Ferenc akkor vált el, illetve még nem mondák ki a válást és párterápiába jártak. Minek? Tudta ő is, hogy felesleges, de szenvedett. Mindenképpen új barátnőt akart. Vagy, mert olyan volt, vagy, hogy feledje a régit. Kutyaharapást szőrivel. Nehéz volt neki. A felszínes nőket nem szerette. Nem volt jó egyedül abban a lakásban, tele a felesége emlékeivel. Fiatalon házasodtak, azt hitték örökre. Egy évig se tartott.

Aztán neten megismerkedett valakivel, és érezte, hogy ez rendben lesz. Azonnal gyereket is akartak. Mindketten tudták, hogy ez kell, csak úgy élet az élet, ha gyerek is van. De a gyerek nem akart jönni. Orvosokhoz jártak. Állandóan a kudarccal szembesültek. Majdnem ráment a kapcsolatuk az állandó feszültségre. De Ferenc türelmes volt. Összeházasodtak, és vártak. Annyi vetélés után végre egy baba megmaradt. És akkor azt hitték, most már minden rendben lesz.

A gyerekkel abban a kis lakásban nem fértek már el hárman. Elköltöztek vidékre, agglomeráció, közel van, de mégis tiszta a levegő. Rohadt unalmas. Az emberek egymás arcába bámulnak, vagy egyenesen bele az életébe. Mindenki tud mindent mindenkiről.

A gyerek már nyolc hónapja nem alszik rendesen. Minden éjjel fenn vannak vele. Ordít, és nem jönnek rá, mi a baja. Ferenc reggelente úgy megy be a céghez, mint egy zombi. Türelmetlen, ideges, ráadásul leépítések vannak, de a munka nem kevesebb. Egy perc nyugta sincs. Teljesen reménytelennek tűnik a helyzet. Már gondolkodni sem tud a kialvatlanságtól. Tudja, hogy szereti a feleségét, és tudja, hogy szereti a gyereket, de most erre erős mérget azért nem tudna bevenni. Vagy pont, hogy azt kéne, bevenni.

Minden a gyerek körül forog, a felesége már egy épkézláb mondatot nem tud elmondani, csak gügyög, mondókákat-énekeket mond, de 10 hónapja nem kérdezte meg például, hogy mi van vele, mit gondol az életről, mik az álmai. És persze minden férfinak az az álma, hogy föladja a függetlenségét, eladja a motort, hiszen amíg a gyerek kicsi, az úgy sem kell, hogy szigeteljen egy házat, hogy az ikerszomszédokkal veszekedjen, hogy ne vasárnap délben kezdjenek el fúrni, amikor a gyerek már végre alszik, hogy a tyúkólból garázst építsen, hogy panaszkodjon a kormányra, hogy az milyen család-barát, hogy a gyomrában állandóan ott legyen a gombóc, mert a leépítések már a családosokat is érintik, hogy elveszítse a kapcsolatait és a világa csak a gyerek, a felesége, és a szűk család legyen. Ezt akarta mindig is, hát most megvan.

A szereplők és események kitaláltak, a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve. 

Budapest, 2019. november 27.