Valójában nem azért választottad ezt a szakmát, mert segíteni akarsz az embereknek, hanem mert félsz. Rettegsz attól, hogy szembenézz annak a 6 éves kisfiúnak az érzelmeivel. Már akkor eldöntötted, hogy ezt nem csinálod, nem tudod kezelni, nem tudod feldolgozni. Azért választottad ezt a szakmát, mert távolságot akarsz tartani a saját érzéseidtől. S a távolság objektivitást biztosít. Felsőbbrendű vagy, félsz magadtól, s minden embertől. Ezért tanulmányozod az érzéseket abból a távolságból, amit teremtettél. De a magabiztos, karitatív attitűd mögött, a pszichologizálás mögött tulajdonképpen nincs semmi. Rendkívül tájékozottnak mutatod magad, megpróbálsz minél többet megtudni a Világról, de nem azért, mert érdekel, hanem, hogy megvédd magad, hogy minél több oldalról alá tudd támasztani és meg tudd tartani ezt a távolságot. S, ha véletlenül valaki egy centivel beljebb kerül, összezavarodsz.

Feleséged? Egy másik városban él, távolság.

Gyereked? Feleségeddel él, távolság.

Praxisod? Online rendelsz, távolság.

Apád? Nem is beszéltek, távolság.

Anyád? Nem mertek beszélni, arról, ami történt, távolság.

Barátok? Csak a Facebook-on, távolság.

Szerelem? Cyberszex, távolság.

Alvás? Csak altatóval, távolság.

Evés? Csak pépeset, távolság.

Önpurgálás? Igen gyakran, távolság.

Katonaság? Lúdtalp miatt, távolság.

Hobbi? Csillagászat, távolság.

a távolságot, mint üveggolyót, megkapod,

ébredj fel végre, kis Balázs!*

Budapest, 2019. október 16.

Képen: Eilean Donan kastély, Skócia. *József Attila - Altató című versének módosított idézete