Anyának gyermeket. Katicának pettyeket.

Talajnak esőt, májusban, bőven. Kalapba tollat, kacéran, zölden.

Fajátékot tablet helyett. Szalagnak hajat, selymet.

Szőlőnek poharat. Szatócsnak tokhalat.

Kacskaringónak papírt, merítettet. Kutyának gazdát, szelídítettet.

Színes virágnak méhet. Restrikciós enzimnek DNS-t, szépet.

Tokának remegést. Szesznek erjedést.

Galaxisnak tejutat. Szájba fogakat.

Takaróba meleget. Kotkodácsnak teleket.

Sárkánynak fejet, hetet. Szenteltvíznek felekezetet.

Szatyorba kefirt, szárzellert. Puskagólyóba gellert.

Kolbászba hájat, de sokat. Szeretőnek pillantást, ha szabad.

Útnak kereszteződést. Szakembernek szerződést.

Társnak azt, aki fontos. Gyümölcsből azt, ami honos.

Gyilkos eszközzel kenyeret vágni. Méreggel beteget gyógyítani. Háborút föladni. Katonát kézen fogni. Nem akarni semmit sem igazán, s akkor helyre billen a Világ rendje. Így, bárhogy, máshogy.

Budapest, 2019. május 28.