-e valaki, és titkon a szatyromba teszem. Nem az első alkalom. Izgulok, de valami hajt, hogy újra megtegyem. Nem tudom, mi lenne, ha elkapnának. Átjár a forróság. Teszek egy felesleges kört a boltban, nézelődök, hogy lenyugodjak, aztán amikor biztos vagyok benne, hogy senki nem vette észre, megyek fizetni. Végre kinn vagyok. Még a hazafele vezető úton magamba tömöm az édességet, a papírt is gyorsan kidobom. Nem szabad nyoma maradjon. Otthon kiteszem a cuccot a hűtőbe, meg a visszajárót az asztalra. Abból akár meg is vehettem volna a túrórudit.

Majdnem tizenhat (1991 július)

Már április óta alig eszem. Most már nagyon sovány vagyok. Nem lehetek olyan tehén, mint általánosban. A Czimbó Attila tehénnek is csúfolt. Bár csak azért, mert tök szerelmes volt belém, és valahogy így akarta felhívni magára a figyelmemet. Nekem most meg ez a soványság jutott. Nem tudom, mi van velem. Mióta a gimibe járok, mintha valami nem stimmelne velem. Elképzelek dolgokat. Olyan, mintha szerelmes lennék, de mégse történik semmi. Mindig csak ugyanaz. Tanulás, énekkar, kirándulás, és kész. Kúrva unalmas, ha belegondolok. Eddig Cure-os voltam, de szerintem ennek vége. A depressziót se lehet erőltetni, ha az ember egyébként jól van. Minek úgy tenni, mintha nem lenne? Most Morresey-t nyomom, ez vagány, kevesen ismerik, ha egyáltalán. Előkotortam apám régi szürke, kordbársony micisapkáját, ezzel tuti villantani fogok a gimiben. Ilyet szerintem senki nem hord, pláne nem a lányok. Majd veszek fel hozzá inget, nadrágot, nyakkendőt, így tuti észrevesznek. Nem mintha eddig olyan láthatatlan lettem volna. De veszettül kínos a tanulmányi átlaggal kitűnni. Most komolyan, nem elég, hogy szép vagyok, még okos is, a tanárok kedvence? Valamivel igazán illene lázadni. Itt van ez a nemevés, meg az úri fiús kinézet. Szerintem így egyensúlyba kerülök.

Majdnem huszonkettő (1997 július)

Egész évben tornáztam. A lakótársam vitt el aerobikozni. Most már olyan szép az alakom, mint még soha. Ideje megmutatni a Napnak, esetünkben a Tiszának. Három lánnyal lakom együtt, ebből ketten egy szobában laknak, ők angolos évfolyamtársak voltak, csak Anita nem ment át egy vizsgán, és egy évre kiment az USÁ-ba bébiszittelni. Mondjuk cefettül megtanult angolul, sokkal jobban nyomja, mint a másik két lány, akik kizárólag itt Szegeden tanulták az angolt. Azért nem mindegy, gondolom. A vizsgákra sem erőlteti meg magát, csípőből átmegy mindenen. Egyáltalán nem magol, mint a többiek. Egyébként is ki volt az a kretén, aki kitalálta, hogy be lehet seggelni egy nyelvet? Ott van mögötte a kultúra, az emberek, a hangulat, a történelem. Ezeket érezni kell, nem lehet bemagolni és visszaköpni, azt mindenki levágja. Bele kell süppedni az angolságba. Csak úgy lehet.

Majdnem huszonkilenc (2004 július)

Meglett a Cambridge anyanyelvi vizsgám. De most komolyan, jobban beszélek, mint az anyanyelvi tanárok, legalább is nem lehet megkülönböztetni. Már egy ideje angolul is álmodok, és csomószor angolul jönnek ki a számon a gondolatok. Mindenki felvágósnak gondol, veszettül utál és irigykedik. Rendre megkérnek, hogy tolmácsoljak, vagy fordítsak, de azt nem kifejezetten tudok. Én angolul tanultam meg angolul. Leginkább körül tudom írni angolul a szavakat, tudok szókapcsolatokat, vonzatokat, tudok szinonimákat, értem a beszélt nyelvet szinte bármilyen akcentusban és sebességben, tudok beszélni, írni, tudom a nyelvtant, de mindent angolul, legritkább, hogy tudom a magyar megfelelőt. Egy aloof picsának gondol mindenki, és nem teszem meg azt a szívességet, hogy lefordítsam az aloof szót, tessék elővenni a szótárat, már ha van!

Majdnem harminchat (2012 július)

Komolyan nem értem a körülöttem lévő világot. Minden olyan zavaros. Szétestek a dolgok. Más ilyenkorra már családot alapít, karrierje van. Apám egyre gyakrabban mondja, hogy: „Fiam, nekem harminchat évesen már három gyerekem volt!” Egyrészt lány vagyok, másrészt ki nem szarja le? Azzal most nincs beljebb, hogy három lánya van. Ki kéne engem repíteni a Világűrbe, talán ott nem tűnne fel neki, hogy mennyire elcseszett vagyok. Sosem fogom azt csinálni, amit tanultam, nem jó az semmire sem, és már nem is akarom. Kifáradtam a próbálkozásban. Szerintem nem is én választottam ezt a szakmát magamnak. Inkább írnék, vagy angolul tanítanék, de ki a rák akar kutatni ennyi kifuserált komcsi kriptaszökevény között? Tiszta fertő az egész, ráadásul teljesen belterjes, s ha egyszer hibázol, neked annyi. Én egyszer biztos hibáztam, akkor, amikor ezt választottam szakmámul. Barom hülyeség volt! Tiszta időpocsékolás.

Majdnem negyvenhárom (2018 július)

Olyan érzésem van, mintha lefékezett volna velem az élet. Teljesen lelassultam, már a felét sem csinálom annak, mint negyven éves korom előtt. Mintha a szervezet tudná, és leállítaná az akaratot is. Óvatos, öreges dolgokat csinálok. Úszok, tornázok, gyalogolok, olvasok és írok. Próbálom megtartani a testem egyensúlyát, de mindig fáj valahol és a masszázs se segít. Ennyire redukálódott az életem. Állandó önregenerálódás. Se gyerek, se karrier, és már apámnak sincs ereje, hogy bezzegezzen. Mindenki elfáradt körülöttem. Én is. Hát talán akkor pihenek egyet. Már a happy end-et sem várom. Szerintem az kizárólag a hollywoodi filmekben van, de csak mert nem forgatják tovább a történetet, vagy mert pont addigra fogy el a szalag. Mintha bennem is elfogyott volna a szalag, lehet, újra kell majd fűzni. Remélem valami kedvesebb történet lesz, mint eddig. Pihenősebb. Lazább. Takarosabb. Érdekesebb. Nyugodtabb. Kiegyensúlyozottabb. Szebb. Kerekebb. Feleslegesebb. Szeleburdibb. Úgy látszik meg tudom én írni ezt magamnak, csak kicsit pontosítani kell majd, de nem lesz baj. Találkozunk hét év múlva!

*Üres szék technika: a Gestalt terápia módszere. Fritz Perls, neuropszichiáter és pszichoanalitikus orvos elmélete alapján Jacob Levy Moreno, a Pszichodráma megalapítója hívta életre.

Budapest, 2020. január 8.